Lenne kedvem, csak úgy…… vers, régi dallamokra.

Mi szépen össze gyűltünk, itt barátaim.
Lábunkon, papucs kezünkben sör.
S, mi lelkünkben gyötör az a gond.
Már Cief Brody sapkája sincs, kocsma nyelte el,
Pingálunk arcunkra színes tintákat,
Fekszünk ágyakban majd felkelünk.
Vagyunk, mert létre hoztak,
S e lét még araszolgat.
Tán tüntetni kéne legott,
Mert van rend, de az élet kissé elfogyott.
Jönnek belőlünk ízek és imák,
Kis kuckóban Pesten és Budán.
Vagy sors mely vet és arat,
Londonban hej, számos ablakon.
Bob úrfi már nékem is dalol,
Együtt isszuk meg hazánk borát.
Mert maradni vagy menni?
Ez itt a kérdés.
Vagy csak bambán nézni a királyit,
S, a ker. tévénél sem leszel már agyas,
Csak egy rendszer által leharcolt pasas.
Mert kérem ott fenn a csúcson a kilátás,
Szép és derűs,nem hiány a levegő,
Itt lenn sajnos csak a szénmonoxid nyerő.
Mert újfent maradni vagy menni,
Talán, itthon kicsit jobban lenni.
Hiszen a hazám nem csak egy szó,
Benne élhetőn élni lenne jó.
Álmok és vágyak sűrűjében,
Itt lenn a Moszkva téren.
Hol az álmokat viszi a földalatti,
Lépcsőkön álló életek.
Kezünkben cekker és szatyor,
Közben megérteni ki, mit hablatyol.
Vagy kedves úri munka kétszázezerért,
Albérlet nem a csótányos féle.
IKEA bútor, hát a fenébe,
Ennyi nekem kijár!
Tudom , hogy a légnadrágban mi egyek vagyunk,
Te fel-fel buktál a kurzuson,
Én meg csak állok itt bután.- A Moszkva téren –
Mely mér régen nem az,
Horthyk keringenek és szálnak a magosban,
Tormay, Vass néz le ránk keményben nyomottan.
Hol érték a zsinór, mentében faragva,
Módi a hit, ha demokrata,
Persze nem árt ha keresztényi.
Semjén urat mindenki érti,
Csak, ne nézz vissza Harraghal.
Majd csendben mondj áment magadban.
Aztán ha a nap már lebukott,
Segítsd az elesettet.
Tíz óra múlt, netán szíved kigyúlt,
Úgy légy zajosan utca tüntető.
A feszültség bennem is erő,
Aztán pedig, ez férfi munka volt.
Haza menni kellene legott.
Most elköszönök, jó éjt és szervusz,
Holnap pedig újra dudál a hetes busz.

Flecker István
Author: Flecker István

Flecker István vagyok  túl életem nagy részén a szokásos családból, itt Magyarországon  ahol jóformán nincs olyan férfi és nő vagy   gyermek aki át nem élt kataklizmákat, világháborút, munkatábort, kis “málenkij robotot”, ordas eszméket. Az embernek maradni súlyos konfliktusát, ezeket kaptam az élettől és szüleimtől, meg valami igazi csodát az emberség tanítását. A szavak bűvöletében élni most, hogy életem alkony zónájában töltöm napjaimat  kitárul előttem a mindennapok másik arca. Ízek, imák, gondolatok a létről, esőről,a pillanatok apró rezdüléseiről. Az emberekről, elveszett boldogságról, a megtalált szeremről. Az évszakok múlása, lombok tarka színváltozása a harsogó zöldtől a megfáradt barnáig. Mert mire is vágyunk? Boldogságra, meleg otthonra, meghitt beszélgetésre barátainkkal vagy harcos tenni akarásra így a napfogyatkozás árnyékában. Hinni, hogy nem avégre vagyunk a világon miszerint legyünk még, hogy aztán csendben távozzunk. A munkám utáni szabaidő a szemlélődés örömét adta meg nekem és azt a kegyet, hogy  szavakba öntsem annak apró rezdüléseit. Flecker István Úton-útszélen című hangoskönyve Csankó Zoltán előadásában:

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Imádság

Szép Nap! Teremts nekem Szép holnapot! Remény! Segíts nekem! Gyógyíts engem! Segíts nekem Megoldani mindent Az életemben! Szent Fény! Kísérj engem! Lépéseimet vezesd A hitben!

Teljes bejegyzés »

Virágok

Edit Szabó : Virágok “Virágok, szép virágaim, Be kedvesek vagytok nekem !” mikor kinyíltok, álmaim kertjében ragyog színetek. Kora tavasz hoz indulót, melyet követ minden

Teljes bejegyzés »

kártékony

szeretett engem mamám onnan tudom hogy bár csak a hasznosat kedvelte mégis sütött-főzött rám ha nála nyaraltam kecske nyulak tyúkok veteményes voltak a büszkeségei a

Teljes bejegyzés »

Szól a hegedűm

Edit Szabó : Szól a hegedűm “Hegedülnek,szépen muzsikálnak,” Leány áll a fények sugarában, hosszú ruha fedi a termetét, pódiumon csak ő lesz a vendég! .

Teljes bejegyzés »

Mormolt, halk szavak…

Bánatosan mormolt, nyájas, halk szavak, Viharban is repülnek a madarak… Siránkozó lőrések vágyják a harcot, Én mikor vághatok csodálkozó arcot? Sokan várjuk, eljön az idén

Teljes bejegyzés »