Advent előestéjén

Széles küszöbünkön áll kinn,
a zúzmarás bajszú tél.
Hosszú, kampós-göcsörtös botjával,
a vastag faajtót keményen döngeti.
De a pince népe, épp vígan mulat,
s még csak rá sem hederít,
mit sem törődik az öreg szakállas bajával,
mert még lopott órák jönnek itt az őszből:
Ma éjfélig bizony ám, még András napja van,
s a vidám jókedv zaja mindent beterít.

De a jólelkű gazda itt vendégszerető,
a hívatlan jövevénynek is jó helyet szorít,
a kandalló melletti hosszú asztalon,
emlékezzen rá a fagyott csontú tél,
milyen is az este, igaz emberek között,
ha majd elbúcsúzik jövő tavaszon.

De addig is, még nálunk új erőre lel.
S bár minden koccintásra,
komor bólintással felel,
meglásd, néha mégoly csikorgó
s hideg morcossága ellenére is,
jó barátod ő:
Hoz nekünk vígságot s árnyakat,
megváltó szeretet szárnyakat.
Üstökösként száguldó,
szép fényes csillagot,
s mindent, mit nekünk egykor,
s csak nekünk, itt hagyott
a Gyermek.
Ki bizton eljő’ nemsoká.
s Ő is bekopogtat mindenhová,
hol a komor tél már előtte járt,
végig fújva hóval várost, utat,
s a befagyott határt.
Bekopogtat, s gyertyát gyújt
minden arcokon, egy régóta
várt szeretethajnalon, hogy
örüljön a lelkünk hideg éjszakán,
még ha nem is jönne többé,
soha-soha tán…

… s ha milliárdnyi csillagporszem
átpereg az égi homokórán,
akkor új világok bölcsője lesz
majd, egy üveg-jászol.
Körbeállják furcsa lények
és nem értik, hogy az Isten
e szép napon, mért’ gyászol.
Bár hallották: ez a világ nem olyan,
mint, az a másik volt. Régen:
Itt nincs éjszaka és nincs álom,
mert ezen a rideg bolygón,
két Nap van az égen…

Jacsó Pál
Author: Jacsó Pál

Jacsó Pál az Irodalmi Rádió szerzője. Ügyvédként, 20 éve hétköznapjaim jó részét mások problémáinak megoldásával töltöm – így akaratlanul, saját magamnak is beszerzek néhányat -, ennek ellenére úgy érzem sikerült életvidám, kiegyensúlyozott személyiségnek megmaradnom. Szabadidőmben hobbiként lovakat tartok és borászkodom, így a kétkezi munka sem áll távol tőlem. Érdekel a közélet lüktetése, de célom maximálisan civilnek maradni. Lételemem a nyíltság, a humor és az őszinteség, ki nem állhatom a törtetőket és a szolgalelkűséget. Szókimondó vagyok és olykor öntörtvényű, viszont érzelmekkel teli, ezért sebezhető. Igyekszem felelősséget vállalni a környezetemért, a barátaimért, a szeretteimért és az ügyfeleimért, mégis úgy érzem, sikerült megőriznem egy jó adagot a gyermeki énemből is. Talán ez a legnagyobb erő, ami energiát ad a mindennapokban és az írásban is. Művészportré a szerzővel:

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

55 − = 51

Az Úr napját szenteld meg

Az Úr napját szenteld meg A szivességért mindig köszönet jár Hogy megszülettél, s Isten gyermeke lettél hálád legkisebb kifejezése, hogy róla megemlékezzél A megemlékezés legyen

Teljes bejegyzés »

Gon-dolkodó-Vers

Gon-dolkodó-Vers Épp itt van előttem Életem nagy könyve És már készülök is belelapozni Mikor hirtelen Feleszmél Előtte a következő vers Mi lenne, ha kinyitnám Mi

Teljes bejegyzés »

Csönd

Csönd Elmentél. Nem sírtál. Csak fogtad a kezem. S utána a csönd maradt mellettem.   Elmentél. Némán, csöndesen. Nem panaszkodtál, hogy fáj. Sose szoktál. Mindig

Teljes bejegyzés »

A csodák palotája

Mintha csak tegnap történt volna, úgy él emlékezetemben, mikor először látogattam meg a József Attila Könyvtárat szeretett szülővárosomban, Dunaújvárosban. Alig múltam csupán nyolc éves. Az

Teljes bejegyzés »

Láthatatlanul

Legbelül van egy hely, amely  Bizonytalansággal tölt el.  Kétkedően ócsárolgat.  Állandóan csak becsmérel.    Ez egy olyan rút szégyenfolt,  Melyet eltitkolnom kéne.  Mégis ott van

Teljes bejegyzés »

Egy percem levegővel

Egy percem levegővel   Nézek jobbra, Majd balra; Csend van nyugalom; Most van erőm, Bátorságom. Körbetekintek újra, És senki sem zavar; Egy felvázolt pillanat, Ami

Teljes bejegyzés »