Elmúltál hat éves, vár az iskola,
Iskolatáska, íróasztal, ott meg sok csoda.
Mint egy pöttyös labda, elgurult a nyár,
Mi gömbölyű, könnyen gurul, máris tudjuk már.
Előbb ismerkedtek, majd hangosan mondd neved!
Aztán kiszíneztek mindent, amit lehet,
a nyár labdájáról elveszett pöttyöket,
víz kéket, fű zöldet, napsugár tincseket.
És jönnek a betűk, néhányat ismersz már.
A neved is leírod, de most több a talány,
szavakká vált betűk, versekké vált szavak,
nagyon erős háló, mindig veled marad.
Elszámolsz vagy százig, de ez csak a kezdet,
hírét sem hallottad még a képleteknek.
Kiszámolhatsz bármit, az életet mégsem.
Tele lesz neked is meglepetéssel.
A felnőtt is téved, ettől se ijedj meg!
Van, hogy magányukban napokig töprengnek,
aztán nem mondanak sem igent, sem nemet,
te meg angolul is, mindkét feleletet.
Az első piros pontot cukrászdába visszük,
a tudásmorzsákat megünnepeljük!
Indul a szeptember, veled tarthatok?
Hátha pótórákat én is kaphatok.
- szeptember 1.
Author: B. Mester Éva
B. Mester Éva az Irodalmi Rádió szerzője. Hét testvérem volt, hat állandó lakcímem és tíz munkahelyem. Van két felnőtt gyermekem, négy unokám és egy olyan csendből, magányból és alázatból felépített belső világom, ahol rám találnak az élet apró csodái és körvonalazódnak mély összefüggései. Mindez kitűnő alapanyag lehetne egy folyton más helyszíneket és új szereplőket felvonultató szappanoperához. Talán mégis szerencsésebb a valóság gyökerű, rövid, látszólag független írások összerendezése egy kötetben. Én fűzöm össze őket, ezt szeretném. Megjelent itt – ott egy – egy novellám, versem is, de a papíralapú emlékeim zöme körülöttem kallódik. Csak mostanában, nyugdíjasként kezdem elhinni, hogy mások számára is érdekesek lehetnek történeteim, gondolataim. Korábban kedvtelésből ragadtam tollat, most már tudatosabban figyelek kifelé is, befelé is. Amíg aktív dolgozó voltam, közgazdász-tanárként a racionalitásból, a számokból éltem. Hatvanhét év elteltével a lélekre és a betűkre bízom magam. Művészportré a szerzővel: