Bika hava – Radó Denise előadásában

Az Irodalmi Rádió szerkesztősége bemutatja Virág Barna szerzőnk Bika hava című versét Radó Denise előadásában.


Virág Barna: Bika hava

Újra jó lesz ez itt, néz szét
ibolyák kék szemeivel a tavasz,
jó lesz ez itt, csobogja olvadó jég alól a patak,
a szellő stafétaként adja tovább a nyárnak.
Arénájából a hagyománynak,
csorba szarvát fitogtatva, kitört egy bika.
Ezzel, az esős napok homlokzatán
megbillentek az események.
Becserkészni, azonnal rakja a megszokás
vas-cölöpjeit egy torreádor… Júdáshad
baktat mögötte… A hovatartozás kérdését
elnapolták… Megtorpant paták topognak
az egyedüllétben és tágra-nyílt szemekkel
a jóhiszeműségbe kapaszkodnak szavai…

… Lám ismét porba rakom a győzelmet
Ezt az örök merni-akarást
Csírázó magvait az indulásnak
Az üszkös vágy szikra-villanását
Mellébeszélésünk dohos falain át
Tegnapjaink megkövezett szívverésének
Kikosarazott patakcsobogását
Tarkón-lőtt hitem vérapadásában
Védetlenségem széttépett hálójával hurokba kötni
Nyers erőm fitogtatásait
Mint egy távoli toronyóra ütését
A visszhang lyukas markával megfogni
Mértani kiszabottságunk hontalan álmát
Felkavart szópelyheit az érzékenységnek
Megkövesedett voltunk csigatengelyéből mert
A leülepedett porban már nincs lezuhanás
(A lerakódó megszokás terhe húz még)
Úgy hogy a porszem már csak fölszállhat
Mint a félvezetők összezsugorított világában
Egy parányi germánium lapocska
Szívének szögezett tűhegy értelmet
S irányt ad
A vad áramlatok tornádóiból
Az integrált áramkörök mikro-egén…

Nem. Nem véletlen ez a hasonlat,
mert minden mozgás a holtpont
kizökkentése habozásaink melegágyából
magunknak és a rendnek.

Igen
Levetni ezt a rozsda-ácsorgást
Az acélszegélyen
Nem véd meg
Nem tette soha
Csak mi hittük hogy megóv a burok
De egyre tanuljuk hogy jobb pajzs
A szív melege
Küszöbök előtt poroszkálóknak
Ajtónyitás erőt gyűjteni

Ez volna az új színárnyalat
Eldobott fegyverzetünkből serkenő
Új hang vihar-csiszolta csillogás
Vad erők bilincse
Zabolátlanságunkra béklyó
A bennünk portyázó irányok
És virrasztó zöld lámpái az aggodalomnak
Hazahozó utak
És az újra távozások
De ne csak a sötétséget szapúld
Rakj tüzet fényt útjelzőnek…
És…

Beérték… Terelik…
Már rendezi eszközeit egy bakó…

Utóirat:
„Lesz még tavasz, de az más tavasz lesz,
s nem is emlékezik miránk…”

Babits Mihály

További kortárs szépirodalmi alkotások Radó Denise előadásában itt.

Virág Barna
Author: Virág Barna

Virág Barna az Irodalmi Rádió szerzője. "Füleken születtem 1937-ben. Jelenleg Losoncon lakom. Mivelhogy az aprópénz is az összérték része, bátorkodom ajánlani írásaimat a kedves olvasóknak, annak reményében, hogy kellemes pillanatokat és örömöt szerzek vele." Alkotásai előző weboldalunkon: https://www.irodalmiradio.hu/muvek/category/virag_barna/

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Egy válasz

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Magány a padon

Edit Szabó : Magány a padon Nem is tudom,hány éve vagyok magas fák alatt egymagamban, régen én is szép fa lehettem, hatalmasra nőve ég alatt.

Teljes bejegyzés »

Köszönet

Nektek, kik nem kérdeztétek honnan jöttem s mi tett olyanná, amilyen ma vagyok. Nektek, kik megadtátok nékem szusszanó létemben a fény-pillanatot. Vesszen, mi múlt, háborgás

Teljes bejegyzés »

Lesz-e még holnap?

  Bíborfekete felhők hada a földet lábával tapossa, hörög az égbolt veszetten, tombol annak pusztító ereje.   Keringő villámok hada cikázik, a pokol kovácsa odacsap

Teljes bejegyzés »

A térkép

    Az arc a múlt térképe, megtapossa az élet lehelete, mint a papírt megrágja az idő foga, s a tinta már nem fog rajta.

Teljes bejegyzés »

A bűn

  Soha nem öltöd újra, nincs az a tű, az a cérna, ami összefércelhetné azt a lyukat, amelynek létrejöttét te akartad.   Elveszítetted az esszenciáját,

Teljes bejegyzés »

A felszín

  Ha minden ember a tenger fenekére látna, s nemcsak a víztükrén megcsillanó tükörképre várna, talán megtanulna a szívével érezni, s az igazságot nem a

Teljes bejegyzés »