Szűrt realitásban

Alkalmazkodsz minden körülményhez,
magadra erőlteted a kényszer zubbonyát,
mint a cipőt, bár lábadnál kisebb, viseled
öntudatlanul, miközben nőnek körülötted
a falak, és képzeled, hogy rejtekükben jól
érzed magad, biflázol kéket-zöldet,
undorral nyeled a csukamájolajat, viseled,
mit a szigor rád kényszerít portörléstől
Pitagorászig, de nem tudod, mit tudnod
kellene, vársz, jön majd valami vagy
valaki és kiszabadít, de nem jön, s míg időd
számon tartja olvasott könyveid,
mint hosszú kór után ráébredsz, életed
nem pusztán gondolat, és szorító
falaid téglánként lebontod magad.

Tetszik

Tetszik

Imádom

Vicces

Hűha

Szomorú

Dühítő

Hozzászólás

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


VOLT EGYSZER….

Volt egyszer, hogy megláttalak, forró nyár volt, sütött a nap, hajadat lágy szellő fújta, s elhívtalak randevúra.   Volt egyszer, hogy csókod loptam, ajkad ízét

Teljes bejegyzés »

ELSŐ BETŰS!

Ki vagyok én? – kérdem önmagam, És mióta ilyen ősz hajam? Rám nem ismer már senki sem, Délceg alakom úgy hiszem Évekkel ezelőtt elveszett, S

Teljes bejegyzés »

Élethajó

Fut az Élet hajója. Búsan néha dalolva Munkától meghajolva Ezüsthajú anyóka   Régi idők hajnalán Vályog falú,hűs tanyán Fonó zengő víg dalán Táncra perdült kisleány

Teljes bejegyzés »