Lángoló vörösnyakkendő 1956 októberében Makfalván

Lángoló vörösnyakkendő
Makfalván 1956 októberében
 
 
Napok óta senki se lelte helyét, nyugtalan
gondolatok cikáztak a ráncolt homlokok
mögött, kitörni vágyó szavak feszítették
az elnémult hangszálakat. Akkoriban csak
a szoba falára akasztott dobozt hallgatták
a faluban, már akinek volt, de a hírekből
nem lehetett kiszűrni az igazságot. Felelet
nélküli kérdések csüngtek az emberek
feje fölött, lelküket marta a keserű düh.
Mi, tizenhárom évesek, nyomorult létünk
hálójában vergődve, éreztük, inognak a
falak, mit körénk épített az utópia.
 
Azon a reggelen néhányan korán értünk
iskolába, ledobtuk könyves tarisznyánkat,
a kályha köré gyűltünk, vártuk egymástól
az új híreket. Senki se szólt. Sírni lett volna
kedvünk. Páran közülünk könnyeztek is.
Fájt a tévúton botladozó serdülőkorunk,
a homály sűrűsödött körülöttünk, s nem
volt, ki utat mutatna nekünk.
 
Ebbe a tépelődéssel teli csendbe hasított
akkor a vád éles hangja: Lábuknál fogva akasztották fel, másokat lelőttek ártatlanul…
Időnk se maradt megkérdezni kik kiket,
mert nyílt a kályha ajtaja, és osztályunk
éltanulója szemünk láttára lángok közé
dobta nyakából a vörösnyakkendőt.
Mi e vakmerőségtől megbabonázva, néztük,
mint lángol a tűzben a hazugság szimbóluma.
 
Nem követtük tettét, hallgatást se fogadtunk
hangos szóval, de azon az októberi reggelen
felnőttekké váltunk, akik büszkén hordozták
lelkükben ébredő tudatuk titkát.
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

26 + = 29

Versek
Halászné Magyar Márta

Föld napjára

Környezetszennyezés fest zord képet, szél szemetet szór szét minden térről, ahová előzőleg ember lépett, megfosztotta a sok szenny a fénytől.   Szeméthegyekről vetül az árnyék,

Teljes bejegyzés »

EGYEDÜL

Ez az írásom az első olyan, amit teljes egészében a képzeletem szült. Néhány személy jellemvonásában visszanyúltam a családom rég múltjába, ám a szereplőket a fantázia keltette életre. A megszokottnál kissé hosszabb lélegzetűre sikeredett a sztori, ezért előre köszönöm azoknak, akik végig olvassák! Minden nemű kritikát, legyen az pozitív vagy akár negatív szívesen fogadok, mert azokból tanul az ember!

Teljes bejegyzés »

A fehér fátyol

Végtelen varázsát Éltem csókján, én át. Őrizem szívemben, Perceink vörös palástját.   Feldereng a pillanat. -A félbemaradt élet-, Már a hideg Hold marad Napnak, magány

Teljes bejegyzés »

Élj !

Merj adni másoknak – s meglásd, kapni fogsz.  Merj bátran kiállni – s végül győzni fogsz.  Beszélj hangosan – míg meghallgatásra lelsz.  Végy erőt magadon

Teljes bejegyzés »
Uncategorized
Vajna-Kánagy Rozi

Flóra

A lélek mélyén nyílnak A legszebb virágok, A lélek virágai Rózsaszínű álmok. Már annyi éve annak, Hogy felnőtt vagyok, Mégis lelkem mélyén Egy kislány maradok.

Teljes bejegyzés »