Ősszel, amikor a fecske elköltözött messze délre, a veréb úgy gondolta, hogy most itt az alkalom, hogy elfoglalja a fecske fészkét.
Úgy gondolta, hogy úgy is üresen áll tavaszig. Boldogság volt számára a pihe-puha fecskefészek. Fújhatott téli hideg szél, eshetett a hó, ő nem fázott az eresz alatti sárfészekben.
Igen hamar eltelt a tél és áprilisban megérkezett a fecske. Csivitelt és bánatosan vette tudomásul, hogy a veréb elfoglalta a házát.
Kérte a verebet, hogy költözzön el, de az hajthatatlan maradt.
Mit tegyek, hogyan építsek másik fészket a családomnak?- siránkozott a fecske.
A verebet ez nem hatotta meg, úgy gondolta, hogy csak –csak beleun a várakozásba és épít új fészket magának a fecske, hisz van még hely akár száz fészeknek is az eresz alatt.
A fecske cselhez folyamodott, megkérte a verebet, hogyha már elfoglalta a fészkét, legalább segítsen abban, hogy egy másik fészket építsen.
A veréb boldogan segített, a fecske szorgalmasan tanította, de sehogyan sem tudta megtanulni. Bizony, gyötrelmes napokat élt át a fészekrakáskor. Szárnyai fáradtan lógtak, amikor bánatosan megszólalt.
Tudod, inkább visszaadom neked a fészkedet, mert nem tudok neked segíteni, megépíteni egy másikat.
A fecske örömmel vette tudomásul és bele is költözött a kis fészkébe, még igazgatott egy kicsit rajta, mire a párja megérkezett szépen rendbe rakta. Boldogan teltek a nyári napok, felnevelték fiókáikat.
Eljött az ősz, hideg szelek fújdogáltak, egyre hűvösebbek lettek az éjszakák.
Elérkezett a költözés napja, amikor a fecskepár családjával elindult messze délre, ahol melegebb van.
Elköszöntek a verébtől, rábízták, a házuk őrzését is. Most megtehette volna, hogy beköltözik a fészekbe, de bizony nem tette. Vigasztalta magát, csak eltelik ez a pár hideg hónap és tavasszal újra itt lesznek a kis barátaim.
Author: Kozma Barnáné
Kozma Barnáné Dandé Valéria vagyok, három éve írok verseket, novellákat és meséket. Az irodalom szeretete végig kísérte életemet. Különösen szerettem a mesék világát, az állatokat és a természetet. Az Irodalmi Rádió alkotótáborához 2016-ban csatlakoztam, amelynek közösségében jól érzem magam. Pályázataikon, sikeresen szerepeltem, nyolc antológiájukban jelentek meg írásaim. Három versemet Karády István zeneszerző zenésített meg. Történelmi novellám bekerült az Országút Társulat „ Akiket Isten kihívott csatára” című antológiájába. Verseim megjelentek a Montázsmagazin, Titera-Tura Kiadó,MANE, Raszter Kiadó, Tollforgatók E könyv, Szülőföldem, Mesél a Napló, Gold Pen Irodalmi Kör antológiáiban. A VII. Benedek Elek nemzetközi meseíró pályázat döntőjébe jutottam. Szerbiai Pannon RTV meghívására , Magyarországról egyedüli meghívottként vettem részt az „ Itthon vagy” pályázat díjazottjaként. Szlogenemet egy hónapig minden nap, többször bejátszották. Közel 300 versem vár kiadásra, nem sokára befejezem első történelmi regényemet. Nemrég a festészettel is barátkozom, ahol szintén megmutatkozik a természet szeretete.