Hazafelé a Rudics állomásról

Csühös vonat nélkülünk fut,
vaksin bámul ránk ablaka,
hűvös széllel vár az utcánk,
s hókadt lámpákkal éjszaka.

Apámmal csak botladozunk
bokabicsaklító járdán,
az állomástól hazáig
ketten téblábolunk árván.

Álmosan rakom a lábam,
felkap apám a nyakába,
könnyeden emel az égig,
kezemmel túrok ősz hajába.

Félek, hogy az ezüstös hold
hívja apámat magosba.
Megkapaszkodhatok-e még
az őszfürtű csillagokba?

Fischer László
Author: Fischer László

Dr. Fischer László az Irodalmi Rádió szerzője. Kecskeméti gyermekorvos, versíró vagyok. 1954-ben születtem Baján. Bácsalmáson töltöttem gyermekéveimet. Kecskeméten érettségiztem, Szegeden szereztem orvosi diplomát. 1978 óta dolgozom Kecskeméten csecsemő- és gyermekgyógyászként. Pszichoterapeuta diplomámmal megnyílt számomra a lehetőség, hogy nemcsak a testi, de a lelki jelenségekkel együtt észleljem és gondozzam pácienseimet. Feleségem védőnő, három gyermekünk van, Nagyobb lányunk gyermekorvosként, a kisebb klinikai szakpszichológusként, fiunk számítástechnikai programozóként kíván dolgozni – jelenleg egyetemisták Szegeden. Két éve írok verseket. Szinte gátszakadás-szerűen ontottam a költeményeket az első évben. Orvosként a magánéleti problémáimat, örömömet, bánatomat nem vihetem a beteg „elé”, ezért a költészet ad izgalmas lehetőséget érzelmeim, gondolataim kifejezésre juttatásában. Célom: közelebb vinni olvasóimhoz a verseket, a magyar nyelv zengését, különös szépségét. Szívesen írok szülőföldemről, Észak-Bácskáról, gyermekkoromról és a bennünket körülölelő természeti jelenségekről. Az Úton és a Bácska gyermeke című verseskötetem 2015-ben jelent meg. Idén májusban a Kéz a kézben című gyermekverses könyvem került ki a nyomdából. Terveim között egy novelláskötet is szerepel 2016 év végére.

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

A REJTEKZSEB

Kelekótya, felelőtlen alak vagyok és semmit sem lehet rám bízni. Ez a tömör jellemrajz minden bizonnyal helytálló, mert a feleségem mondta, ráadásul nem is először

Teljes bejegyzés »

Hőségben

Hőségben    Suttogó levelek üzennek nekem, ölelj meg engem, s hunyd le most szemed Érzed már te is, hogy az élet szép? Áramlik lelkembe millió

Teljes bejegyzés »

Hirdetés.

Hirdetés. Írta: Egyed-Husti Boglárka. A szél úgy fújt, hogy azt hittem kifúj a kabátomból. Az esernyőmet otthon felejtettem, pedig látszott az égen, hogy mindjárt esni

Teljes bejegyzés »

Az ellopott idő.

Az ellopott idő. Írta: Egyed-Husti Boglárka   Hopp, elvesztem-kiáltott fel karórám, mikor lecsúszott a zsebembe. Nini ez egy új világ, gyerünk rohanás. Ne rohanj már

Teljes bejegyzés »

Vakon.

Vakon. Írta: Egyed-Husti Boglárka Utazok a semmibe. Mellettem robog el vonat. Vakvágányos síneken menetel az életem. Utazok a semmibe.   Látom a keresztet, megfogom a

Teljes bejegyzés »
Prózák
Szabó-Vincz Dóra

A világ peremén

Magasba tornyosuló szikla csúcsán ülök. A lábam a végtelenbe lóg, a kezem a perem szélét markolja. Elfehérednek az ujjaim a szorításától. Körülöttem minden sötét. Hűvös

Teljes bejegyzés »