Pap Csenge
Túrkeve
született: 2000
(Szavazni az oldal alján, a hangfelvétel és az alkotás szövege után lehet a tetszik gomb megnyomásával.)
Jevgenyij Jevtusenko: Kékróka monológja egy alaszkai prémállattenyésztő telepen
(Kántor Péter fordítása)
A színem kék, a telep színe szürke.
s mert halált hoz rám az, hogy kék vagyok,
a dróthálók mögött vakon körözve
nem vígasztal, ha prémem felragyog.
És vedlek. Boldogan vetném le énem,
s dühöngve, mert kopasznak lenni jó-,
de bőrömön átüt, fröcskölve, kéken,
és szikrázik, vakít, akár a hó.
Vonítok hát, borzongva egyre fújom
a harsonát, a Végítéletét:
vagy örökös szabadság lenne jussom,
vagy legalább örökre vedlenék.
Egy látogató úr felvette bambán
magnetofonra vonító szavam.
Kerülne ő ide, sokért nem adnám,
s vonítana, akárcsak jómagam.
Szegény szívem, szenvednék már ki végre-,
padlóra küld, de ott megóv sorom.
Menekülnék, de itt születtem, s e
honi Dachauból nincs kiút, tudom.
Egyszer, hogy romlott hallal jól belaktam,
láttam az ajtón nyitva a retesz,
s a csillagos éj vonzott, s én hivatlan
rászabadultam, hittem, könnyű lesz.
Körös-körül a hóbuckás Alaszka,
s én, mint az őrült, mint kit pestis űz,
száguldottam, csillagokat harapva,
s táncolt tüdőm, gyúlt bennem ősi tűz.
Szemembe holdezüst szikrái szálltak.
S hogy vezetőmnek szegődött a Hold,
láttam, az ég nem négyzetekből áll csak,
mint ketrecemre hulló csonka bolt.
Hemperegtem a hóban. Örömömben
fákkal fecsegtem. Tetszett a vadon.
S a hó nem félt szivárványlani körben
és versenyt kéklett velem szabadon.
De elfáradtam. Viharok cibáltak.
Sebzett mancsaim kikezdte a fagy,
és nem volt senki társnak és barátnak.
Rabság szülötte lásd be, gyenge vagy.
Ki ketrecben született – ketrecért sír,
s borzadva fogtam fel, hogy szeretem
a biztonságos dróthálót, s a mundir-
szürke telepet, mely szülőhelyem.
És visszatértem, szánalmas-leverten,
de hogy retesz csikordult, bűntudat
helyett keserű vád gyötört, s e percben
tudtam, a honvágy gyűlöletbe csap.
Igaz, változtak az idők azóta.
Korábban zsákbafojtás volt divat.
Ma tiszta már és vértelen a munka,
s kit áram üt, nem kínlódik sokat.
Nézem az eszkimó nőt, aki gondoz.
Becézve siklik keze hátamon,
s tarkóm vakarja ujja – ért javamhoz,
érző szemében mégis fájdalom.
Hiszen szeret, nem hagy éhezni, fázni,
dajkám, táplálóm, orvosom e nő,
de kötelessége is rám vigyázni,
s tudom felad, ha eljön az idő.
Panaszos-szépen suttog, símogat majd
és drótot dug szájamba, s könnyezik…
Gyalázat ez! Hozzám bújik, ha sóhajt:
külön hóhérnak kéne lenni itt!
Ó, büszke őseim, áldott naivság!
Az én szemem rabsors nyitotta föl.
Ki táplál – szolgálom. A többi hívság.
És aki símogat – majdan megöl.
A tetszik gomb megnyomásával tudsz Pap Csenge produkciójára szavazni:
Author: Zsoldos Árpád és Adrienn
Zsoldos Árpád és Adrienn vagyunk, férj és feleség. Miskolci házaspárként vezetjük és szerkesztjük az Irodalmi Rádiót. Életünk és hivatásunk, hogy alkotóinknak minél több és minél színvonalasabb megszólalási, megjelenési lehetőséget teremtsünk. A cél elérése érdekében készítjük rádióműsorainkat, hangzó és nyomtatott kiadványainkat, elektronikus köteteinket és galériáinkat. Szerzőinknek segítünk kötetük kiadásában, a teljes kiadási folyamatot elvégezzük nyomdai és értékesítő partnereink segítségével. Rendszeresen írunk ki irodalmi pályázatokat és nagy hangsúlyt fektetünk a közösség személyes találkozására is, ezért szervezzük felolvasóestjeinket, nyári táborunkat, születésnapi rendezvényünket. Vállaljuk irodalmi és kulturális események, szavalóversenyek, könyvbemutatók megszervezését és lebonyolítását is. Nyitott közösségként mindig várjuk új alkotók (írók, költők, képzőművészek, előadók) jelentkezését is. Elérhetőségeink: ímélcímek: zsoldos.adrienn@irodalmiradio.hu; zsoldos.arpad@irodalmiradio.hu; telefon: 70/616-7583; 70/616-8684 2019-ben a Médiapiac című szakmai lapban jelent meg rólunk egy cikk Sárközi László tollából: Méltóképpen és minőségben English version: The editors, led by the husband-and-wife team of Árpád and Adrienn Zsoldos, have been championing contemporary Hungarian authors for 22 years. In addition to their radio programmes, they also publish audio books, e-books, anthologies and self-published works. They arrange book readings, book launches and literature workshops, and they regularly hold competitions too. It is an open community that anyone who writes literature in Hungarian can join.