Advent előestéjén

Széles küszöbünkön áll kinn,
a zúzmarás bajszú tél.
Hosszú, kampós-göcsörtös botjával,
a vastag faajtót keményen döngeti.
De a pince népe, épp vígan mulat,
s még csak rá sem hederít,
mit sem törődik az öreg szakállas bajával,
mert még lopott órák jönnek itt az őszből:
Ma éjfélig bizony ám, még András napja van,
s a vidám jókedv zaja mindent beterít.

De a jólelkű gazda itt vendégszerető,
a hívatlan jövevénynek is jó helyet szorít,
a kandalló melletti hosszú asztalon,
emlékezzen rá a fagyott csontú tél,
milyen is az este, igaz emberek között,
ha majd elbúcsúzik jövő tavaszon.

De addig is, még nálunk új erőre lel.
S bár minden koccintásra,
komor bólintással felel,
meglásd, néha mégoly csikorgó
s hideg morcossága ellenére is,
jó barátod ő:
Hoz nekünk vígságot s árnyakat,
megváltó szeretet szárnyakat.
Üstökösként száguldó,
szép fényes csillagot,
s mindent, mit nekünk egykor,
s csak nekünk, itt hagyott
a Gyermek.
Ki bizton eljő’ nemsoká.
s Ő is bekopogtat mindenhová,
hol a komor tél már előtte járt,
végig fújva hóval várost, utat,
s a befagyott határt.
Bekopogtat, s gyertyát gyújt
minden arcokon, egy régóta
várt szeretethajnalon, hogy
örüljön a lelkünk hideg éjszakán,
még ha nem is jönne többé,
soha-soha tán…

… s ha milliárdnyi csillagporszem
átpereg az égi homokórán,
akkor új világok bölcsője lesz
majd, egy üveg-jászol.
Körbeállják furcsa lények
és nem értik, hogy az Isten
e szép napon, mért’ gyászol.
Bár hallották: ez a világ nem olyan,
mint, az a másik volt. Régen:
Itt nincs éjszaka és nincs álom,
mert ezen a rideg bolygón,
két Nap van az égen…

Jacsó Pál
Author: Jacsó Pál

Jacsó Pál az Irodalmi Rádió szerzője. Ügyvédként, 20 éve hétköznapjaim jó részét mások problémáinak megoldásával töltöm – így akaratlanul, saját magamnak is beszerzek néhányat -, ennek ellenére úgy érzem sikerült életvidám, kiegyensúlyozott személyiségnek megmaradnom. Szabadidőmben hobbiként lovakat tartok és borászkodom, így a kétkezi munka sem áll távol tőlem. Érdekel a közélet lüktetése, de célom maximálisan civilnek maradni. Lételemem a nyíltság, a humor és az őszinteség, ki nem állhatom a törtetőket és a szolgalelkűséget. Szókimondó vagyok és olykor öntörtvényű, viszont érzelmekkel teli, ezért sebezhető. Igyekszem felelősséget vállalni a környezetemért, a barátaimért, a szeretteimért és az ügyfeleimért, mégis úgy érzem, sikerült megőriznem egy jó adagot a gyermeki énemből is. Talán ez a legnagyobb erő, ami energiát ad a mindennapokban és az írásban is. Művészportré a szerzővel:

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Csalók

–  Hová, hová ilyenkor korán? – Ne is kérdezd! Szaladok a boltba, friss kiflit venni. Legalább negyven kellene – Csak nem vendégeitek jöttek? Ilyenkor? Már

Teljes bejegyzés »

VIRÁGOK

VIRÁGOK Virágok közt élni, mennyei dolog. Ettől kap erőre és frissül a lélek, A szép utáni vágy bennünk örökké lobog, Ezt vallom ameddig e földön

Teljes bejegyzés »

A határban

A két mélybarna szempár a bárányfelhőket kémlelte a krumpliföld széléről egy napsütötte augusztusi délutánon, miközben olykor-olykor a távoli jövőbe tekintgettek. Két fiatalember, külsőre hasonlóak, unokafivérek,

Teljes bejegyzés »

Esti randevú

Edit Szabó : Esti randevú “Csókot kaptam nem is régen,” itt vártalak én a réten, csókod annyira szeretem, tudom, te is csak engemet. . –

Teljes bejegyzés »

KISLÁNYOM

Mint a legtöbb írásom ez is egy pályázatnak köszönheti létrejöttét. A pályázatot az Otthonápolás világnapjára írta ki a Lépjünk, hogy léphessenek nevű egyesület. Helyezést, díjat nem nyertem, de művem bekerült a pályázatra beküldött valamennyi írást egybegyűjtő, a témához méltó, gyönyörű kiadványba. Büszke vagyok a megtisztelő megjelenési lehetőségre, s egyben köszönöm is azt.

Teljes bejegyzés »