Bayer Zsolt lovagkeresztjének margójára.

Nem koszorús költő ő,
De toll és szókimondó,
hév hevíti.
Stílusa tükrében,
Az 5. magánkönyvtár
kezében,
Szerkeszt ő szorgosan.
Majd mint a demokrácia bajnoka,
A nyelv és kifejezés bajnoka.
2013
Nincs kedvem a politikai korrektséghez (…) A híres-hírhedt berlini kabarékban estéről estére azon röhögött a törzsközönség, hogy kifigurázták Trisztán és Izolda legendáját. Levizelték, kigúnyolták, kiröhögték mindazt, ami a németeknek fontos volt és szent. Aztán egy este megjelentek a nagyon szőke, nagyon kék szemű, horogkeresztes karszalagot viselő német fiúk, és felismerhetetlen péppé verték a bártulajdonos arcát a pult szélén…”
Mert gondoltál már arra,
Hogy nácizni az ő jussa?
Megerősíteni neki játék.
Az üzenet gyilkos ,
S már mint látjuk nem titkos.

2011. MH, Schiff Andrásnak a The Washington Postban megjelent cikkére válaszul: „Magyarországból »bűz árad« – írja valami Cohen névre hallgató, bűzlő végtermék valahonnét Angliából. Cohen, meg Cohn-Bendit meg Schiff. A Népszava pedig a nagy kalapácsos ember vörös figurájával jelentkezik, és sajtószabadságot követel. A legtöbben pedig azt gondolják, hogy ez valami újdonság, s hogy ilyen hadjárat még nem volt. Botorság. Nincs új a nap alatt. Sajnos nem sikerült mindet beásni nyakig az orgoványi erdőben…”

A kor és gyilkolás,
Ki névből ért,
Már tudja mit jelent,
A saját kezű ölés.
Van aki beszél,
Van aki gyilkol,
S, ki mindkettőt megteszi.
Hagyjuk a civilizációs tiltásokat,
És kész a szellemi recept,
Dehumanizálj,
Mond pöcegödörnek, ázaléknak,
Kész a szellemi recept.

2013. MH, a szigethalmi késelésről: „A tények pedig ezek: a cigányság jelentős része nem alkalmas az együttélésre. Nem alkalmas arra, hogy emberek között éljen. A cigányság ezen része állat, és állatként viselkedik. Akkor és azzal akar üzekedni, akit és ahol meglát. Ha ellenállásba ütközik, gyilkol. Ott és akkor ürít, ahol és amikor rájön. Ha valamiért ebben akadályoztatva érzi magát, gyilkol. Az kell neki, amit meglát. Ha nem kapja meg azonnal, elveszi és gyilkol. A cigányok ezen része bármiféle emberinek nevezhető kommunikációra képtelen. Leginkább tagolatlan hangok törnek elő állati koponyájából, és az egyetlen, amit ért ebből a nyomorult világból, az az erőszak.”

Kelts gyűlöletet,
Mondj általánosítást,
Írj zsigerből,
Vonj párhuzamot:
Cigány=állat
Majd könnyed modorban,
Kiálts: erőszak!

2016. MH, a riói olimpia kapcsán: Ez így nem sport! Ez így csalás, becstelenség. (…) Négy év emberfeletti munkáját tette tönkre egy szemét, becstelen, kirgiz geci! Nem hiszem el, hogy ezek ellen a rohadékok ellen nem tenni valamit. U.i.: És akkor csak felvetésként jegyzem meg a végén: A törökök 98 %-a a muszlim szunnita ágához tartozik. A wikipedia szerint pedig a kirgizek szintúgy szunniták. Nem állítom, mert nem állíthatom, hogy ennek a vallási hovatartozásnak bármi köze is van a bírói csaláshoz, de azért elgondolkodtam rajta…)
Mi szittya magyarok,
Báyer szerint,
Üldözöttek vagyunk,
A muszlin bizony rosszra visz,
Hol van már az olimpia,
Ki legyőz minket halál fia,
Sugallom , mert megtehetem,
Ezek mind szemetek.
Mert én tudom,
Díjam lovagkereszt,
Hozzá úri kegy.

Flecker István
Author: Flecker István

Flecker István vagyok  túl életem nagy részén a szokásos családból, itt Magyarországon  ahol jóformán nincs olyan férfi és nő vagy   gyermek aki át nem élt kataklizmákat, világháborút, munkatábort, kis “málenkij robotot”, ordas eszméket. Az embernek maradni súlyos konfliktusát, ezeket kaptam az élettől és szüleimtől, meg valami igazi csodát az emberség tanítását. A szavak bűvöletében élni most, hogy életem alkony zónájában töltöm napjaimat  kitárul előttem a mindennapok másik arca. Ízek, imák, gondolatok a létről, esőről,a pillanatok apró rezdüléseiről. Az emberekről, elveszett boldogságról, a megtalált szeremről. Az évszakok múlása, lombok tarka színváltozása a harsogó zöldtől a megfáradt barnáig. Mert mire is vágyunk? Boldogságra, meleg otthonra, meghitt beszélgetésre barátainkkal vagy harcos tenni akarásra így a napfogyatkozás árnyékában. Hinni, hogy nem avégre vagyunk a világon miszerint legyünk még, hogy aztán csendben távozzunk. A munkám utáni szabaidő a szemlélődés örömét adta meg nekem és azt a kegyet, hogy  szavakba öntsem annak apró rezdüléseit. Flecker István Úton-útszélen című hangoskönyve Csankó Zoltán előadásában:

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

mindhalálig

  a magányosság hasonlatos az elmúláshoz minden azt súgja: reménytelen bár biztos az út a végleges hazáig mégis dacol valamiféle erő a halódó lélekkel az

Teljes bejegyzés »

Hinned kell

Hinned kell­­ „Valaki jár a fák hegyén*”: az életünknek őre ő, nincs nála nagyobb erő. Megfordít sorsot, életet: csak kegyelméből élhetek. Vírussal büntet hitszegőt, hatalmi

Teljes bejegyzés »

November

Edit Szabó : November November,nem szeretlek, holnapjaim elvetted, első nap temetőben, erősen fogom őt meg. . Fejfán mosolygós arca, egykor régit mutatja, itt hagytalak titeket,

Teljes bejegyzés »

Tigris Tamás és Benjámin

Tigris Tamás a dzsungelben Fütyörészve ballagott, Néha széles jókedvében Ordított is egy nagyot.   A felhőtlen boldogsága Egy picikét hibádzott, Belefáradt a magányba, Keresett egy

Teljes bejegyzés »

A káposztalepke csodája

Élt egy fehér pillangócska A virágos szép mezőn, A szivárványt figyelgette, Nézegette ő merőn.   Csodálta a sokféle színt, Közben pedig kesergett, Egyszínű fehérsége miatt

Teljes bejegyzés »