Sárváry Mariann az Irodalmi Rádió szerzője Miskolcon született, jelenleg Budapesten él. A művészportrét 2016 nyarán készítettük vele. Cikkünkben a szerző életrajza, néhány fénykép és a műsorban elhangzott alkotások egy része látható, olvasható.
Végzettségei:
2015: mesterpedagógus: minősítő és tanfelügyeleti szakértő
2002: Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Gazdaság- és Társadalomtudományi Karán közoktatás-vezető és pedagógus szakvizsga
1986: Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán magyar–történelem szakos középiskolai tanár
1994-ben bölcsészdoktori fokozatot szerzett az ELTE Bölcsészettudományi Karán a történelem segédtudományaiból. (dr. univ) Bölcsészdoktori disszertációjának témája, ami a címre kattintva a Magyar Elektronikus Könyvtárban elolvasható: A meszleni Meszleny család közéleti szereplése a XVIII. századtól napjaikig
Munkahelyei:
1986-1992: II. Rákóczi Ferenc Gimnázium (Budapest, II. ker.)
1992-től Táncsics Mihály Gimnázium (Budapest, XII. ker.)
2004-től Budai Középiskola mint ennek jogutód intézménye
Beosztásai:
1988-1990: magyar munkaközösség-vezető
1994-1997: történelem munkaközösség-vezető
1997-2000: általános igazgatóhelyettes
2000-2004: történelem munkaközösség-vezető
2004-2012: nevelési igazgatóhelyettes
2014-: magyar munkaközösség-vezető
Publikációi:
1991: A meszleni Meszleny család közéleti és politikai szereplése a XVIII-XIX. században
Készült a Magyar Történelmi Társulat által meghirdetett országos családtörténeti pályázatra, amelyen II. díjjal jutalmazták
1993: A meszleni Meszleny család közéleti és politikai szereplése a XVIII. századtól napjainkig – Bölcsészdoktori disszertáció
1993: Szilánkok – verseskötet – magánkiadás, Budapest
1997: Megérint, rádtalál – antológia
1997: Karácsonyi ajándék 1997 – Örök adventben antológia
1998: Családi körben – antológia
1999: Én az optimista, én a pesszimista – antológia
2000: Antológia 2000 II. kötet – Millenniumi kiadás – Alterra Svájci-Magyar Kiadó, Budapest
2001: Alföld Antológia – Raszter Kft. Könyvkiadó, Csongrád
2004: Betűk glóriája – antológia – Alterra Svájci-Magyar Kiadó, Budapest
2004: A fehér tükrei – versek, prózai írások – Accordia Kiadó, Budapest
2006: Fényjelek, szavak- versek, aforizmák, prózai írások – Accordia Kiadó, Budapest
2007: A Hóreménység tűzfoka – versek, pózai írások – Accordia Kiadó, Budapest
2006 Szépirodalmi Figyelő 5. számában Kultúra rovatban kritika Tremkóné Meszleny Mária: Életrezzenések című regényéről
2008 Szépirodalmi Figyelő 4. számában Kultúra rovatban kritika Losonczy Tóth Árpád: Egy boldog menyasszony levelei – Meszlényi Terézia és Tanárky Auguszta levelezése című tanulmányáról
2010: Vándortüzek – versek, prózai írások – Accordia Kiadó, Budapest
2014: Fényszivárgás – versek, prózai írások – Accordia Kiadó, Budapest
A saját kötet borítója és az írásait megjelentető antológiák
Sárváry Mariann alkotói tevékenysége
Pedagógiai hitvallása Osztályom című versében tükröződik:
Harminckilenc gyöngyszem volt az enyém,
Szanaszét gurultak az idén.
Újra felfűzném őket, ha megtehetném.
Irodalom:
„Kamaszkorom óta írok verseket, 1993 óta jelennek meg verseim és novelláim antológiákban.
Először magánkiadásomban jelent meg a Szilánkok című illusztrált verseskötetem, azóta 13 antológiában publikáltam az Alterra és az Accordia Kiadó gondozásában. Magyar szakos tanárként tanítványaimat is erre ösztönzöm, sokuk verse vagy novellája az én bátorításomra került ki az asztalfiókjukból.”
Képzőművészet:
„Vonzódom a szecesszió korszakához, ezért különösen szeretek ilyen motívumokkal üveget festeni. Ezt a kötődésemet 11. évfolyamon mindig kihasználom, amikor szecessziós projektmunkát kapnak a tanítványaim, és az egyik produktum a szecessziósan díszített üveg. Üvegfestéssel 2000 óta foglalkozom, váltakozva alkalmazom a Tiffany-motívumokat a saját ötleteimmel. A mintákat üvegformákra vagy üveglapokra viszem föl.”
Színházművészet:
„Az elmúlt évek során többször foglalkoztam diákszínjátszó előadásokkal. Első korai próbálkozásként Moliére Tartuffe-jét vittem színre, 2006-ban egy 1956-os iskolai műsorra átdolgoztam és megrendeztem Hegedűs László Rongylabda című drámáját. Ezzel a darabbal részt vettünk az 1956-os Diákszínjátszó Fesztiválon is a Fonóban (XI. Sztregova utca 3.), ahol emléklapot kaptunk a szereplésünkért. 2007-ben majdnem ugyanazzal a gyerekcsapattal kipróbáltuk a nevettető műfajt, és színpadra alkalmaztam Molnár Ferenc Doktor úr című vígjátékát. Puzsér, a betörő a Rózsaszín párduc zenéjére mászott be az erre a célra eszkábált faablakon. Osztatlan siker volt, többször is előadtuk.”
„11 évi igazgatóhelyettesi munkám során szerettem a tanárokat is szerepeltetni, egyik karácsonykor előadtuk Dickens Karácsonyi énekét vagy a Budai esten a Mézga család jeleneteit. Egyik legemlékezetesebb ilyen tanárelőadás volt 2009-ben az impresszionista-szecessziós-szimbolista élőképek Budai estje, ahol 16 tanár élőképben jelenítette meg Ferenczy István, Rippl-Rónai, Szinyei Merse stb. festményeit.”
„2010-ben ókori Budai estet szerveztem, ahol 50 tanár öltözött be görög és római isteneknek. A diákoknál mindig nagy sikert arat az a tanár, aki képes kibújni tanár szerepéből, és megmutatni egyéb arcát is, azt, hogy van humora és kreativitása a tanításon kívül is. Színes szegélyű fehér lepedőből volt a tógánk, az isteni kellékeket mindenki maga találta ki, hogyan valósítja meg. Én Pandórának öltöztem. Ennek nemcsak a szórakoztató vonatkozása volt érdekes, hanem az a tény, hogy a 124 fős tantestület 40%-át tudtam mozgósítani. Igazi közösségépítés folyt heteken keresztül, amíg készültünk a jelenetek előadására. Mialatt mi szerepeltünk, a diákönkormányzat tagjai ókori étkeket – ambrózia libamájt zsírjában és nektárt – kínáltak a szülőkből, tanárokból és a fellépő tehetséges diákokból álló közönségnek.”
„A Táncsics Mihály Gimnáziumban – a Budai Középiskola jogelőd iskolájában – nagy hagyománya volt a szalagavató báli tanártáncnak. Ezt a hagyományt folytatjuk a Budai Középiskolában is, minden évben táncolnak valamilyen táncot a tanárok.”
„Közéleti szereplésként többek között 2013. augusztus 23-án a Civil Rádió 117 perc című műsorában voltam vendég. A közoktatás várható változásairól kérdezett két középiskolai tanárt a riporter.
Alkotói tevékenységem legemlékezetesebb darabjai a korhű körülmények között előadott, saját forgatókönyv alapján rendezett márc.15-ei és okt. 23-ai műsoraim
Ennek sikerét bizonyítja, hogy 2004-ben kikerült az iskola falain kívülre is, amikor a XII. kerületi önkormányzat felkérésére én rendezhettem a MOM Művelődési Házban (XII. Csörsz u. 18.) a kerületi október 23-ai megemlékezést.”
Kitüntetései:
2000: Táncsics-gyűrű, gimnáziumom legrangosabb szakmai-pedagógiai elismerése
2009: A Fővárosi Közgyűlés elismerő oklevele a főváros oktatási-nevelési eredményei eléréséhez
2012: Magyar Kultúra Napja alkalmából Arany Katedra Emlékérem
Válogatás a műsorban elhangzott alkotásokból:
Október
Szép volt az ősz.
Úgy érkezett, ahogy a többi ,
Hulló falevelek, érett szőlőfürtök kísérték.
Aranyló napsugár izzott a horizonton.
A hideggel együtt érkezett a lázas izgalom
Huszonharmadikán megmozdult a város.
Morajlott, zúgott az egyetemistáktól
Éjjel másképp nézett le rájuk a Hold.
Kérdőn és óvón vonta fel szemöldökét:
Elegen lesztek-é kovásznak
a nemzet új kenyeréhez –
Puha párapalástot bocsátott le reggelre.
Indulatok hevertek nyíltan és
Megbújva néhány négyzetkilométeren
Bazaltkőhalmok meredeztek az égre
Élelemért álltak sorban emberek.
Elsiratott illúziók keltek életre
Amíg a tankok zörögve meg nem jelentek.
Ígéretek ködbe foszlottak, életek darabokra hulltak
Hitek kiábrándulásba fordultak.
Parázslott az ősz.
Úgy távozott, ahogy sose még.
Hulló falevelek, érett szőlőfürtök kísérték
Az aranyló napsugár elfordult a horizonton.
Szabálytalan szonett
József Attila megidézése
Fecseg a felszín, hallgat a mély?
Rendet akartál e vas világban?
Sose lesz, most zilálódunk szét-
Ne mástól várd, hogy sorsod megoldja.
Mire tanítottál? Örülni
annak, ha másnak siker és fény jut.
Tudni akarni, különbnek lenni.
Nagy tüzet kéne rakni, de sokunk
nem értené, miért törődünk
másokkal is. Kalokagathia?
Rég belepte már a por, nekünk
kell újrateremteni. De mi az?
Hinni, hogy no de hát ne búsuljatok-
Hinni: a vonat holnap erre kattog.
A halál kapujában
Ülsz a padon, csak ülsz
nem történik semmi
csak ülsz azon a padon
morzsolod a perceket,
a könnyeket
és az életed.
Ülsz a padon, csak ülsz
nehéz lenne itt hagyni
szorít idebent valami
morzsolod a perceket,
a könnyeket
és az életed.
Ülsz a padon, csak ülsz
valaki átvágott az imént,
hitted: nem ezt ígérték
morzsolod a perceket,
a könnyeket
és az életed.
Ülsz a padon, csak ülsz
időtlen idők óta vársz
minden felborult
morzsolod a két kezed,
a könnyeket
és a terveket.
Ülsz a padon, csak ülsz
a semmiből építgeted
lassan újra önmagad
morzsolod a két kezed,
a könnyeket
és a hitedet.
Ülsz a halál kapujában
eddig padnak láttad
életet kaptál s adtál
morzsolod az éveket
a könnyeket
és a terveket.
Ülsz a halál kapujában
eddig padnak láttad
örökké küzdöttél
most sem sietnél
morzsolod az éveket
és a hitedet.
Ülsz a halál kapujában
háttal az életnek
arccal a sötét felé
morzsolod a drága fényt
a könnyeket
és a két kezed.
Ülsz a padon, csak ülsz
mégis történik valami
felkapod a fejedet
morzsolod a perceket
s megköszönöd
az életet.
Lopódzó órák
Peregnek a percek
Merengnek a másodpercek
Óvatlanul lopódznak az órák.
Szépfényű hajával körbeteker a vágy
Megtudni mennyi még, ami vár.
Kajánul kacsint rám a december
Ismét egy évvel öregebb lettem.
Peregnek a percek
Merengnek a másodpercek
Óvatlanul lopódznak az órák.
Titkokkal állnak őrt a Hórák
Homok-gondjaim emlékek váltják
Karmazsinszőnyegen szökellnek az évek
Az idő letört cseppkődarabbá lett.
Peregnek a percek
Merengnek a másodpercek
Óvatlanul lopódznak az órák.
Az út mentén rózsalugas benne
Megvetve vár ránk a sziromágy
Hiába intenek fejükkel
Még nem lépek be. Itt tart a honvágy.
Peregtek a percek
Merengtek a másodpercek
Óvatlanul lopództak az órák.
Te is ledőlhetsz nemsoká – mondták.
Angyal
Magával ragadó a tekintete,
Szárnya felemelő,
Földöntúli az érintése.
Miért csak a gyermekek láthatják?
A gyermekkor gazdagság,
A felnőttlét megalkuvás?
Annyira szeretnék egy angyalt
márványba lehelve
vagy kőbe faragva.
Hosszú hajú, hamvas bőrűt
vékony ujjú,
bátorító tekintetűt.
Ha megsimogathatnám
egyszer a szárnyát,
megköszönném, hogy vigyáz rám.
Szeretném megölelni.
Innék a tenyeréből.
Miért nem hallottam még angyalt nevetni?
Karácsonyi szonett
Északi szél borzolja az ágakat,
A tetőt gyémánt zúzmara fedte be.
Hiába erőlködött a Nap teste –
Szürke felhők fölött némán társtalan.
Meglett platánok bölcsen bólogatnak
És hiú örökzöldek büszkélkednek
Ezüst csöndben várakoznak: mikor kezd
Szállingózni üde hó az avarra.
Kis gyermekarcok a függönyök mögött
Szánkójuk lent a pincében rajtra kész.
Szentestére csilingelnek a csöngők.
Koldus vágyódva az utcáról felnéz:
Lázas bontogatások zaja zörög.
Meghitt és áldott karácsonyt az idén!
Kőpad az olajfák hegyén
Lágyan tűzött a délutáni napfény, a város körüli hegytetők fölött látni lehetett a vonuló gólyákat. Turistabuszunk néhány perce érkezett meg az Olajfák hegyére.
Jézus innen lépett be Jeruzsálembe.
Miután megcsodáltuk a lábaink előtt heverő óvárost, a Szikla-mecset aranyló kupoláját, nagy várakozással indultunk a Getsemáne-kert kacskaringós törzsű olajfái közé. A XXI. század zaja kint rekedt az úton, a több száz éves fák között semmi nem emlékeztetett a mára.
Eluralkodott a nyugalom, a fények vibráltak, a szél halkan susogott, ahogy megérintette az olajfák leveleit.
Itt a kertben, a Minden Nemzetek temploma közelében találtam meg Krisztust. Hosszú ideje ülhetett már a kőpadon. Nem mertem odamenni, messziről próbáltam felfogni a jeleket, amiket kisugárzott.
Hogy lehet, hogy ő azóta itt ül?
Milyen szerencsém van, hogy lemaradtam a csoporttól. A többiek az idegenvezető harsány előadásában részesülnek, én pedig eggyé válok az idővel. Először csak Pilinszkyig jutok vissza, ott könyököl még mindig a szeles csillagokon, s nem érti az emberi beszédet. Mit is akart megkérdezni? Aztán mire is várakozott Dsida Jenő nagycsütörtökön a kocsárdi várótermben?
Talán most kellene ezeket a kérdéseket föltenni. Itt a nagy alkalom,
Összerezzentem a madarak hangos csivitelésére. A verebek univerzálisak, mindenütt megtalálhatók és mindig a legéletrevalóbbak, sőt itt még színesek is egy kissé. Lassan elindultam a kőpad felé.
Időtlen a kő, az éltető napfény, a madárzaj, a göcsörtös olajfa, és időtlenek a kérdéseim is.
Megszabadult-e Ady a különös nyáréjszaka rettenetétől? Vagy még mindig várja az utolsó ítélet Istenét?
Nem is lehet utolsó ítélet. Mindenki saját maga fölött ítélkezik azzal, hogy milyen sorsot alakít önmagának.
Vajda János ott ringatózik-e még a nádas tavon lengő csónakjában? Tart-e még tündéri káprázata?
Nekem igen, pedig még néhány lépés hátra van. Először elérem a kőpadot, megfogom: ez tényleg itt van! Felemeli tekintetét Krisztus, bátorítóan rám néz. Nem int, csak néz. Hova tűnt a nagy magabiztosságom?
Vajon hányan zaklatják őt itt nap mint nap? Bátortalanul leülök mellé, megszólalni azonban nem merek. Attól félek, akkor kizökkenek ebből a felfoghatatlan élményből.
– Na tessék, kérdezz mindenki helyett – biztatom magam.
– Mi vár ránk a halál után?
Csönd, de még mindig rám néz. A tekintetéből nem lehet kiolvasni semmit.
– Vajon kérdezzem meg héberül vagy arámiul? – villan belém a mentő gondolat. Int, hogy nem.
Ezek szerint lát a gondolataimban. Erősödik a turistazaj, jönnek felénk, és én még mindig nem kaptam választ. Kétségbeesve érzékelem, hogy egyre közelebb érnek, akiktől lemaradtam.
Krisztus ekkor felemeli öléből hozzám közelebb eső kezét, ismét lefelé néz, miközben végigsimítja vékony, hosszú ujjaimat.
Author: Zsoldos Árpád és Adrienn
Zsoldos Árpád és Adrienn vagyunk, férj és feleség. Miskolci házaspárként vezetjük és szerkesztjük az Irodalmi Rádiót. Életünk és hivatásunk, hogy alkotóinknak minél több és minél színvonalasabb megszólalási, megjelenési lehetőséget teremtsünk. A cél elérése érdekében készítjük rádióműsorainkat, hangzó és nyomtatott kiadványainkat, elektronikus köteteinket és galériáinkat. Szerzőinknek segítünk kötetük kiadásában, a teljes kiadási folyamatot elvégezzük nyomdai és értékesítő partnereink segítségével. Rendszeresen írunk ki irodalmi pályázatokat és nagy hangsúlyt fektetünk a közösség személyes találkozására is, ezért szervezzük felolvasóestjeinket, nyári táborunkat, születésnapi rendezvényünket. Vállaljuk irodalmi és kulturális események, szavalóversenyek, könyvbemutatók megszervezését és lebonyolítását is. Nyitott közösségként mindig várjuk új alkotók (írók, költők, képzőművészek, előadók) jelentkezését is. Elérhetőségeink: ímélcímek: zsoldos.adrienn@irodalmiradio.hu; zsoldos.arpad@irodalmiradio.hu; telefon: 70/616-7583; 70/616-8684 2019-ben a Médiapiac című szakmai lapban jelent meg rólunk egy cikk Sárközi László tollából: Méltóképpen és minőségben English version: The editors, led by the husband-and-wife team of Árpád and Adrienn Zsoldos, have been championing contemporary Hungarian authors for 22 years. In addition to their radio programmes, they also publish audio books, e-books, anthologies and self-published works. They arrange book readings, book launches and literature workshops, and they regularly hold competitions too. It is an open community that anyone who writes literature in Hungarian can join.
