Kagylóban a gyöngy

előadja: Kardos Katalin

Kagylóban a gyöngy

Mint a tenger mélyén megbúvó kagylóban a gyöngyszem,
oly mélyen rejtőzik lelkedben a könnycsepp,
mit előttem mélyen, legbelül titkolsz, hogy sírsz.
Kagylót szétfeszíteni akartál?
Mondd, miért?

Az élet szépségét, ízét, mint könnycseppben a só,
Te adtad nekem, engem elhagyó, tőlem elforduló,
ki velem voltál, életem fájdalmas szakaszán,
s kimondtad, mit amúgy is tudtam.
Mondd, miért?

Magányomon, szomorú napjaimon átsegíteni?
Ajkaimra mosolyt csalni? Jókedvre vidítani?
Gondolatim szétszórt porszemeit megfejteni,
mit bogár, lepke, méh szétszór a világba?
Mondd, miért?

Só íze, élet gyönyöre, mint lant zengő dallama,
kórus hívó szólama, szférák zenéje,
táncot lejtők lányok fején a glória sugara,
aranykor, szépség, asszony íze.
Mondd, vársz rám?

Lant és líra. Költő és dalnok,
férfi, ki bajnok és csak igazat szól, nőt és gyermeket véd.
Van ilyen még? …vagy csak álom, hogy várod, de nem jön.
Forgolódsz, gondolkodsz, de nem remélsz.
Mondd miért?

Mesékben nem hiszel, felnőttél elhiszem,
gyermek sosem voltál. Tündérkert illata, sejtelmek sugallata,
mesélők garmada, mire jó? Vitéz harcos ígérete – történetek idézete:
dán királyfi lehet lány is. Vadászhat hobo is.
Mondd, merre jársz?

Jadviga párnája, szívem minden órája, öreg cseléd sóhaja,
ki bölcsebb uránál, s tanácsot ad.
Mit remélünk, felülírják, történeted megmásítják,
ki tudja az igazat? Fontos még?
Mondd miért?

Láthatsz színtisztán, szemedet befogják,
füledben ólom. Nem szívedben, mit megkötöttél.
Gondolatod hajthatja szélmalom, szívedet az óhajod, mire vágysz?
Elméd áttetsző, szíved drágakő, mit ajándékba adtál.
Mondd, kinek?

Költőre, bajnokra, zenére, munkára, szépségre,
mondd, mire vágysz? Mindre rábólint az Isten?
Elvenni senkitől nem akartál, mégis magadra maradtál,
pedig csak adtál. Jó ez így?
Mondd, kinek?

Hogy mit adtál? Mosolyt, örömöt, szépséget, jót, gyermeket, jól végzett munkát.
Észrevették? Néhányan talán…..
Siker és élmény elmúló, tehetség – mondják örök – veszendő,
pénz sokszor koporsószegnek sem elegendő.
Mondd, miért?

Kagyló a vízben, nyelven a kavics,
mégis süket és néma vagy.
Jó ez így? Nincsen, ki gyógyítsa, szíved orvosa távolban,
messze jár. Tánc, öröm, élet, múlandó, kő, kavics porladó, acél örökkön tartó.
Szíved körül.

Kagylóban a gyöngy, gyöngyben a könnyed,
könnyben a só, mint mély bányában az erő, gyógyító.
Akarod még a gyöngyöt? Nyisd szét a kagylót!
S nem kérdezem többé….
miért….

RosaMaria B.
Author: RosaMaria B.

Burik Mária Rozália (szerzői név: Rosamaria B.) Magyar jogász költő. Budapesttől nem messze, a Dunakanyarban, Zebegényben született. Szülei még paraszti sorból származnak, akik már állami alkalmazottként nevelték fel gyermeküket. Általános iskolába Verőcén, gimnáziumba Vácott járt. Tanulmányai során meghatározóak voltak számára az irodalom és a történelemórák, melynek következményeként előbb a nemzetközi újságírás, mint pálya kezdte érdekelni, majd egy hirtelen fordulat eredményeként a jogi pályát választotta. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Jogi Karán végezte tanulmányait 1985 és 1990 között. 1990-ben államvizsgázott cum laude. Diplomamunkáját kriminológiából írta. Szakmai pályafutását ügyészségen kezdte. 1992-ben szakvizsgát tett, majd a közigazgatásban folytatta pályáját, az akkor megalakult kormánymegbízotti hivatalnál, a mai kormányhivatalok jogelődénél, majd Budapestre került, központi közigazgatási szervhez. Életét mindig meghatározta a jogászi szakmája iránti elkötelezettsége, felelősségtudata. Első verseit még egyetemi évei alatt írta, mintegy szárnypróbálgatásképpen. Negyvenes éveiben folytatta az írást az emberi élet legfontosabb jelenségeinek főképpen versben történő megjelenítésével. A líra, mondhatni talán, természetes közege. Talán ez abból is következik, hogy meghatározó életében a zene. A líra számára – hasonlóképpen, mint a zene a zenét kedvelő és művelő ember számára – a ritmus, dallam és harmónia egysége. Ahogyan a Poézis című versében megfogalmazta: „Szívből jön a szó.szülője a gondolat,lelke az ihlet.”   Versei az életről, az emberi...

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

A REJTEKZSEB

Kelekótya, felelőtlen alak vagyok és semmit sem lehet rám bízni. Ez a tömör jellemrajz minden bizonnyal helytálló, mert a feleségem mondta, ráadásul nem is először

Teljes bejegyzés »

Hőségben

Hőségben    Suttogó levelek üzennek nekem, ölelj meg engem, s hunyd le most szemed Érzed már te is, hogy az élet szép? Áramlik lelkembe millió

Teljes bejegyzés »

Hirdetés.

Hirdetés. Írta: Egyed-Husti Boglárka. A szél úgy fújt, hogy azt hittem kifúj a kabátomból. Az esernyőmet otthon felejtettem, pedig látszott az égen, hogy mindjárt esni

Teljes bejegyzés »

Az ellopott idő.

Az ellopott idő. Írta: Egyed-Husti Boglárka   Hopp, elvesztem-kiáltott fel karórám, mikor lecsúszott a zsebembe. Nini ez egy új világ, gyerünk rohanás. Ne rohanj már

Teljes bejegyzés »

Vakon.

Vakon. Írta: Egyed-Husti Boglárka Utazok a semmibe. Mellettem robog el vonat. Vakvágányos síneken menetel az életem. Utazok a semmibe.   Látom a keresztet, megfogom a

Teljes bejegyzés »
Prózák
Szabó-Vincz Dóra

A világ peremén

Magasba tornyosuló szikla csúcsán ülök. A lábam a végtelenbe lóg, a kezem a perem szélét markolja. Elfehérednek az ujjaim a szorításától. Körülöttem minden sötét. Hűvös

Teljes bejegyzés »