A kis várvirrasztó

Volt valahol az országunk legszélén egy végvár. Békeidőkben csak a végvári vitézek laktak ott, élükön a várkapitánnyal.

Most nem volt ellenség a láthatáron.A vitézek játékosan kardoztak,vidáman teltek a napok.Csak egy kis vitéz kószált álmosan egész nap, majd elaludt a vár udvarán.Ugratták is eleget szegényt, de nem árulta el álmosságának titkát.

A várkapitány fülébe is eljutott a hír.Nemsokára hívatta is , de hiába kérdezgette , csak nem kapott választ az álmosságra.

-Nem értem!- tépelődött a kapitány.Egész nap alszik, de mit csinál éjszaka?Majd én utána járok, de nem szólok senkinek!

Úgy is történt.Mikor leszállt az este a vitézek még borozgattak, nevetgéltek a pislákoló tábortűznél, majd lassan mindenki nyugovóra tért.Csend honolt a várban, csak a denevérek suhogása  hallatszott.A baglyok is vadászatra indultak.A kapitány  is lesben állt és várakozott.

Sokáig nem történt semmi,mígnem a várfokán megjelent a kis vitéz,csendben  észrevétlen üldögélt.

-Megvan! Tudom már mit csinál egész éjszaka! Őrködik, figyel, de béke van, ő is aludhatna!- tépelődött a kapitány.

Magában el is nevezte kis várvirrasztónak.

Attól a naptól kezdve, nem engedte vitézeinek ,hogy  gúnyolódjanak a  kis várvirrasztóval, aki egyetlen egy éjszakát sem hagyott ki őrködés nélkül.

Egyik éjjel halk neszre lett figyelmes. Szemét hiába nyitogatta, alig látott valamit, fülével bizony jól hallotta, hogy nyílvessző csapódott a vár nagy tömör kapujába.

Alig várta a virradatot, odaosont a kapuhoz,kiszedte a nyílvesszőt  és a rátűzött levelet, majd futott a várkapitányhoz jelenteni a történteket.

Nem is sejtette, mi van a levélben, csak látta kapitányának elkomorult arcát.

-Megkérlek, senkinek ne szólj a levélről!

Nemsokára a trombitás riadót fújt, mindenki futott az udvarra.A kapitány ismertette a levelet , melyben az ellenség a végvár feladására szólította fel! Amennyiben nem adja át a várat, az ellenség megrohamozza !

A vitézek hangoskodtak, szinte azonnal harcra készen álltak, ők bizony fel nem adják a várat!

Megkezdődött a készülődés, várták az ellenséget. A várt támadás előtt még egy feladata volt a kapitánynak. Mindenki előtt ismertette, a kis várvirrasztó hősies viselkedését, majd azzal tüntette ki, hogy szárnysegédjévé fogadta.

A várat hősiesen megvédték a vitézek, de híre futott országszerte a kis várvirrasztónak is, hisz az ő tette nélkül nem lett volna győzelem!

Kozma Barnáné
Author: Kozma Barnáné

Kozma Barnáné Dandé Valéria vagyok,  három éve írok verseket, novellákat  és meséket. Az irodalom szeretete végig kísérte életemet. Különösen szerettem a mesék világát, az állatokat és a természetet. Az Irodalmi Rádió alkotótáborához 2016-ban csatlakoztam, amelynek közösségében jól érzem magam. Pályázataikon, sikeresen  szerepeltem, nyolc antológiájukban jelentek meg írásaim. Három versemet Karády István zeneszerző zenésített meg. Történelmi novellám bekerült az Országút Társulat „ Akiket Isten kihívott csatára” című antológiájába. Verseim  megjelentek a Montázsmagazin, Titera-Tura Kiadó,MANE, Raszter Kiadó, Tollforgatók E könyv, Szülőföldem, Mesél a Napló, Gold Pen Irodalmi Kör antológiáiban. A VII. Benedek Elek nemzetközi meseíró pályázat döntőjébe jutottam. Szerbiai Pannon RTV meghívására , Magyarországról egyedüli meghívottként vettem részt az „ Itthon vagy” pályázat díjazottjaként. Szlogenemet egy hónapig minden nap, többször bejátszották. Közel 300 versem vár kiadásra, nem sokára befejezem első történelmi regényemet. Nemrég a festészettel is barátkozom, ahol szintén megmutatkozik a természet szeretete.

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Csalók

–  Hová, hová ilyenkor korán? – Ne is kérdezd! Szaladok a boltba, friss kiflit venni. Legalább negyven kellene – Csak nem vendégeitek jöttek? Ilyenkor? Már

Teljes bejegyzés »

VIRÁGOK

VIRÁGOK Virágok közt élni, mennyei dolog. Ettől kap erőre és frissül a lélek, A szép utáni vágy bennünk örökké lobog, Ezt vallom ameddig e földön

Teljes bejegyzés »

A határban

A két mélybarna szempár a bárányfelhőket kémlelte a krumpliföld széléről egy napsütötte augusztusi délutánon, miközben olykor-olykor a távoli jövőbe tekintgettek. Két fiatalember, külsőre hasonlóak, unokafivérek,

Teljes bejegyzés »

Esti randevú

Edit Szabó : Esti randevú “Csókot kaptam nem is régen,” itt vártalak én a réten, csókod annyira szeretem, tudom, te is csak engemet. . –

Teljes bejegyzés »

KISLÁNYOM

Mint a legtöbb írásom ez is egy pályázatnak köszönheti létrejöttét. A pályázatot az Otthonápolás világnapjára írta ki a Lépjünk, hogy léphessenek nevű egyesület. Helyezést, díjat nem nyertem, de művem bekerült a pályázatra beküldött valamennyi írást egybegyűjtő, a témához méltó, gyönyörű kiadványba. Büszke vagyok a megtisztelő megjelenési lehetőségre, s egyben köszönöm is azt.

Teljes bejegyzés »