T. Molnár Zsuzsanna: A berekből a Csillagerdőbe
Megjelnés éve: 2014.
Kiadó: B.K. L. Kiadó és Reklám Kft. www.bklkiado.hu
Ára: 1800 Ft
A könyv megrendelhető a kiadótól az alábbi elérhetőségeken:
– postán: 9700 Szombathely, Katona József u. 10.
– telefonon: 06 30 9 571 224 vagy 06 94 789 899
A regény megírásának előzményéhez tartozik, hogy 2001-ben néprajzi kötetem számára balladákat, balladás dalokat és románcokat gyűjtöttem magyar és horvát nyelven. Felmerült bennem, hogy a szomszédos Szakony községben roma családok is élnek. Talán ki tudom egészíteni a készülő gyűjteményemet cigány nyelvű anyaggal is. Ez megtörtént. Mivel hosszabb ideig tartott a munkám, megismertem népköltészetüket, életmódjukat. Ismerkedtem történelmükkel. Így egészült ki gyűjteményem a cigány etnikum anyagával. Találtam közöttük olyan balladás dalokat, amelyek az 1944-es deportálásokat idézték fel. Kíváncsi voltam a tényekre, ezért áttekintettem az erre vonatkozó, tanulmányokat, vallomásokat. Felidéztem falum cigányainak életét is a második világháború alatt. Gyermekkori emlékeim erőteljesen befolyásolták a regény történéseit. Szereplőim fiktív alakok, akik nagyon hasonlítanak a berekben élőkre. A Bogdán család sorsán keresztül érzékeltettem a kor kegyetlenségeit, de a magyar falvaknak azt az erkölcsi sajátosságát is, melynek létezésével szimbiózisban tudtak élni a cigánysággal századokon át.
Az uralkodó törvény a komáromi Csillagerődbe deportálja őket. A családnak egyetlen tagja marad életben. A zavart tudatú asszony nem tud élni múltja romjain. Újra felszáll, és viszi a vonat Komárom felé. Mi lesz vele? A válasz elmarad.
A regény idővonala 1944 nyarától 1945 első két hónapjának végéig tart. Elsősorban az ifjúságnak írtam, de Dr. Bokányi Péter irodalomtörténész szerint, a történet regény. Fiatalnak, felnőttnek, magyarnak és romának egyaránt olvasásra való. A kiadás a „Civil Alap 2014 – pályázati program” támogatásával készült.
Részlet a könyvből
A putrik népe
A putrikban szorosan egymás mellett feküdtek, nyöszörögve fordultak a szénaágyakon a nők és a gyermekek, amikor elgémberedett a testük. Csak Dej, meg férje, az öreg Kári aludtak külön kunyhóban. Velük élt Annus lányuk, akinek nem volt társa, pedig már benne volt az időben. Öregnek számított, nem nézett rá férfiember. Beteg volt. Folyton köhögött, elhúzódtak mellőle az asszonyok, akik igyekeztek a közeléből a gyerekeiket elterelni. Annusnak külön fémpohara, tányérja volt, nem ehetett a közös edényekből. Kehes, mondták rá. A tüdeje lett beteg. Megmondta a faluban az orvos úr. Bőre megsárgult, arca beesett, sötét, mélyen ülő szeme lázasan csillogott. A jegyző úr papírt adott neki, hogy koldulhat a faluban.
Dej éveinek számát senki sem tudta. Arcának ráncai mutatták, hogy sok tavaszt és telet megért. Apró, fürkésző szemek néztek ki a barázdált, barna arcból. Ősz haját két fonatban hordta. Napégette, vörös rózsás kendővel kötötte be a fejét. A cigányasszonyoknak is kendőt kellett viselniük, éppen úgy, mint a falubelieknek. Ebben nem különböztek.
Dej teste már megroppant, mégis ő volt a hatalom a családban. Szeme, hangja parancsolt mindenkinek. Ő volt a biztonság, a megtartó erő, az ősi titkoknak őrizője. Belelátott mindenki lelkébe. Mint legidősebbnek, anyja adta át neki is a tudást, ami nélkül népük nem boldogult: a gyógyítás, a bajok elhárításának képességét. Csak ő vehette át tőle a nagy titkot. Dej ismerte a jóslás, a jövőbe látás titokzatos módját. Tudománya tekintélyt adott nem csak a sajátjai között, de babonás lélekkel tartottak tőle a falusiak is. Lopva felkeresték, jövőjüket kutatták nála. Választ kerestek kétségeikre, és mindarra, ami a lelküket nyomta. Hátha megmondja bűvös kártyája, él – e még az uruk, kedvesük, mert hírt már régen hozott róluk a posta. Az asszonyok tudták, az öreg Magdát meg kell fizetni, mert különben a jóslás nem érvényes. A cigánytáborba soha nem mentek be. A berek bokrai és fái között találkoztak. Az üzeneteket Annus hozta-vitte, aki mindenki kapuján bemehetett. A falu asszonyai és lányai egymás előtt is hallgattak a találkozásról. Csodálatos módon mégis mindenki tudta, kihez kell fordulnia, amikor azt érezte, hogy már az imádság sem segít rajta. Dej, vagy ahogy a faluban nevezték, az öreg Magda, manapság nem mindent mondott el kártyája titkaiból. Meghagyta a reményt. Ráérnek megtudni a bajt.
Kári is ráhagyatkozott. Ez ősidők óta így volt, hogy a roma, a cigány férfi, a férj, a fiú, mindig az anyjánál, feleségénél, nővérénél kereste bajaira az orvosságot, a vigaszt, a megbocsátást. Tőlük kapott szeretetet, elfogadást, bűnei alól felmentést.
Irma gyerekeivel a másik putriban aludt. Hiányzott a férfi, akit nagy fiaival együtt katonának vittek. Fejszéjük, szerszámuk a széna alatt lapult. Nagyon vigyázott rájuk, hogy amikor vége lesz a háborúnak, újra vághassák a berek fáit, kint a határban, a nyárfákat az utak mellett, és teknőket, melencéket faragjanak, meg falapátot, főzőkanalat a falusi háztartásokba. Megállnak majd a házak kapujában, és hangosan hívják majd a gazdaasszonyokat: -Teknőt, melencét, lapátot vegyenek! Irma szinte látta a bort, a kenyeret, a zsírt, amit a teknőért kapnak. Talpában érezte a táncot az esti mulatásnál a jó vásár után. De szeretett Kari mulatni! Hogyan táncolt!
Rongyos gyerekeit nézte: Katit, Julist, Karit. Ma van mit enniük. Két napot kapált Horváth gazdáéknál. Élelmet adtak érte. A gazdák feleségei nem bírják az öreg szülőkkel a gazdaság terheit. Most jó a cigányasszony munkája. Kell a segítség! Még jó, hogy Annus ügyesen kínálgatja Margittal együtt dologra a házaknál. Rosszul áll a kezében a szerszám, de tanulja.
Margit gyerekeivel és fiatal asszonylánya fiacskájával Irmáéhoz támaszkodó putriban húzta meg magát. A gyerek sokat sírt. Az övéi megszokták a sírást. Elalszanak. Dej azt mondja, a sok sírás attól van, hogy a fiatalasszony bánatos. Érzi a gyerek. Amit Dej mond, az igaz. Fiai, Jancsi, Józsi, Misu mellett ott a kislánya, Margitka. Ő a szeme fénye, boldogsága. Rongyaiban is szépséges. Csiriklyi! Madár! – hízeleg neki.
Author: Zsoldos Árpád és Adrienn
Zsoldos Árpád és Adrienn vagyunk, férj és feleség. Miskolci házaspárként vezetjük és szerkesztjük az Irodalmi Rádiót. Életünk és hivatásunk, hogy alkotóinknak minél több és minél színvonalasabb megszólalási, megjelenési lehetőséget teremtsünk. A cél elérése érdekében készítjük rádióműsorainkat, hangzó és nyomtatott kiadványainkat, elektronikus köteteinket és galériáinkat. Szerzőinknek segítünk kötetük kiadásában, a teljes kiadási folyamatot elvégezzük nyomdai és értékesítő partnereink segítségével. Rendszeresen írunk ki irodalmi pályázatokat és nagy hangsúlyt fektetünk a közösség személyes találkozására is, ezért szervezzük felolvasóestjeinket, nyári táborunkat, születésnapi rendezvényünket. Vállaljuk irodalmi és kulturális események, szavalóversenyek, könyvbemutatók megszervezését és lebonyolítását is. Nyitott közösségként mindig várjuk új alkotók (írók, költők, képzőművészek, előadók) jelentkezését is. Elérhetőségeink: ímélcímek: zsoldos.adrienn@irodalmiradio.hu; zsoldos.arpad@irodalmiradio.hu; telefon: 70/616-7583; 70/616-8684 2019-ben a Médiapiac című szakmai lapban jelent meg rólunk egy cikk Sárközi László tollából: Méltóképpen és minőségben English version: The editors, led by the husband-and-wife team of Árpád and Adrienn Zsoldos, have been championing contemporary Hungarian authors for 22 years. In addition to their radio programmes, they also publish audio books, e-books, anthologies and self-published works. They arrange book readings, book launches and literature workshops, and they regularly hold competitions too. It is an open community that anyone who writes literature in Hungarian can join.