B. Mester Éva
Versben akartam
Meg akartam írni egy jóízű versben
míg nyitva vannak a szívek, a sebek,
hogy ősszel is nyílhatnak tavaszi virágok,
a zálogcéduláid is mind érvényesek.
Aztán egy másikban, borongósabban,
hogy várat építettem, sötét ablaka van.
Menekülésnek tűnt, ami vívódás volt.
Már tudom. Sajnálom, becsaptam magam.
Ismeretterjesztés lesz a harmadikban.
Az én váram neve: Utolsó Napsugár,
a Hallgatás Vára nem messze áll innen.
Csak a szavad halljam! Lelkem a vételár.
Segíthet vendégem Tatjána, Anyegin?
Vár még velem együtt most is Szimonov?
Az ijesztő magány elpusztíthat engem.
Néma leventém! Ezt nem akarhatod!
A saját sebemet nem hagyom gyógyulni,
én újra, meg újra szétkaparom.
Szanaszét szaladtak a versporontyok megint.
Fussanak, fájjon! Nem bánom, hagyom.
Mert angyalszárnyakon nagy sokára
megérkezett egy üzenet.
És tudod milyen jó arra ébredni,
hogy álmomban hangosan nevetek?
- október 20.
Author: B. Mester Éva
B. Mester Éva az Irodalmi Rádió szerzője. Hét testvérem volt, hat állandó lakcímem és tíz munkahelyem. Van két felnőtt gyermekem, négy unokám és egy olyan csendből, magányból és alázatból felépített belső világom, ahol rám találnak az élet apró csodái és körvonalazódnak mély összefüggései. Mindez kitűnő alapanyag lehetne egy folyton más helyszíneket és új szereplőket felvonultató szappanoperához. Talán mégis szerencsésebb a valóság gyökerű, rövid, látszólag független írások összerendezése egy kötetben. Én fűzöm össze őket, ezt szeretném. Megjelent itt – ott egy – egy novellám, versem is, de a papíralapú emlékeim zöme körülöttem kallódik. Csak mostanában, nyugdíjasként kezdem elhinni, hogy mások számára is érdekesek lehetnek történeteim, gondolataim. Korábban kedvtelésből ragadtam tollat, most már tudatosabban figyelek kifelé is, befelé is. Amíg aktív dolgozó voltam, közgazdász-tanárként a racionalitásból, a számokból éltem. Hatvanhét év elteltével a lélekre és a betűkre bízom magam. Művészportré a szerzővel:
Egy válasz
Nagyon szép és érdekes Gratulálok!