Az Irodalmi Rádió szerkesztősége bemutatja Bognár Stefánia Végtelen tökéletlenség című alkotását Radó Denise előadásában.
Bognár Stefánia: Végtelen tökéletlenség
A moly keres egy szekrényajtót,
hol bebújhat életterébe.
– Feltaláltátok a molyirtót,
senkinek sem volt rá szüksége. –
A vírus keres kis „könnyű vért”,
erőtlent, immun-hiányosat.
– Üldöznek, nem is tudom, miért,
bár nem akarok semmi rosszat. –
A szív az agy-halottból kilép,
hadd keressen egy másik testet,
hiszen kedve van dobogni még.
Manapság ez senkit se’ lep meg.
Falunk utcáján két telefon
elégített ki minden igényt.
A technika feltört rohanón:
markunkba az egész világ befér.
Térképeink már elavultak,
felesleges is bíbelődni.
Amikor gép vezet útra,
úgy is van esély eltévedni.
Gépmadár-ezrek fejünk felett
tágítják Földünk határait,
űrhajók jutnak egyre messzebb.
Tesszük, mire Ikarosz tanít.
Mindig feljebb és mind gyorsabban
a tökéletesség ormára!
Meg sem fordul a véges agyban,
hogy sohasem jutunk fel arra.
A tökéletlenség abszolút,
mert, ha a tökélyt birtokolnánk,
onnan már nem visz tovább az út,
a semmi árnya tornyosul ránk.
Lehetséges, hogy Isten talán
a tökély szomját ültette el,
s a végtelen summázat nyomán
ő saját lényegét tölti fel.
Mindenható, ezt mondják róla,
s az értelmes lényektől kapott
minden-tudások hordozója.
Tervezés nélkül így alkotott.
A járulékos mellékhatást
alkalmanként ne kérjük számon
tőle, ne, hisz’ csak lényegre lát,
túl az amatőr kuszaságon.
Author: Bognár Stefánia
Bognár Stefánia az Irodalmi Rádió legjobb szerzője 2009. cím birtokosa. Ady születésnapján láttam meg a napvilágot. Talán ő adott ajándék-álmot? A vers-rajongás jött velem, de a reáliák is lényegem. A matematika lett a győztes, vele telt a munkás élet. Egy nyugdíjas hajnalon versek jöttek értem s a lelkemet felcseréltem. Dagadt az íróasztalfiók, erről csak néhány beavatott tudott. Hosszú évekig tartott, míg önmagamat elfogadtam, unszolásra pályázgattam. Így kerültem egy kiadóhoz, majd matematikai szakvélemény-igény kapcsán munkát kaptam, új lehetőség köszöntött rám. Egy más világ tárult elém, kitágult a látóköröm, sok új barát, sok új öröm… Tanulás, munka, tapasztalat… S a versek, aforizmák gyarapodtak ez idő alatt. Mit akarok? Gondolkodtató vagy könnyed perceket adni, értékeket kicsikarni, megvallani a közös ember-sorsot, kimondani, mit más is érzett, de nem mondott. Régi és új barátaim közt állni még a vártán, a lét s a nemlét határán.
Egy válasz