Rózsa Iván: Kis októberi, emberi forradalom

 

 

Rózsa Iván: Kis októberi, emberi forradalom

 

 

Volt egyszer egy kis-nagy forradalom…

„Elkövette” egy kis-nagy nép…

Bizony nép, nem tömeg vagy sokadalom:

Mi, magyarok lehetünk is erre büszkék!

 

Elbuktuk sorra szabadságharcainkat:

Rákóczi, Kossuth és a pesti srácok.

Évszázadok óta dolgoztatjuk védőangyalainkat:

Hogy megtörjön végre a turáni átok.

 

Két hétre eljövent a Földre újra a Szentlélek:

Közös nyelven beszéltek az emberek.

Angyalok nyelvén szólt az isteni ének:

„Csak” azt tettük, amit a lengyelek.

 

Volt itt aztán agymosás, hamis kompromisszum:

Elkényelmesedtünk a legvidámabb barakkban.

Tűrte ezt a Föld, az ősmasszívum:

Tán már kételkedett is a magyarjaiban…

 

De vitézek voltunk mindig, s maradunk…

Mindörökké és az örökkévalóságig…

Ma helyben toporgunk, de azért haladunk:

Hatoljon most is a nép szava vezetőink agyáig!

 

 

Budakalász, 2016. február 26., emlékezvén a kommunizmus áldozataira…

 

Rózsa Iván
Author: Rózsa Iván

Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett, az ikrek jegyében születtem, 1959. május 27-én. Tehát tüke pécsi vagyok. Szülővárosomban érettségiztem, a Nagy Lajos Gimnáziumban, 1977-ben, kémia tagozaton. Igaz, általános iskolában matematika tagozatos voltam. A pesti Közgázon, külgazdaság szakon diplomáztam 1984-ben, majd 1986-ban az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be. Az egyetem lapjánál, a Közgazdásznál dolgoztam 1991-ig, mint újságíró. De természetesen más lapoknak is írtam: megjelentem így az Interpress Magazinnál, a Magyar Ifjúságban, az ef-Lapokban vagy a Műszaki Életben. Fordítottam németből két szerelmes regényt a Harlequin Kiadónak. Majd egyéni vállalkozó lettem, s egy évtizeden keresztül az íróasztalfióknak írtam prózát, főleg esszéket, aforizmákat, és a gimnáziumi zsengék után 1995-től ismét verseket. 2001-ben tértem vissza a sajtó világába. Megjelentem újra cikkekkel, versekkel, prózákkal, német fordításokkal: főleg a Richard Wagner Társaság lapjában, a Hírmondóban, a Kapuban, a Betyárvilágban, a Magyar Világban, újdonsült városunk, Budakalász – ahol már harmincöt éve élek nejemmel, Zitával – lapjában, a Kalász Újságban és a miskolci Irodalmi Rádiónál. De előfordultam többek között a Lyukasórában, a Galaktikában, a Nemzetőrben, a Havi Magyar Fórumban vagy például a Tárogatóban is. Több kiadó számos antológiájában, főképp az Irodalmi Rádió, a Maradok#Vers#Dal Háló és az Accordia Kiadó könyveiben, DVD-, CD- és egyéb kiadványaiban, valamint sok...

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Szótincs (varázs)

Author: Halász Zoltán Nevem Halász Zoltán. 1957-ben születtem Pécsett. Az itt – jellemzően műszaki pályán – ledolgozott 46 év után immár nyugdíjasként szeretnék néhány éves

Teljes bejegyzés »

Ez is én vagyok

Mindig szerettem volna, maradandót alkotni Fogalmam sem volt, mibe tudok majd, fogni. Aránylag jó hangom volt, énekes akartam lenni, Mindig énekeltem, de nem figyelt rám

Teljes bejegyzés »
Uncategorized
Serfőző Attila

Éji krónika

Összefirkált pillanataimért élek, pókhálóba gabalyodott álmok miatt, mezítlábam takarják az útszélek, s előttem hever hét szürke kézirat. Égi fények pultját lesem kiéhezve, míg utcánkon megül

Teljes bejegyzés »

Szél

  – Brr… már megint ez a ronda szél… – morgolódott mami megborzongva, pedig cseppet sem volt hideg. Tikkasztó nyári idő volt, az a fajta

Teljes bejegyzés »

A kollektív

Jelen világunk arra kondicionál, hogy az elkülönültséget éljük meg, a versenyszellemet, az ítélkezést. Azonban ez csak a látható felszín. A láthatatlan világ mélységeiben, a kollektív mező terében mindenki energetikája megtalálható, lehetetlen elszeparálódni. Így vagy úgy, energiák szintjén hatással vagyunk egymásra, ezért fontos a tudatosság, az önismereti munka. A versemet ezen gondolatok inspirálták.

Teljes bejegyzés »