előadja: Kocsisné Heiler Éva
B.Mester Éva:
Háborgó
Most minden kezet ellökök magamtól.
Nem kell a részvét, nem kell a kevés.
Az egészet vártam, a mindent kínáltam!
És mi lett belőle? Csak szenvedés.
Összeszorított fogakkal döntök
és nem küzdök meg ma már mindenért.
Foszlani látom az álmaimat
és nem szövöm újra, már senkiért.
Barázdás lábnyomú éveim súlya
vállamon maradt, messze a kezed,
ám szentjánosbogárnyi fény gyűrűjében
csapdába zárt a képzelet.
És elhittem neked, hogy elindulsz hozzám
mezítláb, szárnyakon, mit tudom én,
parázsló vágyak labirintusában,
vagy nyár végén befagyott tó tetején.
Földhöz kell vágnom, mindazt, ami voltál,
vagy engem éget el, mindaz, ami vagy.
Nem tudom, miért neheztel az Isten?
Nem nyújt most reményt és megnyugvást sem ad.
Author: B. Mester Éva
B. Mester Éva az Irodalmi Rádió szerzője. Hét testvérem volt, hat állandó lakcímem és tíz munkahelyem. Van két felnőtt gyermekem, négy unokám és egy olyan csendből, magányból és alázatból felépített belső világom, ahol rám találnak az élet apró csodái és körvonalazódnak mély összefüggései. Mindez kitűnő alapanyag lehetne egy folyton más helyszíneket és új szereplőket felvonultató szappanoperához. Talán mégis szerencsésebb a valóság gyökerű, rövid, látszólag független írások összerendezése egy kötetben. Én fűzöm össze őket, ezt szeretném. Megjelent itt – ott egy – egy novellám, versem is, de a papíralapú emlékeim zöme körülöttem kallódik. Csak mostanában, nyugdíjasként kezdem elhinni, hogy mások számára is érdekesek lehetnek történeteim, gondolataim. Korábban kedvtelésből ragadtam tollat, most már tudatosabban figyelek kifelé is, befelé is. Amíg aktív dolgozó voltam, közgazdász-tanárként a racionalitásból, a számokból éltem. Hatvanhét év elteltével a lélekre és a betűkre bízom magam. Művészportré a szerzővel: