B. Mester Éva
Bogácsi november
Utamat térdig lebontott házfalak kísérik,
ami otthon volt, most távol tart, rideg.
A régi remények mind szétgurultak,
mint a parkban szétdobált üres üvegek.
A talaj menti fagytól megdermedt virágok
szomorú szirmait, az első havas eső
könnycseppben fürdeti, hópehelybe zárja.
Közel a tél. Krizantém daccal, tán túlélhető.
Az óriás nyárfa nem rég még várt rám, ki minden
viharban az egekre táncolta az elemek erejét.
De elhamvadt egy másik akaratra, szebb
ígéretre, öngyulladással. Ennyit ért.
A kispiacon most nem árulnak semmit.
Márton nap után a csend mindenkié.
A nénik tésztát gyúrnak otthon az élőknek,
vagy koszorút fonnak. Álmuk a tegnapé.
Élet és halál közt, itt közel a Föld szíve,
dobbanása a patak gőzében megremeg.
A fürdő vizében most alig van vendég,
a kupola alatt álmos köd szendereg.
Gondolataim, a ruhámban maradtak.
(Vers lesz belőlük, vagy buborék?)
Most csak a víz becéz. Üres fejjel, elernyedt
testtel, kifosztott lelkem a semmibe néz.
A hatalmas pára láthatatlanná tesz,
elmos mindent a testmeleg ölelés.
Biztonságban, mint anyám ölében egykor.
Na, most! Most indulhat az újratervezés!
- november 24.
Author: B. Mester Éva
B. Mester Éva az Irodalmi Rádió szerzője. Hét testvérem volt, hat állandó lakcímem és tíz munkahelyem. Van két felnőtt gyermekem, négy unokám és egy olyan csendből, magányból és alázatból felépített belső világom, ahol rám találnak az élet apró csodái és körvonalazódnak mély összefüggései. Mindez kitűnő alapanyag lehetne egy folyton más helyszíneket és új szereplőket felvonultató szappanoperához. Talán mégis szerencsésebb a valóság gyökerű, rövid, látszólag független írások összerendezése egy kötetben. Én fűzöm össze őket, ezt szeretném. Megjelent itt – ott egy – egy novellám, versem is, de a papíralapú emlékeim zöme körülöttem kallódik. Csak mostanában, nyugdíjasként kezdem elhinni, hogy mások számára is érdekesek lehetnek történeteim, gondolataim. Korábban kedvtelésből ragadtam tollat, most már tudatosabban figyelek kifelé is, befelé is. Amíg aktív dolgozó voltam, közgazdász-tanárként a racionalitásból, a számokból éltem. Hatvanhét év elteltével a lélekre és a betűkre bízom magam. Művészportré a szerzővel: