Zárolt emlékezet

http://index.hu/kultur/cinematrix/2014/02/18/rambo_utan_clooney_is_magyarul_szaval/

2014-ben a Margó Irodalmi Fesztivál keretén belül a videó  helyet kapott a fesztivál ideje alatt a Petőfi Irodalmi Múzeumban

Zárolt emlékezet

a szenvedés kapujában álltam
zörgő csontok temetkeztek
míg ketrecágyban feküdtek némán
megfeszítették az Embert

tekintetük lehúzott ablakán
tejfehér üreg semmi ég
jaj láncolt testtel feküdtek némán
elhallgatott emberiség

Meghurcolt emberekre, a pszichiátriák megkínzottjaira gondoltam.

Látogatóként szomorúsággal és elborzadva láttam egy férfit rácsos ágyban /ketrecágy/ feküdni, akit ott  felejtettek leszíjazva hetekig. Beszélgettem ápolók által brutálisan megvert beteggel, aki csak azért került kórházba, mert nem tetszett  a szomszédjának,családtagjának, vagy az adott rendszernek.

Azokra gondoltam, akiket megtörtek, megaláztak, azokra, akiken kísérleteztek. Az emberre gondoltam, aki a másik ember kiszolgáltatottjává vált egy adott korban.

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

A REJTEKZSEB

Kelekótya, felelőtlen alak vagyok és semmit sem lehet rám bízni. Ez a tömör jellemrajz minden bizonnyal helytálló, mert a feleségem mondta, ráadásul nem is először

Teljes bejegyzés »

Hőségben

Hőségben    Suttogó levelek üzennek nekem, ölelj meg engem, s hunyd le most szemed Érzed már te is, hogy az élet szép? Áramlik lelkembe millió

Teljes bejegyzés »

Hirdetés.

Hirdetés. Írta: Egyed-Husti Boglárka. A szél úgy fújt, hogy azt hittem kifúj a kabátomból. Az esernyőmet otthon felejtettem, pedig látszott az égen, hogy mindjárt esni

Teljes bejegyzés »

Az ellopott idő.

Az ellopott idő. Írta: Egyed-Husti Boglárka   Hopp, elvesztem-kiáltott fel karórám, mikor lecsúszott a zsebembe. Nini ez egy új világ, gyerünk rohanás. Ne rohanj már

Teljes bejegyzés »

Vakon.

Vakon. Írta: Egyed-Husti Boglárka Utazok a semmibe. Mellettem robog el vonat. Vakvágányos síneken menetel az életem. Utazok a semmibe.   Látom a keresztet, megfogom a

Teljes bejegyzés »
Prózák
Szabó-Vincz Dóra

A világ peremén

Magasba tornyosuló szikla csúcsán ülök. A lábam a végtelenbe lóg, a kezem a perem szélét markolja. Elfehérednek az ujjaim a szorításától. Körülöttem minden sötét. Hűvös

Teljes bejegyzés »