Őszi napforduló

A gólyák már hetekkel ezelőtt útra keltek. Talán már sok más madár is készülődik, félúton van Afrika közepe felé.
Az emberáradat pedig hónapok óta úton van Közel-Keletről, Távol-Keletről nyugati irányba, Nyugat-Európa és Észak-Európa felé!

Ma még fényes nyári nap volt tengert-festő kékkel az égen, zöld árnyalatokkal ringó lombokkal, kinyújtózkodó virágokkal az erkélyen. Inkább tavaszi hangulatú volt, mint őszi.
A hajnal ugyan már hűvös, s csontjaim érzik a közelgő esős-szeles frontot ami a változást hozza. A képernyőn lehangoló a kép, hogy Németországban már sűrű, hideg eső szitál.

A madarak tudták, hogy merre induljanak, az útra kelt emberek nem biztos, hogy tudták mi vár rájuk Nyugaton, a kecsegtető ajánlatokon, ígéreteken túl.

Virágaim között üldögélve küldöm hálámat az égi kékség békéjéért. Hagyom, hogy csontjaim átmelegítse a nap, nyáron ezt a negyven fokos melegben nem tehettem.

Ma van az Őszi Napforduló!

Ilyenkor – bár még nem, vagy alig látható, de visszavonulóban a természet. Törik a kukoricát, szüretelik a szőlőt, betakarítják a termést hegyen-völgyön-mezőn.
Én mit takaríthatok be az idén – gondolkodom el. Milyen termésem volt ez esztendőben írásaim szántóföldjén?
Nem voltam termékeny. Aztán összeírom néhány munkám, a megjelenéseket, s az összegzést már nem érzem annyira gyenge termésnek. De elégedett nem vagyok!
Nem annyira a „termékenységről” szólt az évem, inkább alkotói aszályról, – szigorúskodom magammal. Nem hömpölyögtek fejemben feltoluló rímek, medréből kitörni készülő vers-hullámok, próza-áradatok. Igaz, a lábam nem engedte a nagy csavargásokat, a fényképezőgépem is megmerevedett egy képnél és többé nem mozdult; így hát – csak a partot tapogató, fáradt, hosszú, lapos csörgedezése, libegése volt a hétköznapi gondolatoknak Ez volt – eddig – az esztendő!
Ma segítséget kértem a pár szinttel magasabb kékségben ragyogó segítőtől! Rövidke idő telt el, a telefon csilingelt bele a csendbe; – ma tudnék jönni segíteni, jó az? – kérdezte egy testvérem. Oh! – Este kis tanulás, megbeszélés és útra indítjuk a két év alatt összegyűlt verseim kötegét.
Lehet, hogy most érett be, hogy kévét kössek belőle, hogy elindítsam útjára, hogy magjait a szélre bízzam, az internetes szélre, hogy szórja szét amerre tudja.
Lehet, hogy én nem visszavonulok az Őszi Napfordulón, hanem épp friss erőt kaptam?
Magtáramból kiürítem a két éve álló termést, így helyet kapnak az új írások, ösztökélnek a félbemaradt anyagok megszerkesztésére, kötetbe rendezésére, befejezésére. Tavaszra elkészülhetnek. A téli pihenő így nem a szellemi aszály időszaka lesz!
Úgy éled fel bennem a készülődés, a kezdés, a tervezés bimbóinak bontogatása, mint a köröttem lévő növények levélbontási kezdeményei. Nem gondolnak a holnapra, nem tudják, /biztos?/ hogy holnap már hidegfront érkezik nyugat felől. Örülnek a mai melegnek, a napfény simogatásnak. A fagytól majd megvédem őket, s tudom, hogy engem is védeni fog a mai napon magamba épített fény, meleg és öröm, hogy van célom, van kedvem megvalósítani!

Nem a visszavonulás, a kezdés, az indulás, a munka örömét hoztad Őszi Napforduló!

Mindenhol azt hozd meg jótékonyan, amire szükség van!

Budapest, 2015. szeptember 23/24.

Bodó Csiba Gizella

Bodó Csiba Gizella
Author: Bodó Csiba Gizella

Bodó Csiba Gizella az Irodalmi Rádió szerzője. “Születésemtől 25 éves koromig éltem Miskolcon. S jóval több mint a duplája a Budapesten töltött évek száma. Nagyon szép és nagyon nehéz időszak. Férjemnek, s magamnak ígértem, hogy író leszek. Az ígéretet halála után kezdtem el megvalósítani. Kezdetben a néhány példányban köttetett könyveim magam írtam, szerkesztettem, láttam el fotóimmal, rajzaimmal. 2000. meghozta a segítséget és néhány év alatt egy miskolci kiadó segítségével megjelent 6 kis kötet, versek, útinaplók, önéletrajzi regény. A sors ajándékaként utazhattam minden esztendőben, s ezekből születtek az úti-naplók. „A rózsaszín ország Jordánia” c. könyvet meghívták az első arab-magyar könyvkiállításra. AZ „Ég – Kő” könyvem példányait felajánlottam a 7,5 millió éves mocsári ciprusok megmentésére, s a Miskolci Herman Ottó Múzeum a mocsári ciprusokat bemutató képeslapjára feltette a „Fában élek” című versem. Az AdLibrumnál került kiadásra a következő verses-kötetem, a Hetvenhét vers 2007.- Ekkor már a Barátok Verslista, az Irodalmi Rádió, a Kaláka kanadai irodalmi lap, a KLÁRIS Irodalmi lap szerzői közé tartoztam. 2008-ban a Barátok Verslista publikációs díjjal, 2009-ben a KLÁRIS Nívódíj II. fokozatával tüntetett ki. 2006-tól minden esztendőben bekerültem a fentiek antológiáiba. A 12. kötetem, a Damaszkusz kapujában úti-napló bemutatójára a XIII. kerület Pozsonyi úti Art Galériában került sor. Önálló...

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Égbolt

Égbolt: mikor kék, s mikor szürke, Néha olyan, akár egy ürge, Ki ugrál, és folyton lármázik, S az egész Föld fölött pásztázik. Égbolt: mikor csend,

Teljes bejegyzés »

Kelt bukta

Már akkor elhatároztam, hogy sütök neki, amikor híre jött, hogy a bátyját megoperálták a szomszéd város kórházában. Szegény Papa! Izgult is a testvéréért, de az

Teljes bejegyzés »

Szereposztás

Enikő éppen színházi próbára sietett, amikor összefutott egykori osztálytársával, Áronnal. Legalább hat éve nem találkoztak, így kölcsönösen megörültek egymásnak. Szeretett volna beszélgetni a fiúval, de

Teljes bejegyzés »

Ha teknős lehetnék

Ha teknős módjára páncélt viselnék, az megvédene talán tőled is. Lassú léptekkel tovább araszolnék s megkeményíteném a szívem is.   Tudod, a teknősök sokáig élnek,

Teljes bejegyzés »