Kert F. Klára – Angyalarcú

Amikor a városban tartózkodom és szükségem van valamire, a legközelebbi ABC-be megyek vásárolni. Ez történt a legutóbb is. Az üzletben a bejárati ajtóval szemben húzódik a tejes polc. Mindenféle tejek, túrók, kefirek, joghurtok, sajtok tömege sorakozik, ahogy lenni szokott. A vásárlóknak egy nagy csoportja zsúfolódott össze előtte ez alkalommal. Mintha mindenki pont most, pont itt tejterméket akarna vásárolni. Odafurakodtam, hiszen én is ilyent szándékoztam venni. Közelebb érve láttam, hogy egy kedves arcú, idős asszony foglalja el a polc teljes hosszát. Még sohasem láttam őt sem a környéken, sem a boltban. Derékban majdnem kétrét görnyedt, hátán hatalmas púp. Tejfehér arcbőre hibátlan, mint egy kisbabáé, szelíd, szürke szemei értelmesen villannak, ezüst szürke haján megcsillant a fény. Egy kerekes szatyrot húzott maga után, e mögött padig a kötelező bevásárló kocsi. A két eladó, akiket szóval tartott, meg az előbb felsorolt szerelvényei teljesen elfoglalták a polcot. „ És melyik az élőflórás, melyik a félzsíros, a homogénezett, az ilyen, az olyan.” Az eladókkal leszedette, visszarakatta a termékeket, hol kefir kellett, hol joghurt. A vásárlók közben szétszéledtek. Egy pillanatra a bevásárló kocsijához lépett, hogy beletegye a végre kiválasztott árut, ekkor én kihasználtam a megüresedett helyét, hogy megkaparintsak egy joghurtot meg egy kefirt. Sajnos csak a joghurtra volt elegendő időm, mert angyalarcával rögvest visszatért és udvarias, de nagyon határozott hangon megkért, hogy távozzak, mert most és ezen a helyen ő vásárol. Engedelmeskedtem, majd visszajövök később a kefirtért, gondoltam.

Az üzlet másik részében a macskámnak válogattam ennivalót az állateledel polcnál. Amint keresgélek a tápok között, hátulról megszólít valaki. Az angyalarcú volt, segítséget kért, hogy eligazodjon a szemközti polcokon lévő arckrémek, testápolók között. Sok kisebb, nagyobb tégely, tubus, flakon sorakozott egymás mellett, s az árcédulák nem voltak egyértelműek, melyikre vonatkoznak. Végig egyeztette velem a krémeket és az árcédulákat, / eladó sehol, akire átpasszolhatnám/, melyik a hidratáló, melyik az arckrém, s melyik a testápoló, a tusoló, melyik hány gramm. Senki sem jött arra, mivel mi ketten a szerelvényekkel elfoglaltuk az egész sort. Amikor végre megszabadultam tőle, már alig emlékeztem, hogy mit szeretnék vásárolni. Tétován elindultam a pékáru felé, s amint ott válogatok, egyszer csak egy sornak a vége kunkorodik a kiflikhez. A sor eleje pedig egészen a felvágott pultnál volt. Jól sejtettem, az angyalarcú foglalta el a pult teljes hosszát, foglalta le a két eladót a kérdéseivel, a pultot a szerelvényeivel. Tudtam, hogy széles ívben el kell kerülnöm ma ezt a részleget.

Lassan magamhoz térve megvásároltam, amit kellett, s beálltam a pénztár előtt kígyózó sorba. Ekkor megszólalt egy hang a mikrofonba, hogy újabb pénztáros álljon be. Így kerültem én elsőnek az újabb kasszához. Az ismerős pénztáros a fejével int a másik kassza felé. – Mindig ezt csinálja! Nem lepődöm meg, amikor ott az angyalarcú öregasszonyt látom. Miatta duzzadt fel a sor, s kellett a másik pénztárost is beállítani . – Most azt játssza – folytatta a pénztáros – , hogy elfelejtette a kódját. Amikor bejön, hetente, kéthetente, úgy eldugul tőle a bolt, mint nyári hétvégén az M7-es autópálya. Egyedül él, s velünk szórakoztatja magát. Élvezi, ha csak vele foglalkoznak. Már távoztam a boltból, amikor a kis öregasszony még mindig a fiatal pénztároslánytól tudakolta a blokkon lévő jeleket, egyebeket immár egyedül, a többi vevő mind elpártolt már a másik pénztárhoz. Utána napokban az ABC-hez közeli zöldségeshez igyekeztem, s ahogy közeledtem, látom, sok ember gyűlt össze a bejáratnál. Csak nem az angyalarcú öregasszony vásárol megint? Csüggesztett el a gondolat. Megnyugtattak, nem, csak a pénztárgép romlott el. Azt még kivárom…

Kert F. Klára
Author: Kert F. Klára

Kert F. Klára az Irodalmi Rádió szerzője. Édesapám pedagógus volt, másodállásban könyvtáros, így gyerekként a nyarakat könyvtárban töltöttem, ahol szinte mindent elolvastam. Ekkor színdarab írással próbálkoztam, amit a barátaimmal elő is adtunk egy pajtában. Gimnazista koromban a szatirikus írások vonzottak, s magam is megpróbálkoztam írásukkal. Az akkori Ludas Matyi főszerkesztője támogatott ebben a törekvésemben, de azt is tanácsolta, hogy érettségizzek le, s tanuljak ki egy „tisztességes” szakmát. Így némi kitérő után a Pécsi Állam- és Jogtudományi Egyetemre iratkoztam be, s szereztem diplomát. Ezt követően Pest megyében különböző szintű bíróságokon dolgoztam hosszú ideig. Ezalatt emberek százait és történetüket ismertem meg. A nehéz, felelősségteljes munka után, csekély szabadidőmben festéssel és prózaírással jutalmaztam magam. A nyilvánosság elé csak az utóbbi években léptem, a festményeimmel különböző helyi és országos kiállításokon vettem részt, meséimmel pedig, melyekhez az illusztrációkat is magam készítettem, sikeresen pályáztam. Jelenleg a meseírás áll legközelebb hozzám, ekkor fantáziámat végre kinyújtóztathatom, s a világot olyan szépnek írhatom le, amilyennek csak akarom. A rövid, csattanós novellákat is kedvelem. Távolabbi célom egy sci-fi regény megalkotása.

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Csak gyakorlás

Ilyenek voltunk   Amikor kigyúlnak az éji fények, nézem csillagodat az ég ablakán, s visszaidézem a régi meséket, akkor nem kínoz oly’ nagyon a magány.

Teljes bejegyzés »

Az új vezetők

Az új vezetők Az előző részek tartalmából: Ketyeg az óra, közeledik az Idő. Hogy áll az Akvarista Blokk szénája? Utódlás tekintetében remekül: masszív, megbízható új

Teljes bejegyzés »

Nekem a világ

Gyermekkoromban, a nagyszüleim kertjének biztonságában el sem tudtam képzelni, hogy ezenkívül is létezhet valami a világon. Bármi más, ami fontos lenne. Persze gyerekként fogalmam sem

Teljes bejegyzés »
Versek
Kovács Gergely

Kovács Gergely: Hűség

A szeme előtt megszülető, A keze alatt nevelkedő, A mindig éberen alvó, A szóra megnyugvó. A szobájába kéredzkedő, A melléje heveredő, A tenyeréből étkező, A

Teljes bejegyzés »