Ki a magyar

Virágba szökkent a pénz
S a magyar embert is elkápráztatja hatalmával
S büszkén feszit a tetkós a kopaszra nyirt öntudatával
Pedig azt mondják éhezik a nép
S ezért fiai kivándorolnak a nyugati világba
S míg takaritják a londoni szállodát,
Diplomájukat zsiros papirba csomagolják
S pénzüket nap,mint nap újra számolják
Kultúrájuk: csupán az ujságok cimlapjának olvasása
S néha betévednek egy olcsó sarki kocsmába
Vagy ingyen koncertekre vagy ritkán moziba járnak
Ha hazalátogatnak előkelő szállóban hálnak
Étkezési asztalukra idegen zászlót helyeznek
Hogy ezzel is másságukról a külvilágnak jeleznek
Szülőhazájuk múltja jövője nem érdeklik
Ám történelmüket az itthonmaradók sem ismerik
Valamennyiük csupán a bővülő földi javakban reménykedik
Felismerték,hogy hamis tanokkal az igazságot elterelhetik
Ám a múlt igazságát néha mégis mérlegre helyezik
S akkor megszólalt a lelkiismeret hangja
Legyen szine, vallása ,izlésvilága bármilyen
Legyen szülőhazája a világ bármely pontja L
Legyen tékozló fiú, vagy hazáját hűséggel szolgáló
Beszélje nyelvünket törve vagy kifogástalan fonetikával
Az a magyar kinek Trianon hallatára
Könnycsepp bújik elő a szeme sarkába

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

83 − = 79

Március haván

Asszonya vagy nappalnak s éjszakának, Míg a szívek egy dobbanásba válnak.   Símogató kezed közt tart egy álom, S elkísér csókba váló valóságon.   Mandulabarna

Teljes bejegyzés »

Beforratlan sebek

Beforratlan sebek   Már nem tudott sírni. A könnyei már régen elapadtak, és hiábavaló is lett volna. Csak belülről feszítette az a tehetetlen düh, elkeseredettség,

Teljes bejegyzés »

Életszeretet

Szeretem a szivárványt – az esőillatú napsütésben. Szeretem a tenger moraját – lágyan andalító szélben. Szeretem a csicseregve üdvözlő szép napfelkeltéket, S ahogy kávéillat-meleg, hűséges

Teljes bejegyzés »

Magánylátogató

Ma ellátogatott hozzám a magány. Köszönés nélkül ült mellém a padon. Nem háborgatott, csendben elmélázott. Gondoltam: Hadd maradjon, hagyom. Láthatatlan burokba rejtőzve lógatta lábát szótlanul,

Teljes bejegyzés »

Az üres marok

Hoztál valamit? – suttogta halkan, Miközben nagy, kék szemeit rám meresztette. A zsebem üres volt. Felemeltem gyorsan. Ő apró fejét a vállamba temette. Szólni nem

Teljes bejegyzés »

Őszintén

Nem vagyok szent. Még csak jónak sem mondható. Nem vagyok szerény, áldozatkész, Sem odaadó. Az önérzetem valahol odafenn az egekben, A kritikát nem tűröm, mert

Teljes bejegyzés »