Szürke csendben kóborol a szél,
Ropog az avar lépte alatt,
Álmos fákon kopog a harkály,
Reméli, kerül még pár falat.
Sápadt levelek közt egy ágon
Néhány elfelejtett alma vár,
Ráncosak már a dértől, s a pír
Leplében romlottak is talán.
Ólmos ég alatt varjú várja,
Jöjjenek újra vidám napok,
Magban a csíra fényre vágyik,
Mint rejtőzködő gondolatok.

Author: M. Simon Katalin
Megtekintés:
4