Kóborló

 

 

Ha ideje jön a kóborlásnak
Rimbaud is tudta üres a lelked
lankad szívverésed
rálépsz az útra
erődből már csak erre futja
ronggyá nyűtt napjaid
számolatlanok
kezed zsebedben
nincs mit keressen
lábad parancs nélkül
jár világot
szemed szűretlenül tárol
éjjel égsátor fölötted
reggeled ott szép ahol éred
talpad mosdatlanság marja
mezítláb lépsz mosott aszfaltra
bolondnak hisz a világ
bánni időd kevés
lelked ujjong
s míg őrült elmédben új vers éled
haza induló hajód eléred.

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Mondanám

Mondanám, hogy ‘reggelt, de már inkább estelt… Mondanám, hogy édesem, de még mindig csak a sóst eszem. Mondanám, hogy igen, sietek, de akaratlanul is, csak

Teljes bejegyzés »

Veszteség.

Kicsit fura, hogy az idő nem állt meg,  De a hiányod bennem lüktet,  Hogy ott állok megtépázva, bénán,  Mint kit a gyorsvonatról kilöktek.    Csak

Teljes bejegyzés »

Ember…

Sírva születünk és nyögve távozunk.  Sok-sok év határoz meg minket.  Az élettől elválni oly nehezen tudunk-  Akkor is, ha itt az alagút vége.    Mikor

Teljes bejegyzés »
Prózák
Vígh Erika

Bella

Bella   A csend éppen olyan tömény volt, mint a sötétség. Két kutya összekapott valamin ebben a sűrűségben, azután a csend még vastagabb lett. Minden

Teljes bejegyzés »

Bujaság

Bujaság Isten özönvízzel súlytotta a bűnös emberiséget, mert elhagyva az Urat bűneivel elvesztett minden társas szépséget A bűnös nemi vágyakozás a tisztaság elleni támadás s

Teljes bejegyzés »