Az én világom

Egy olyan világban szeretnék élni,
ahol mosollyal ébredő a hétfő,
s ötből, legalább két és félszer
négy, a kétszerkettő. S a reggeli
kávéban nincs lemondó kérdés,
hit és a tehetség ott megbecsült
érték, az utcák mindkét oldalán,
s a foci is jó lesz egyszer. Talán.
Ott, hol a járdákon szembe jőve,
a jószándék emel majd kalapot, s
kukába dobjuk az önző tegnapot.

A csontvázzá porladt megértést végre
kisöpörjük poros szőnyegünk alól:
van ilyen világ e Földön valahol?
Lehetsz második! – egyenlők között,
nem osztanak cinkelt lapokat előre,
gyorsan behúzott függönyök mögött.
Félelem nélkül élhet bárányok közt
a pásztor. A kutyája is, meg a farkas.
Becsüli egymást szegény és hatalmas.
Nem hőn vágyott kiváltság a kivétel,
s mindenkire igaz a Pitagorasz-tétel:
a derékszög nem hegyes, se homorú,
nem jár érdemtelennek babérkoszorú.
Egyenes derékkal járhat a merőleges,
párhuzamosok egymásnak jóbarátai,
így hátuk mögé nézni már felesleges.
A gyengébbet legyőzni, talmi érdem.
(ezt a sort leírni kicsit azért féltem…)
Tücsöknek jó szomszédja hangya, ki
nyitott ajtaját is bátran hátrahagyja…

Olyan világban szeretnék élni, hol
az igazság asztalánál szolgál a jog,
szentenciáitól nem háborog lelkünk,
kérdőjelek alá végre pontot tettünk.
A jövőnk, smink nélkül is szép lett,
nem egyismeretlenes a megoldóképlet.
Senki sem élhet már kétségek között:
a szomszéd fia Londonból hazaköltözött.
Többé nem lenézett fogalom a hála,
meghívnak egy koldust az operabálra,
díszvendégünk lesz egy dán királyfi,
s szívünkben az élet örök dilemmája…
A hamis szó békés, ártalmatlan fegyver,
csendkirályt játszik utcagyerekekkel.

„Közös” többszörösünk többé nem megosztó,
az árkok helyét temetik barázdák,
trikolórunk sem lesz vörös posztó,
józan izmusaink a tabulákat rázzák.
Költőink írnak jobb- és balladát is,
mikor a másság is megbecsült érték,
s Duna az Oltnak többé nem rivális.
Az ateista olykor, az Úr elé letérdel,
a hexameter újra elfogadott mérték,
héja, galambokkal malasztot ebédel.

Értjük, ha szólít az angolok beszéde,
s nem lesz vasárnap „voszkreszénye.”
Ahová mosolyogva néz le a Teremtő,
ahol ötből, már legalább háromszor
is négy marad, a konok kétszerkettő!

Miskolc, 2015. december 29.

Jacsó Pál
Author: Jacsó Pál

Jacsó Pál az Irodalmi Rádió szerzője. Ügyvédként, 20 éve hétköznapjaim jó részét mások problémáinak megoldásával töltöm – így akaratlanul, saját magamnak is beszerzek néhányat -, ennek ellenére úgy érzem sikerült életvidám, kiegyensúlyozott személyiségnek megmaradnom. Szabadidőmben hobbiként lovakat tartok és borászkodom, így a kétkezi munka sem áll távol tőlem. Érdekel a közélet lüktetése, de célom maximálisan civilnek maradni. Lételemem a nyíltság, a humor és az őszinteség, ki nem állhatom a törtetőket és a szolgalelkűséget. Szókimondó vagyok és olykor öntörtvényű, viszont érzelmekkel teli, ezért sebezhető. Igyekszem felelősséget vállalni a környezetemért, a barátaimért, a szeretteimért és az ügyfeleimért, mégis úgy érzem, sikerült megőriznem egy jó adagot a gyermeki énemből is. Talán ez a legnagyobb erő, ami energiát ad a mindennapokban és az írásban is. Művészportré a szerzővel:

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

+ 43 = 45

Versek
Halászné Magyar Márta

Pünkösdi Rózsa

Pünkösdi rózsa szára hajolva,  görbe a háta,  lába már sánta.    Életre hívták,  szülője nincs már.  Sima volt arca,  gond ránccal varrta.   Sápadt az

Teljes bejegyzés »
Názáreti templom kupolája, fotó: Mecséri Éva
Versek
Mecséri Éva

Ne feledd

Ne feledd, hogy nem vagy egyedül, Jóistennel minden kiderül. Kint a rétnek sok virága, nyílik néked vidámságra, míg vidámságod nem hagy egyedül. Ne feledd, hogy

Teljes bejegyzés »
Fényszívek, Fotó: Mecséri Éva
Versek
Mecséri Éva

Gazdag szegények

Gazdagok a szegények, kik az Úrban serények. Az életed drága kincs, e világon párja nincs. Gazdagok a szegények, kik az Úrban remélnek. Szeretetből megélnek, csak

Teljes bejegyzés »

Bántó szavaid

Szavaid marnak, mint tüdőt dohánypor, fájnak az igazságtalan jelek, a jókedv elillan, mint a kámfor, kár, ha szád bántó szavakat fecseg. Ne gondold azt, hogy

Teljes bejegyzés »
Közösségi kenyér, Mecséri Ildikó olajfestménye
Versek
Mecséri Éva

Az élet kenyere

Nagyon éget a kemence, igen erős annak füstje. Nem szeretem dolgokban, nehézségben, poklokban. Az élet mégis varázslat, kenyeret süt parázsban. Van ereje, melege, benne sül

Teljes bejegyzés »
Egy csepp eső, Mecséri Ildikó olajfestménye
Versek
Mecséri Ildikó

Egy csepp eső

Csak egy csepp volt, parány, jelentéktelen, mégis belefért a végtelen. Egy kis bogár véle szomjat olt, majd a fákon röptében gyümölcsöt olt. A te szíved

Teljes bejegyzés »