Az utolso gondolat

Az utolsó gondolat

Ég áldjon benneteket.

Én most végleg elmegyek.

Az Urr országa vár engemet.

Hol át ölel Isten szertette.

Tudom lesz ki hullajtja könnyét.

Tudom lesz ki csak nevet.

Lesz olyan közöttetek,

Ki pletykát kever felettem.

De már nem érdekel.

Itt hagyom földi életem.

S elmegyek az Úrhoz kiszeret.

Isten asztalánál étkezem.

Itt hagyok minden gonoszságot.

Itt hagyom a földi világot.

Az én időm lassan lejár.

Hisz az úrtól kapót időm nagyon sovány.

Azt gondoltam tán halandó vagyok.

S a betegség a földre nyomot.

De nem bánom mosolygok vele.

Hisz megtanultam kik is voltak velem.

Igen láttam már tárják a kaput.

Fénylő sugár köszönt rám

Angyalok üdvözítő zenéje.

Hív gyere ne félj Atyánk vár reád!

S lépek egyre beljebb.

Hisz enyém várnak odabent.

Be lépve a fényességbe.

Jézus áll ott előttem.

Hív gyere te gyermek!

Hadd öleljem át lelked.

Íme már itt fen ülök.

Az úr asztalánál fehér lepelbe öltözve

Jézus adja kenyeret a számba.

Na lám e világi mily tiszta nekem

könny s fájdalom marad nektek.

Innen nézek vissza felétek

Hisz lelkem boldog ide fen

Testem már nyugodtan pihen a szülő földben.

S ti most sírtok keseregtek.

Mert elmentem hátra hagyva emlékemet.

Olaszfalu.2016.november 28. Csillag

Stern Ilona
Author: Stern Ilona

Stern Ilonának hívnak, Zircen születem az Úr 1969. évének forró nyarán. Gyermekkoromat a Bakony szívének városában töltöttem. Egyszerű munkáscsalád gyermekeként nőttem fel. Elvégeztem az általános iskolát, ezután nemsokára kiköltöztünk Olaszfalura, s a nagybetűs élet kínálta lehetőség szerint munkába álltam. Három gyermek édesanyja vagyok. A helyi plébániának a plébánosa és a Kolpyng családdal együtt rendezvényeken, kirándulásokon vettünk részt, s ez után próbáltam az átélt perceket visszaadni, ami kis sikerrel sikerült is. Majd elvégeztem egy számítógép-kezelő és a szociális gondozó, valamit ápolói iskolát. Miután az iskolákat sikeresen befejeztem, pályát változtattam. Szépkorúak bentlakásos otthonának dolgozója lettem egy gyönyörű Balaton parti intézményben, ami sajnos nagyon távol volt lakhelyemtől. Jelenleg egy romantikus gyönyörű környezetben lévő intézményben vagyok ápoló, ahol foglalkozás keretében is foglalkozom az irodalommal. Már régóta foglalkoztatott a versírás, és minden, mi az irodalomhoz kötődik. Közben autodidakta módon próbálgattam szárnyamat, s írtam, de nem még került kiadásra. Hivatalosan a Balaton parti intézményben kezdtem el foglalkozni a versírással, miután felkértek, hogy az ott élő lakók születésnapjára írjak verset,  amit nagy örömmel vettek. Majd egy úriember kért egy verset a helyi dalkörnek, amit a helyi lap le is közölt. Ezután, ahol az illető énekel, a Balatonalmádi Városi Vegyes kar megalakulásának évfordulójára - ami nagy meg tiszteltetés...

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Magány a padon

Edit Szabó : Magány a padon Nem is tudom,hány éve vagyok magas fák alatt egymagamban, régen én is szép fa lehettem, hatalmasra nőve ég alatt.

Teljes bejegyzés »

Köszönet

Nektek, kik nem kérdeztétek honnan jöttem s mi tett olyanná, amilyen ma vagyok. Nektek, kik megadtátok nékem szusszanó létemben a fény-pillanatot. Vesszen, mi múlt, háborgás

Teljes bejegyzés »

Lesz-e még holnap?

  Bíborfekete felhők hada a földet lábával tapossa, hörög az égbolt veszetten, tombol annak pusztító ereje.   Keringő villámok hada cikázik, a pokol kovácsa odacsap

Teljes bejegyzés »

A térkép

    Az arc a múlt térképe, megtapossa az élet lehelete, mint a papírt megrágja az idő foga, s a tinta már nem fog rajta.

Teljes bejegyzés »

A bűn

  Soha nem öltöd újra, nincs az a tű, az a cérna, ami összefércelhetné azt a lyukat, amelynek létrejöttét te akartad.   Elveszítetted az esszenciáját,

Teljes bejegyzés »

A felszín

  Ha minden ember a tenger fenekére látna, s nemcsak a víztükrén megcsillanó tükörképre várna, talán megtanulna a szívével érezni, s az igazságot nem a

Teljes bejegyzés »