Az emberek eredendően rosszak!
Szakítottam a Édenkert tiltott fájáról, én is az vagyok!
Mind azok vagyunk.
Akkor miért ítélek?
Hisz magam is ítéltetem…
Leszúrtak!
Belém mártották a kést!
Van, hogy az ember nem előre megfontolt szándékkal öl.
Csak úgy megteszi.
Talán önvédelemből…
Igen, önvédelemből tette.
Pedig én nem támadtam.
Sőt ha, jól emlékszem kértem!
Kértem, hogy szúrja belém.
Mivel tudja az illemet, nem ellenkezett.
Megtette.
Mélyre döfött.
Pontosan tudta hova, s miként,
hogy ne fájjon sokáig.
A bérgyilkos pontosságával.
Kár volt.
Nem értem.
De most vér tapad a kezéhez.
Kellett ez neki?
A lelkemet nem találta el, hiába a már- már művészi pontosság.
A lelkem örök túlélő.
A testet leszúrhatjátok!
Gyertek!
Úgysem tanulok soha a hibákból!
Újra felkínálom a lehetőséget!
Tálcán nyújtom a tőrt.
Mindenkinek ugyanazt, hogy senki ne tudja meg soha.
Védelek benneteket mindig.
Újra meg újra.
Vajon miért?
Miért nem engedem, hogy gyilkosnak bélyegeztessetek?
Hisz megérdemlitek
Sokszor igazán megérdemelnétek.
Szakítottam a jó és rossz tudásának fájáról.
Én haraptam először…
2009-03-14
Author: Potyó Katalin Borbála
Potyó Katalin Borbála az Irodalmi Rádió szerzője.2008 márciusában kezdtem írni. Az egyetem első évében.Első múzsám ki más lett volna, mint egy elérhetetlen, vagy annak hitt férfi. Azóta múzsák jöttek, mentek. Az egyetem véget ért. Az írás folytatódott. Olykor melankóliával, olykor boldogsággal fűszerezve.
