Bogácsi november

B. Mester Éva

 

Bogácsi november

 

 

Utamat térdig lebontott házfalak kísérik,

ami otthon volt, most távol tart, rideg.

A régi remények mind szétgurultak,

mint a parkban szétdobált üres üvegek.

 

A talaj menti fagytól megdermedt virágok

szomorú szirmait, az első havas eső

könnycseppben fürdeti, hópehelybe zárja.

Közel a tél. Krizantém daccal, tán túlélhető.

 

Az óriás nyárfa nem rég még várt rám, ki minden

viharban az egekre táncolta az elemek erejét.

De elhamvadt egy másik akaratra, szebb

ígéretre, öngyulladással. Ennyit ért.

 

A kispiacon most nem árulnak semmit.

Márton nap után a csend mindenkié.

A nénik tésztát gyúrnak otthon az élőknek,

vagy koszorút fonnak. Álmuk a tegnapé.

 

Élet és halál közt, itt közel a Föld szíve,

dobbanása a patak gőzében megremeg.

A fürdő vizében most alig van vendég,

a kupola alatt álmos köd szendereg.

 

Gondolataim, a ruhámban maradtak.

(Vers lesz belőlük, vagy buborék?)

Most csak a víz becéz. Üres fejjel, elernyedt

testtel, kifosztott lelkem a semmibe néz.

 

A hatalmas pára láthatatlanná tesz,

elmos mindent a testmeleg ölelés.

Biztonságban, mint anyám ölében egykor.

Na, most!  Most indulhat az újratervezés!

 

 

  1. november 24.

 

 

 

B. Mester Éva
Author: B. Mester Éva

B. Mester Éva az Irodalmi Rádió szerzője. Hét testvérem volt, hat állandó lakcímem és tíz munkahelyem. Van két felnőtt gyermekem, négy unokám és egy olyan csendből, magányból és alázatból felépített belső világom, ahol rám találnak az élet apró csodái és körvonalazódnak mély összefüggései. Mindez kitűnő alapanyag lehetne egy folyton más helyszíneket és új szereplőket felvonultató szappanoperához. Talán mégis szerencsésebb a valóság gyökerű, rövid, látszólag független írások összerendezése egy kötetben. Én fűzöm össze őket, ezt szeretném. Megjelent itt – ott egy – egy novellám, versem is, de a papíralapú emlékeim zöme körülöttem kallódik. Csak mostanában, nyugdíjasként kezdem elhinni, hogy mások számára is érdekesek lehetnek történeteim, gondolataim. Korábban kedvtelésből ragadtam tollat, most már tudatosabban figyelek kifelé is, befelé is. Amíg aktív dolgozó voltam, közgazdász-tanárként a racionalitásból, a számokból éltem. Hatvanhét év elteltével a lélekre és a betűkre bízom magam. Művészportré a szerzővel:

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Magány a padon

Edit Szabó : Magány a padon Nem is tudom,hány éve vagyok magas fák alatt egymagamban, régen én is szép fa lehettem, hatalmasra nőve ég alatt.

Teljes bejegyzés »

Köszönet

Nektek, kik nem kérdeztétek honnan jöttem s mi tett olyanná, amilyen ma vagyok. Nektek, kik megadtátok nékem szusszanó létemben a fény-pillanatot. Vesszen, mi múlt, háborgás

Teljes bejegyzés »

Lesz-e még holnap?

  Bíborfekete felhők hada a földet lábával tapossa, hörög az égbolt veszetten, tombol annak pusztító ereje.   Keringő villámok hada cikázik, a pokol kovácsa odacsap

Teljes bejegyzés »

A térkép

    Az arc a múlt térképe, megtapossa az élet lehelete, mint a papírt megrágja az idő foga, s a tinta már nem fog rajta.

Teljes bejegyzés »

A bűn

  Soha nem öltöd újra, nincs az a tű, az a cérna, ami összefércelhetné azt a lyukat, amelynek létrejöttét te akartad.   Elveszítetted az esszenciáját,

Teljes bejegyzés »

A felszín

  Ha minden ember a tenger fenekére látna, s nemcsak a víztükrén megcsillanó tükörképre várna, talán megtanulna a szívével érezni, s az igazságot nem a

Teljes bejegyzés »