Álmot láttam éjjel

//www.youtube.com/watch?v=zXa2ZtoPBBo

Pocsai Piroska
Author: Pocsai Piroska

Pocsai Piroska az Irodalmi Rádió szerzője Nagy Andrásné a nevem, Pocsai Piroskaként anyakönyveztek Nyékládházán 1953-ban. Itt éltem középiskolás koromig szüleimmel és négy testvéremmel. A családban úgymond én voltam a „vakarék”, így a szeretet és kényeztetés ezer ágról szállt reám. A középiskolát 1968-ban Tiszaszederkény-Leninvárosban kezdtem, azóta itt élek családommal. Mióta nyugdíjas vagyok, írogatok, két éve próbálkoztam komolyabban gondolataimat versbe szedni. A POET. hu oldalon jelennek meg verseim Pocsai Piroska szerzői név alatt, valamint a Kaptárkövek Bükk aljai folyóiratban és a Rímkovácsok című lapban negyedéves rendszerességgel.  A mindennapok érzéseit próbálom közvetíteni. Szeretem a szépet, szeretem az embereket és szeretem az életet.

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

A REJTEKZSEB

Kelekótya, felelőtlen alak vagyok és semmit sem lehet rám bízni. Ez a tömör jellemrajz minden bizonnyal helytálló, mert a feleségem mondta, ráadásul nem is először

Teljes bejegyzés »

Hőségben

Hőségben    Suttogó levelek üzennek nekem, ölelj meg engem, s hunyd le most szemed Érzed már te is, hogy az élet szép? Áramlik lelkembe millió

Teljes bejegyzés »

Hirdetés.

Hirdetés. Írta: Egyed-Husti Boglárka. A szél úgy fújt, hogy azt hittem kifúj a kabátomból. Az esernyőmet otthon felejtettem, pedig látszott az égen, hogy mindjárt esni

Teljes bejegyzés »

Az ellopott idő.

Az ellopott idő. Írta: Egyed-Husti Boglárka   Hopp, elvesztem-kiáltott fel karórám, mikor lecsúszott a zsebembe. Nini ez egy új világ, gyerünk rohanás. Ne rohanj már

Teljes bejegyzés »

Vakon.

Vakon. Írta: Egyed-Husti Boglárka Utazok a semmibe. Mellettem robog el vonat. Vakvágányos síneken menetel az életem. Utazok a semmibe.   Látom a keresztet, megfogom a

Teljes bejegyzés »
Prózák
Szabó-Vincz Dóra

A világ peremén

Magasba tornyosuló szikla csúcsán ülök. A lábam a végtelenbe lóg, a kezem a perem szélét markolja. Elfehérednek az ujjaim a szorításától. Körülöttem minden sötét. Hűvös

Teljes bejegyzés »