2012 tavaszán több egymást követő napon láttam, hogy egyik kolléganőm ebédidőben fut lefelé a lépcsőn egy kis kosárkával. Mivel nagyon borús volt az arca, nem mertem megkérdezni, hogy hova fut és miért szomorú. Később megtudtam, nagy beteg a férje és már csak napjai vannak hátra. Teltek a hetek, a hónapok, és szerencsére még jó sokszor láttam ezt követően kirohanni az épületből kisebb-nagyobb pakkokkal. Aztán már csak a fekete ruha és a kisírt szem volt előttem. Ezen kolléganő, a párja elhunyta után elmondta nekem, hogy milyen „csodaszereket” adott a rákos betegének, hogy mitől tudott még napok helyett hónapokig a földi élet gyökereibe kapaszkodni, és tippet adott arra, hogyan lehet egy súlyos betegség esetén is időt nyerni és reménykedni.
Abban az időben magam is mindenfajta alapbetegségekkel kínlódtam. Örököltem szüleimtől 18 éves korom óta a magas vérnyomást, a szívritmus-zavarokat, de volt nyaki- és gerincsérvem is, térdartrosisom is, valamint II-es diabetessel is küszködtem. Gyógyszerekkel, különböző fizioterápiás, balneoterápiás kezelésekkel oly mértékben tudtam magam karban tartani, hogy egy napot sem kellett táppénzre mennem. Munka előtt, munka után és nyári szabadságok alatt kezeltettem magam. Akkoriban úgy jártam dolgozni, hogy a szívemen tapasz, a hátamon mágnes, a térdemen bagázs, a cipőimben betétek, és már majdnem a bot is előkerült a menéshez. A gyászoló kolléganőm ekkor elvitt engem egy helyi életmód klubba, ahol orvosok, egészségügyi szakemberek előadásokat, magánszemélyek referenciákat tartottak az egészséges életmódról, a reform étkezésekről, a táplálékkiegészítőkről, és a szinte hihetetlen gyógyulásokról.
Akkor határoztam el, hogy nekem is meg kellene próbálni elsősorban a természet patikájából gyógyítanom magam. Igen ám, de ez egyedül nem ment! Ezért beiratkoztam 2013. év őszén egy természetgyógyász magániskolába. A lelkesedésem óriási volt, 51 évesen beültem újra az iskolapadba, tele tervekkel, ambíciókkal. A környezetem, elsősorban a családom, nem örült a helyzetnek, furcsállották, hogy jogászi diplomával és csoportvezető ügyészként mi szükségem van a természetgyógyászatra, az ilyen képesítésre, hiszen nemsokára úgyis nyugdíjas leszek. A férjem szerint inkább pihenésre lett volna szükségem, a gyermekeim szerint legalább hétvégén velük lehetnék, édesanyám szerint még kevesebb időm jut majd rá. De nekem határozott elhatározásom és terveim voltak. 12 fős csoporttal indultam tanulmányaim elején. Minden 2. szombaton, szinte egész nap volt oktatás. Nagyon nagy tananyag, házi feladatok, életmódtábor, jógatábor, fűszerezte a felkészülést. Az első évben általános természetgyógyászati ismereteket tanultam. A vizsgára csak 5-en mentünk el. Egy 3 órás teszt kitöltését követően a vizsga 97 %-osra sikerült. A második tanévben egészségtant és anatómiát tanultam. A római jog után kicsit furcsa volt, hogy a csontok és szervek neveit kellett latinul tudni. 98 %-osra sikerült a vizsga.
A 3. év volt a legszebb év, a szakosodás, a gyógynövénytani ismeretek. A 12 fős csoportból már csak hárman maradtunk. Gyógynövénytúra a Bükkben, bio arckrém készítés, zselés illatgyertya öntés voltak a gyakorlati foglalkozások. Ezután jött a legnagyobb megmérettetés, a három év anyagának szóbeli vizsgája. Két hónapot tanultam rá. Hazamenve a munkából napi 1 órát, hétvégén többet, amennyit csak tudtam. Közel 100 tétel, 65 gyógynövény felismerése, rendszertani meghatározások, hatóanyagok, külső-belső felhasználás, kontraindikációk. Egy hónapi tanulás után kezdtem azt hinni, hogy igaza volt a családomnak, lehet, hogy mégsem kellett volna belevágni, öreg vagyok már én ehhez, és egyébként is mihez kezdek majd a tudásommal… de gyűrtem, harcoltam és tanultam. Közben a környezetem óvatosan tapogatózott körülöttem: megy a hasam, nem tudnál rá valamit? Fáj a vesém! Milyen teát igyak? Nézd csak milyen kiütés van a sarkamon! Mit tegyek rá? A kislányom is kérdezett: anya, nem veszed észre, hogy én 3 éve nem voltam beteg? Vagy édesanyám: fura köhögésem van, nem áll el. Mit is mondtál a múltkor? És még oldalakon keresztül sorolhatnám.
Aztán eljött a vizsga napja. A kiírt 18 vizsgázóból csak 12-en jöttek el. Elsőként kellett vállalnom a számonkérést egy hattagú vizsgabizottság előtt. Hét tételt kellett húzni, ebből 5 elméleti, és 2 gyakorlati (gyógynövény felismerés és egy beteg páciens esete) vizsgatétel volt. Úgy ültem a vizsgabizottság elé, hogy szinte a torkom összeszűkült az izgalomtól. Milyen fura, hogy egy ügyész, aki nap, mint nap a bíróságon a tárgyalásokon az egyik főszereplő, most szinte meg se tud szólalni, úgy izgul. Azzal kezdtem a vizsgámat, hogy 25 éve szakvizsgáztam utoljára, de akkor sem voltam ennyire ideges. A jó légkörű, de hosszúra nyúlt vizsga eredménye sikeres volt. Mindkét vizsgatárgyból jelest kaptam. Aztán peregtek a percek, az órák, és mint természetgyógyász, fitoterapeuta esküt is tettem Budapesten. Hasonló, emelkedett pillanat volt az életemben, mint mikor ezt megelőzően 1987-ben az ügyészségen fogalmazókénti kinevezésem alkalmával tettem esküt.
A mostani napjaim a következőképpen telnek: egész napos tárgyalás a bíróságon, és délután előadásokat tartok az egészségünk megőrzése és a betegségek legyőzése tárgyában. Csodálatos dolog, SIKERÜLT! Soha nem szabad feladnunk a terveinket! Akaraterővel, szorgalommal és kitartással bármit elérhetünk, azt, amit igazán tiszta szívből szeretnénk.
A megszerzett tudásom birtokában, azt elsősorban saját magamon kikísérletezve, olyan jelentős fizikai és lelki javulásban volt részem, hogy szinte hihetetlen. 2014. évben két alkalommal megmásztam Erdélyben a Székelykövet, egy alkalommal a Tordai-hasadékot. A tapaszokat, mágneseket elhagytam, a botot eldobtam. 91 kg-ról 58 kg-ra lefogytam. A vérnyomás- és szív gyógyszereimet elhagytam, gyógyteákat iszom, szénhidrátmentes zöldség-gyümölcs- és húsdiétán vagyok. Napról napra egyre jobban és jobban érzem magam! Ezt a pozitív érzést és életformát tudom átadni szeretteimnek és környezetemnek. A mindennapi nehéz szellemi munka után megkönnyebbülés és felüdülés egy kis meditáció, egy kis érzéki fürdő, néhány csepp illóolajjal, egy finom svéd- vagy talpmasszázs… jótékony hatása.
Én úgy gondolom, hogy a természetgyógyászati, gyógynövény-gyógyászati tudásom megszerzésével, a további folyamatos önképzésemmel és tapasztalatok gyűjtésével, a rászorulók elméleti és gyakorlati segítésével, nemcsak én, hanem általam a környezetemben élők is „jócskán kapnak a természet patikájából”.
Author: Méry Anne
Méry Anne az Irodalmi Rádió szerzője. Foglalkozásom jogász, 31 éve vagyok a pályán. A Miskolci Egyetemen szereztem meg doktori oklevelem, és Budapesten szakvizsgáztam. Házasságom „egyidős” a hivatásommal, ugyanis az utolsó egyetemi évek alatt házasodtunk össze. Férjem üzletember, teljesen más gondolkodással, elvekkel és szemlélettel. Két fantasztikus gyermekem van: a fiam meteorológus, a lányom 5. éves mesterszakos hallgató a Miskolci Egyetemen. Irodalmi pályafutásom igazából a Miskolci Úttörőházban kezdődött az 1970-es években, amikor is a színjátszókör tagjaként egy karácsonyi darabban „A téli erdőben” egy barna mackót kellett alakítanom, akinek a brummogás mellett komoly prózai szerepe is volt. Hatalmas sikert élhettek meg a szereplők, jól éreztem magam gyermekszínészként, amikor a közönség ünnepelt. Aztán tinikoromban elkezdődtek a szárnypróbálgatásaim, a versmorzsácskák, amiket elsősorban az érzelmi életem minden részéből sepregettem össze, és írtam elsősorban magamnak. Érettségi előtt az 1980-as években a miskolci irodalmi élet oly kiválóságai, mint például Papp Lajos a Napjaink című folyóirat főszerkesztője, Fecske Csaba és Mészáros István költők és még mások is olvastak tőlem és biztatgattak. A Miskolci Egyetemen az Egyetemi Újság szerkesztő bizottságának tagjaként rövid, de csattanós egyetemi történéseket írogattam, sokak ámulatára, hogy hogyan merek bátran írni arról, hogy az egyetemi vizsgákon milyen kivételezések történtek. Ezen újságok már igencsak megsárgultak a fényképalbumomban, szinte...
