Visegrádi oszlopok

kőív
ölelkezik
karcsú oszlop
tartja             mezítelen
három              talppal
kopott                   könnyű
lépcső                     léptű
fényes                      lányka
lábnyom                       röppen
rajta                       szökken

lantosok dallamán királyi palota reneszánsz udvarán
libbenő fátyollal Mátyást megigézve
régmúlt idők korát mának felidézve

Fischer László
Author: Fischer László

Dr. Fischer László az Irodalmi Rádió szerzője. Kecskeméti gyermekorvos, versíró vagyok. 1954-ben születtem Baján. Bácsalmáson töltöttem gyermekéveimet. Kecskeméten érettségiztem, Szegeden szereztem orvosi diplomát. 1978 óta dolgozom Kecskeméten csecsemő- és gyermekgyógyászként. Pszichoterapeuta diplomámmal megnyílt számomra a lehetőség, hogy nemcsak a testi, de a lelki jelenségekkel együtt észleljem és gondozzam pácienseimet. Feleségem védőnő, három gyermekünk van, Nagyobb lányunk gyermekorvosként, a kisebb klinikai szakpszichológusként, fiunk számítástechnikai programozóként kíván dolgozni – jelenleg egyetemisták Szegeden. Két éve írok verseket. Szinte gátszakadás-szerűen ontottam a költeményeket az első évben. Orvosként a magánéleti problémáimat, örömömet, bánatomat nem vihetem a beteg „elé”, ezért a költészet ad izgalmas lehetőséget érzelmeim, gondolataim kifejezésre juttatásában. Célom: közelebb vinni olvasóimhoz a verseket, a magyar nyelv zengését, különös szépségét. Szívesen írok szülőföldemről, Észak-Bácskáról, gyermekkoromról és a bennünket körülölelő természeti jelenségekről. Az Úton és a Bácska gyermeke című verseskötetem 2015-ben jelent meg. Idén májusban a Kéz a kézben című gyermekverses könyvem került ki a nyomdából. Terveim között egy novelláskötet is szerepel 2016 év végére.

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

A REJTEKZSEB

Kelekótya, felelőtlen alak vagyok és semmit sem lehet rám bízni. Ez a tömör jellemrajz minden bizonnyal helytálló, mert a feleségem mondta, ráadásul nem is először

Teljes bejegyzés »

Hőségben

Hőségben    Suttogó levelek üzennek nekem, ölelj meg engem, s hunyd le most szemed Érzed már te is, hogy az élet szép? Áramlik lelkembe millió

Teljes bejegyzés »

Hirdetés.

Hirdetés. Írta: Egyed-Husti Boglárka. A szél úgy fújt, hogy azt hittem kifúj a kabátomból. Az esernyőmet otthon felejtettem, pedig látszott az égen, hogy mindjárt esni

Teljes bejegyzés »

Az ellopott idő.

Az ellopott idő. Írta: Egyed-Husti Boglárka   Hopp, elvesztem-kiáltott fel karórám, mikor lecsúszott a zsebembe. Nini ez egy új világ, gyerünk rohanás. Ne rohanj már

Teljes bejegyzés »

Vakon.

Vakon. Írta: Egyed-Husti Boglárka Utazok a semmibe. Mellettem robog el vonat. Vakvágányos síneken menetel az életem. Utazok a semmibe.   Látom a keresztet, megfogom a

Teljes bejegyzés »
Prózák
Szabó-Vincz Dóra

A világ peremén

Magasba tornyosuló szikla csúcsán ülök. A lábam a végtelenbe lóg, a kezem a perem szélét markolja. Elfehérednek az ujjaim a szorításától. Körülöttem minden sötét. Hűvös

Teljes bejegyzés »