A gyászos valóság
Míg betegen élted napjaid,
Míg ágynak nem szólítót valaki.
Így lett az élet mostoha arca
testedet egyre mereven nézet ki onnan.
S mind hű kutya szolgáltalak
belső hangokat elfojtva nem érdekelt
nem láttam mást csak tégedet.
Ahogy az ágy egyre jobban elnyeli testedet.
S szűnnek a sóhajtások
marcangoló érzés kerít hatalmába.
Oda lépve tálca kezembe
rajta minden mire szükség lehet.
De már csak egy sápadt arc néz reám.
Egy üveges tekintet kémleli a mennyezetfalát
Tálcát elejtve térdre esek
s meg fogom dolgos kezed
De nem mozdulsz csak merengsz.
Tudtam, hogy előbb utóbb ez lesz.
Oda künn madár sereg énekel.
S én dühösen könnyezem
Nekem fájó emlék minden perce.
Kit érdekel mi játszódik ide bent?
Egy szív fájdalomtól énekel
s én csak ülök s bámulok az ablakon kifele.
Ragyog a nap ékes arca
ó Istenem miért van?
Hisz lelkem gyászba lépet
s helyemet nem lelem
Fájdalmam szélként szalad
Vádlón kérdem miért van?
A jók elmennek s én még is maradok.
Perig valahol hű társa vagyok.
O de mit is beszélek neked
nem érted mi zajlik itt bent.
A lélek szobája üresen tátong
már nincs bent semmi fontos.
Kihalt szeretett s vihar él bennem
vádlón kérdem vajon miért lett ez .
Én marcangolón kérdőn nézek reád
de választ nem kapok már.
Lábam ólomtömb ként vonszolom
testem sziklapart ként nehezedik rám.
Borus volt körülöttem a szép világ
s úgy érzem össze dőlt a világ.
Már nem érdekel semmi sem
mit ér az élet nélküled.
Csak ülök egy széken s
inkább meg halok utca zaját itt hagyom
De kélek istenem utoljára szólítalak.
Mutasd utam mi legyen
csak a fájdalom tépi testemet.
S a hiányába szenvedek.
De méla bús magányomba
az ablak kitárult.
S a szívem újra szeretettől lángol
s emlékezem könnyezem
hát ilyen az élet kegyetlen
Olaszfalu.2016.December.29
Author: Stern Ilona
Stern Ilonának hívnak, Zircen születem az Úr 1969. évének forró nyarán. Gyermekkoromat a Bakony szívének városában töltöttem. Egyszerű munkáscsalád gyermekeként nőttem fel. Elvégeztem az általános iskolát, ezután nemsokára kiköltöztünk Olaszfalura, s a nagybetűs élet kínálta lehetőség szerint munkába álltam. Három gyermek édesanyja vagyok. A helyi plébániának a plébánosa és a Kolpyng családdal együtt rendezvényeken, kirándulásokon vettünk részt, s ez után próbáltam az átélt perceket visszaadni, ami kis sikerrel sikerült is. Majd elvégeztem egy számítógép-kezelő és a szociális gondozó, valamit ápolói iskolát. Miután az iskolákat sikeresen befejeztem, pályát változtattam. Szépkorúak bentlakásos otthonának dolgozója lettem egy gyönyörű Balaton parti intézményben, ami sajnos nagyon távol volt lakhelyemtől. Jelenleg egy romantikus gyönyörű környezetben lévő intézményben vagyok ápoló, ahol foglalkozás keretében is foglalkozom az irodalommal. Már régóta foglalkoztatott a versírás, és minden, mi az irodalomhoz kötődik. Közben autodidakta módon próbálgattam szárnyamat, s írtam, de nem még került kiadásra. Hivatalosan a Balaton parti intézményben kezdtem el foglalkozni a versírással, miután felkértek, hogy az ott élő lakók születésnapjára írjak verset, amit nagy örömmel vettek. Majd egy úriember kért egy verset a helyi dalkörnek, amit a helyi lap le is közölt. Ezután, ahol az illető énekel, a Balatonalmádi Városi Vegyes kar megalakulásának évfordulójára - ami nagy meg tiszteltetés...