Lábnyomok

Enyém, tiéd, másé,
ki tudja hányan jártak itt,
az ember könnyen feled,
csak az idő tartja számon,
de ma nem képes megszólalni,
mint Bábel tornyának építői,
túlharsogják egymást a lábnyomok,
mi eddig ép volt, ma porladni látszik,
szem elől rejti szürke homok.

 

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

− 2 = 1

Harag

Harag Dies irae szólnak a fanfárok csak meg ne foganjon az átok. „Ama végső harag napja a világot tűznek adja Jön a harag napja lánggal

Teljes bejegyzés »

Jóra való restség

Jóra való restség Vonakodás a szükséges áldozathozataltól ez a jóra való restség. Ha bűnei miatt nem cselekszik akkor mindig elmarad a segítség Pál apostol minden

Teljes bejegyzés »

Reggeli ébresztő

A létezés benne van a mában és a holnapban is benne van, A kelő nap fényénél egy lágy szellő most elsuhan. Kezedben egy gőzölgő kávéval

Teljes bejegyzés »
Versek
Oláh Tímea

Tavasz

Tavasz van, tavasz van, virágot bontanak a fák, Napsütésbe burkolódzik, odakint a Nagyvilág. Tavasz van, tavasz van, napfürdőben élek, Úgy szeretnék letagadni néha pár 10

Teljes bejegyzés »

Gyászos özvegy

Fekete szív s feketeruha, de nőben nem ez a fura…Fekete a gyász, s még feketébb az a lélek,mely már réges-rég elégett.  Nem fáj már a tett,mit

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Még élünk!

Rózsa Iván: Még élünk! Mennyi, mennyi szószátyár, naplopó, cselszövő gazember! De itt vagyunk mi is, és még élünk! Budakalász, 2024. március 1. Author: Rózsa Iván

Teljes bejegyzés »