Author: Halász Zoltán Nevem Halász Zoltán. 1957-ben születtem Pécsett. Az itt – jellemzően műszaki pályán – ledolgozott 46 év után immár nyugdíjasként szeretnék a mintegy
E világ annyi szép csodát ígér. Mi mégis A magunk mikro-világában maradunk. Lehetnék tudós, vagy híres űrkutató is. De minenkinek “csak” Tünde-néni vagyok. Csukva maradt
NYOMODBAN MEGYEK Fehér selyempalástját Leterítette már a tél, Hó pereg a fákról, Szélorgona zenél. Magasban sziporkázik Ezüstös boltozat, Hajlik áttetszőn Ég kékje alatt.
Ahogy beléptél az életembe S nem hagytál elveszni a semmiben Lelkemmel egy olyan világba léptem be, Mit eddig még csak képzeltem. Úgy gondoltam, nem létezhet,
Az ablak zsalugáterének rései között betüremkedő reggeli fénysugarak elűzték a sötétség gonosz árnyait Restellte, hogy ilyen sokáig aludt, lusta városi ember módjára, s amíg hosszan
Edit Szabó : Rózsák az asztalon „Rózsabokor hajlik a domb oldalára”, onnan szedek egy csokorral a babámnak, hogy a két szemével úgy gyönyörködhessen, mindennap láthassa
