Ugyanabban a világban élünk, mégis sajátos véleményünk van a dolgokról. Másak a hangsúlyok, más a bosszúságok és az örömök íze is. Keressük a jót. Ha nem találjuk, segít az irónia, az önirónia, vagy egy sóhaj. Apró kis történeteken át egy kis ízelítőt kínálok arról, amilyennek én látom a világot, női szemmel.
Késő?
Nyugdíjasként egyre gyakrabban ragadok tollat. Van már sok történetem, születnek új gondolataim is, és még nem remeg a kezem. Akkor meg miért ne? Sem karriert, sem pénzt nem várok ettől a kései szerelemtől. Egyáltalán, mondtam én olyat, hogy az üres papírt szeretném meghódítani?
Szemüveg
Ha kell, hát kell. Mindenféle akciókat hirdetnek bármely optikában, de most úrinő leszek. Nem érdekel, hogy melyik keret mennyibe kerül. Amúgy se látom az apró számokkal feltüntetett árakat, szemüvegben nem lehet szemüvegkeretet próbálni. A luxus éttermekben állítólag a hölgyeknek átnyújtott étlapokon nincsenek feltüntetve az árak, hogy ne befolyásolja őket a választásban. Lesz, ami lesz! Most én is megengedem magamnak a kizárólag ízlésre, minőségre hagyatkozó választás luxusát. Sikerült. Nem hiszem, hogy hosszas keresgélés után találhattam volna ettől drágábbat is. Ennyiért már vehettem volna akár egy hintaágyat is a kertembe, arra is szükségem lenne.
Bár, ha jobban meggondolom, ültem már eleget hintában, a tisztánlátásnak meg ára van.
Ásványkiállítás
A barátnőm javaslatára erre a programra rászántunk egy délelőttöt. Ő minden évben elmegy, nagyon szépnek találja. Az ásvány szép is, titokzatos is, mégis inkább a zsibvásár hangulat volt meghatározó a kiállításon. Az ásványokat eluralta a kereskedelem. Hát akkor vásároljunk, lepjük meg magunkat valami széppel! Mindketten egyedülállók vagyunk, nincs kire várni. A barátnőm egy tenyésztett gyöngyből készült kalárissal tüntette ki magát, én egy szerényebb, fekete – fehér színekre szorítkozó mágneses karkötőt választottam.
Később majd egyeztetünk, melyik bizonyult vonzóbbnak?
Időpont
Szombaton délután csörgött a telefonom, hogy hétfőn délelőtt legyek innen hetven kilométerre, délelőtt tíz órától, délután négyig. Villanyórát fognak fényképezni, tulajdonosváltás miatt
- Nekem nem jó ez az időpont, programom van.
- Asszonyom, most gyűlt össze annyi munka ezen a környéken, hogy kiszálljunk.
- De szombat délután van. Ilyenkor már nem módosíthatók a máshol rögzített hivatalos időpontok, hétvégén szabadságot sem lehet kérni.
- Ha ezt kétszer-háromszor megcsinálja hölgyem, kikötjük az áramot.
- Először beszélünk. Harmadikán lett enyém az ingatlan, negyedikén már ott voltam a központban az átírást intézni. Ettől gyorsabb nem tudok lenni. Értse már meg, előbb kellett volna értesíteni, nem ott lakom!
- Én sem. – válaszolta flegmán, cinikusan, valahonnan nagyon föntről. –
- De magának ez a munkája! Az egyeztetés azt jelenti, hogy nekem is lehet véleményem, nem?
A többit már nem részletezem. Keservesen született azért kompromisszum, és létrejött a fényképezés is. Azt viszont az említett úr soha nem fogja megtudni, hogy nyugdíjas vagyok, tehát nem lehet szabadság problémám. A hétfő délelőtt pedig nekem a kozmetikustól kikönyörgött időpont miatt nem felelt meg. Úgysem értené meg milyen nehéz ünnepek táján beférkőzni a szépülni vágyók közé.
Tavasz
Minden tavasszal ez a sorrend. Először a hóvirág, aztán a jácint, zsongélia, utána a tulipán bújik ki a kertben a földből. Akkor is, ha nincs már sehol a kéz, ami ezeket a virághagymákat ültette. A szőlőt is meg kell metszeni, bármi lesz az elárvult ingatlan sorsa. Az élet élni akar.
Fejlődőképes
Volt tanítványaim közül többekkel van még ma is kapcsolatom. Ez a nemzedék lájkokban méri a szeretetet, a közös szelfi a tisztelet csúcsát jelenti. Volt egy kifejezetten jóképű, vagány fiú tanítványom. ( Több is.) Tapadtak rá a lányok a gimiben. Nem az olthatatlan tudásszomj miatt kedvelték ők sem, én sem. Egyik vasárnap este összeakadtunk a facebookon. Mindketten a Heti Hetes időpontját vártuk.
- Vedd észre, hogy mindenkin kockás ing lesz. Tudod mit jelent?
- Tudom, de rajtam csíkos ing lesz. – Na, erről ráismerek, muszáj szembeszegülni. Életkori sajátosság ez a kamaszoknál, akkor is, ha nincs mögötte semmi meggyőződés.
- Ha rajtad csíkos ing lesz, rajtam meg már hálóing van.
- Ez még jobb – válaszolta legnagyobb meglepetésemre.
Hogyan? Nem az övé az utolsó szó? Elismeri, hogy ezt a csörtét nem ő nyerte? Egyszer még értékes férfi válhat belőle. Igaz, hogy közben a műsorunk is megkezdődött. Vagy ez a körülmény, vagy a most bimbózó önmérséklet döntött a nevében a visszavonulás mellett. Vagy mindkettő együtt.
Marketing?
Én tanítottam is ezt a tantárgyat, de nem így. Nem először tapasztalom, hogy egy akciós terméket körberaknak ugyanolyan nevű, célú, de lényegesen drágább rokontermékkel. Ez bizony megtévesztés. Bár ismerem ezt a trükköt, figyelek erre, a minap mégis megtörtént velem ismét ez a csúfság: mellényúltam. Na, a pénztártól egy tapodtat se! Első felindulásból úgy helyre tettem az ügyet, hogy az állásukat féltő eladók még le is törölgették a portékát, azon túl, hogy ők rohangásztak a csere miatt is.
Sőt! Kórusban kezdtek panaszkodni a főnökre, aki hülyeségeket kényszerít rájuk, egyszer is ezt meg azt csináltatta velük. Túllőttem a célon. Ezek a hölgyek forradalmárt csinálnak belőlem, aztán mehetek velük tüntetni.
Róma
Nincs még bakancslistám, de Rómába nagyon vágyom. Még soha nem láttam – csak képeken – az olasz főváros és Vatikán kincseit. Az idén már a teljes részvételi díjat is befizettem, pünkösdkor ott kellett volna lennem. Váratlanul azonban maga az utazási iroda mondta le az utat. Létszámhiányra hivatkoztak, de a bennfentesek tudni vélik, hogy a terrorcselekményekkel függ össze inkább a döntés. Nem vállalták a kockázatot, ami tulajdonképpen érthető. De én annyira készültem! Tervezgettem, hogy majd apróságokat hozok az unokáimnak Rómából, áldást az arra érdemeseknek Vatikánból. Fényképezek majd géppel és lélekkel. Erre megbénulnak az utazások? Megfagy a bizalom és a szeretet? Rettegnünk kell?
Jézusom! Kit kérdezzek?
B. Mester Éva
Author: B. Mester Éva
B. Mester Éva az Irodalmi Rádió szerzője. Hét testvérem volt, hat állandó lakcímem és tíz munkahelyem. Van két felnőtt gyermekem, négy unokám és egy olyan csendből, magányból és alázatból felépített belső világom, ahol rám találnak az élet apró csodái és körvonalazódnak mély összefüggései. Mindez kitűnő alapanyag lehetne egy folyton más helyszíneket és új szereplőket felvonultató szappanoperához. Talán mégis szerencsésebb a valóság gyökerű, rövid, látszólag független írások összerendezése egy kötetben. Én fűzöm össze őket, ezt szeretném. Megjelent itt – ott egy – egy novellám, versem is, de a papíralapú emlékeim zöme körülöttem kallódik. Csak mostanában, nyugdíjasként kezdem elhinni, hogy mások számára is érdekesek lehetnek történeteim, gondolataim. Korábban kedvtelésből ragadtam tollat, most már tudatosabban figyelek kifelé is, befelé is. Amíg aktív dolgozó voltam, közgazdász-tanárként a racionalitásból, a számokból éltem. Hatvanhét év elteltével a lélekre és a betűkre bízom magam. Művészportré a szerzővel: