Messze, messze Afrikában,
mélyen bent a Szaharában,
annak egy oázisában
élt egy arab kunyhójában.
Ő maga és három fia
Éldegéltek napról napra.
Amikor az öreg arab
érezte, hogy lemegy a nap,
itt élte napjára gondolt,
a fiaihoz ekképp szólt:
Vagyonomat most felosztom
nem olyan sok, azt is tudom.
Udvaron állnak a tevék,
tudtom szerint pont tizenhét.
Nagyobbik fiamra hagyom
– ami nem éppen egy vagyon –
a tevéimnek a felét.
Gondold jól át, mert fél tevét
nem hajthatsz a karavánnal.
Ezért nem vihet magával
egyik fiam sem fél tevét,
ha valaki ez ellen vét,
akkor a tizenhét teve,
a szomszédé mindörökre.
Középsőé a harmada,
A legkisebbik megkapja
a tevéknek kilencedét.
Megtette kötelességét,
elmondta végrendeletét,
és befejezte életét.
A fivérek el is kezdték
szétosztani a sok tevét.
Tizenhétnek pont a fele,
jó lenne, ha egész lenne.
A harmadával is baj van,
hiába, itt sem pontosan
egész lesz a végeredmény.
Most már szétfoszlott a remény,
hogy azt a tizenhét tevét,
melynek még a kilencedét
meg sem próbálták keresni,
de azért kezdték sejteni:
Nem lesz övéké a teve.
A szomszéd jár majd jól vele.
Vitatkoztak, veszekedtek,
fél tevéből egész nem lett.
Lemondtak már az egészről,
mind a tizenhét tevéről.
Ekkor a legkisebbiknek
a fejében született meg,
hogy hívjanak el valakit,
lehetőleg a bölcs kádit.
A bölcs kádi megérkezett,
a tevék között szétnézett,
egy kicsikét gondolkodott,
majd kereste a szomszédot,
tőle kölcsönkért egy tevét.
Ettől kezdve nem tizenhét,
hanem tizennyolc a teve,
mit elosztani kellene.
Kilenc a tizennyolc fele.
És az mind épp egész teve.
A harmada pedig pont hat,
A kádi valamit tudhat.
A kilencede kettő lett,
az ember már mást nem tehet,
Összeadja a számokat.
Az eredmény mit mutathat?
Kilenc meg hat meg még kettő,
ez szinte nem is hihető:
az eredmény pont tizenhét.
Mind vihette a tevéjét.
Mikor azokat elvitték,
ott álldogált egy maradék.
Kit a szomszéd visszakapott,
a bölcs kádi elballagott.
Author: Császár József
Császár József az Irodalmi Rádió szerzője Bihardiószegen születtem 1942 szeptemberében. A történelmi események úgy hozták, hogy gyermekkorom meghatározó részének estéit lámpafényes szobában, nagymamámnál – Bihardiószegen – töltöttem az Ő és meséi társaságában. Szüleim Magyarországon, én és húgom Romániában. Hosszú idő után, 1950-ben – sok huza-vona után – térhettünk haza szüleinkhez. Iskoláim kalandba illő elvégzése után műszaki pályán dolgoztam. Először egy nagyvállalatnál, majd iskolában tanárként, ahol műszaki, gépészeti tárgyakat és informatikát oktattam. A mese, a vers mindig fontos volt számomra. Nyugdíjasként kezdtem írni meséket, gyermekverseket de felnőtteknek szóló műveket is. Országos pályázatokon eddig többször eredményesen szerepeltem. Többek között 6 első, 4 második, 7 harmadik és 5 különdíjat nyertem. A „Jegesmedvék” kortárs svéd drámakötetben Kristina Lugn Lopott ékszerek című darabjának fordításhoz a versbetétek (nyersfordítás alapján) általam születtek meg. A Kőbányai Kalendárium két évfolyamában szintén jelentek meg meséim. Ezeken kívül több könyvben és folyóiratban is közölték írásaimat. Egy mesekönyvemet a Novum kiadó adta ki. 2015-ben a Zöld jövő meseíró pályázaton írásom elnyerte a Kiváló mese címet. 2016-ban egy másik mesémet beválogatták a GARBO könyvkiadó Mesélő című meseantológiájába. Műszaki könyveknek is szerzője, ill. társszerzője vagyok. Művészportré a szerzővel: