B. Mester Éva
Vásárban
Debrecenbe kéne menni,
ajándékot adni, venni.
A vásári forgatagban
mindent vettem, amit kaptam.
Unokáknak vásárfiát,
Tóth Jutkának bársony csodát,
Balázskának boldogságot,
Angélának vidámságot.
Kedvesemnek nagybetűket,
árnyékukban le is ülhet,
de ha futni támad kedve
nyúlcipőt kap. Istenemre!
Sapka – sálra hullik a hó.
Ami elég, tűzrevaló.
Elhamvadó fellángolás,
fénytelenné váló parázs.
Eladom a kalitkámat,
majd jó lesz valaki másnak.
Repüljön ő közeg nélkül
körbe – körbe! Beleszédül.
Összes kincsem mind elvertem,
üres zsebbel vezekeltem.
De nem adom fejem búnak,
szemfedőt itt nem árulnak.
- november 14.
Author: B. Mester Éva
B. Mester Éva az Irodalmi Rádió szerzője. Hét testvérem volt, hat állandó lakcímem és tíz munkahelyem. Van két felnőtt gyermekem, négy unokám és egy olyan csendből, magányból és alázatból felépített belső világom, ahol rám találnak az élet apró csodái és körvonalazódnak mély összefüggései. Mindez kitűnő alapanyag lehetne egy folyton más helyszíneket és új szereplőket felvonultató szappanoperához. Talán mégis szerencsésebb a valóság gyökerű, rövid, látszólag független írások összerendezése egy kötetben. Én fűzöm össze őket, ezt szeretném. Megjelent itt – ott egy – egy novellám, versem is, de a papíralapú emlékeim zöme körülöttem kallódik. Csak mostanában, nyugdíjasként kezdem elhinni, hogy mások számára is érdekesek lehetnek történeteim, gondolataim. Korábban kedvtelésből ragadtam tollat, most már tudatosabban figyelek kifelé is, befelé is. Amíg aktív dolgozó voltam, közgazdász-tanárként a racionalitásból, a számokból éltem. Hatvanhét év elteltével a lélekre és a betűkre bízom magam. Művészportré a szerzővel: