Volt valahol az országunk legszélén egy végvár. Békeidőkben csak a végvári vitézek laktak ott, élükön a várkapitánnyal.
Most nem volt ellenség a láthatáron.A vitézek játékosan kardoztak,vidáman teltek a napok.Csak egy kis vitéz kószált álmosan egész nap, majd elaludt a vár udvarán.Ugratták is eleget szegényt, de nem árulta el álmosságának titkát.
A várkapitány fülébe is eljutott a hír.Nemsokára hívatta is , de hiába kérdezgette , csak nem kapott választ az álmosságra.
-Nem értem!- tépelődött a kapitány.Egész nap alszik, de mit csinál éjszaka?Majd én utána járok, de nem szólok senkinek!
Úgy is történt.Mikor leszállt az este a vitézek még borozgattak, nevetgéltek a pislákoló tábortűznél, majd lassan mindenki nyugovóra tért.Csend honolt a várban, csak a denevérek suhogása hallatszott.A baglyok is vadászatra indultak.A kapitány is lesben állt és várakozott.
Sokáig nem történt semmi,mígnem a várfokán megjelent a kis vitéz,csendben észrevétlen üldögélt.
-Megvan! Tudom már mit csinál egész éjszaka! Őrködik, figyel, de béke van, ő is aludhatna!- tépelődött a kapitány.
Magában el is nevezte kis várvirrasztónak.
Attól a naptól kezdve, nem engedte vitézeinek ,hogy gúnyolódjanak a kis várvirrasztóval, aki egyetlen egy éjszakát sem hagyott ki őrködés nélkül.
Egyik éjjel halk neszre lett figyelmes. Szemét hiába nyitogatta, alig látott valamit, fülével bizony jól hallotta, hogy nyílvessző csapódott a vár nagy tömör kapujába.
Alig várta a virradatot, odaosont a kapuhoz,kiszedte a nyílvesszőt és a rátűzött levelet, majd futott a várkapitányhoz jelenteni a történteket.
Nem is sejtette, mi van a levélben, csak látta kapitányának elkomorult arcát.
-Megkérlek, senkinek ne szólj a levélről!
Nemsokára a trombitás riadót fújt, mindenki futott az udvarra.A kapitány ismertette a levelet , melyben az ellenség a végvár feladására szólította fel! Amennyiben nem adja át a várat, az ellenség megrohamozza !
A vitézek hangoskodtak, szinte azonnal harcra készen álltak, ők bizony fel nem adják a várat!
Megkezdődött a készülődés, várták az ellenséget. A várt támadás előtt még egy feladata volt a kapitánynak. Mindenki előtt ismertette, a kis várvirrasztó hősies viselkedését, majd azzal tüntette ki, hogy szárnysegédjévé fogadta.
A várat hősiesen megvédték a vitézek, de híre futott országszerte a kis várvirrasztónak is, hisz az ő tette nélkül nem lett volna győzelem!
Author: Kozma Barnáné
Kozma Barnáné Dandé Valéria vagyok, három éve írok verseket, novellákat és meséket. Az irodalom szeretete végig kísérte életemet. Különösen szerettem a mesék világát, az állatokat és a természetet. Az Irodalmi Rádió alkotótáborához 2016-ban csatlakoztam, amelynek közösségében jól érzem magam. Pályázataikon, sikeresen szerepeltem, nyolc antológiájukban jelentek meg írásaim. Három versemet Karády István zeneszerző zenésített meg. Történelmi novellám bekerült az Országút Társulat „ Akiket Isten kihívott csatára” című antológiájába. Verseim megjelentek a Montázsmagazin, Titera-Tura Kiadó,MANE, Raszter Kiadó, Tollforgatók E könyv, Szülőföldem, Mesél a Napló, Gold Pen Irodalmi Kör antológiáiban. A VII. Benedek Elek nemzetközi meseíró pályázat döntőjébe jutottam. Szerbiai Pannon RTV meghívására , Magyarországról egyedüli meghívottként vettem részt az „ Itthon vagy” pályázat díjazottjaként. Szlogenemet egy hónapig minden nap, többször bejátszották. Közel 300 versem vár kiadásra, nem sokára befejezem első történelmi regényemet. Nemrég a festészettel is barátkozom, ahol szintén megmutatkozik a természet szeretete.