75 év a hánykolódó hajón

75 év a hánykolódó hajón.

Kinnt kacsintgat az idő
Nyugaton napsütésben,szinte ingujjban sétálnak a szabadban
Keleten hófedte háztetők,csúszó utak, s jégcsapok az ablakokban
Huncut ez a világ,s nagyokat ásit a képembe
Mintha valami nyavajakórság lépett volna az életembe
Ha a TV képernyőjére nézek, hidegrázást, s borzongást érzek
Migránsok fullnak tucatszámra a hullámzó tengerbe
Gyilkos hordák robbantanak, s gyilkolnak világszerte.
Hová tűntek békésnek hitt gyermekéveim
Melyek alatt a közelünkben izzottak a vallatószobák
Nekem heti egyszeri húsétel,nekik talán heti egy pohár tej
Jelentette a jólétet,jelentette a boldog vagy az elviselhető életet
Családom vándorlását az új helyek izgalmas varázsát
Megszakitotta az ötvenhatos forradalom bukása
Az érettségi izzadtságcseppjei,a felvételi reményteleségei
A siker és a bukás zálogát hordozta magában
A hajnali Illatos -úti vándorlásaim tetézték kiábrándultságaim
Majd visszahoztak az életbe szeretteim a zene szárnyain
Tanuló éveim gyorsan elrepültek, Isten kitárt karjai tenyerükbe vettek
Életem csirája jó talajra hullott,s kisérőül szép,fiatal, hüséges társra leltem
S bárhova úzött nyughatatlanságom
Mindenütt megtaláltam elveszettnek tűnt boldogságom
Gyermekeimmel,s unokáimmal élniakarásom kiterebélyesedett
Hogy ősz hajkoronával, emelkedő éveim számával
Hitem megtartásával munkabirásom is egészségesebb lett
Ami ellenem fordult azt szülte századunk romló erkölcse
A határtalan,s gátlástalan szabadelvüség szelleme
Tombol még bennem a munkavágy az alkotás kényszere
Pedig úgy érzem gyakran, hogy ez már nem az én világom
Hogy test és lélek összhangban létezzen,mint régi vágyálmom
A hánykolódó hajóról a part felé evezve
Mégegyszer utoljára pillantásom a partra vetve
Megkisérlem kidobni a horgonyt; abban reménykedve
Hogy bolyongás helyett még nyugalmat lelhetek pár évre.

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


A salemi probléma

Az egész lakosság a halloweenre készült. Mindenki, egy emberként. Nem hiába; nem akármelyik városban esett meg a történet, melyet most elregélek. Ez Salem volt. Az

Teljes bejegyzés »

Statiszta

Nem vártam csodát. Nem vártam világot rengető vallomást, s nem vártam, hogy az első szóra a nyakamba borulj. Nem vártam könnyes szemű, remegő pillákat. De

Teljes bejegyzés »

Álmok közt az éj

Alszik már az éj, s alszik vele a szerelem. Alszik most a vágy, én is alszok, mert nem vagy itt velem. Közénk áll az álom,

Teljes bejegyzés »

Játék

S lassan eltelnek az évek, egy játék véget ér, nincs már több lépés, s nincs többé újra kezdés. Nem keresed már a hibákat, és nem

Teljes bejegyzés »

Mozdulat

Már rég nem vagyok önmagam. Két dologra vágyom csupán. Egy kis nyugalomra, s rád, hogy át karolj. Vágyom a csendet. Azt a beszédes csendet, mit

Teljes bejegyzés »

Nyári pipacsok

Elhulltak a nyári pipacsok, szirmaikat szerte fújta a szél, rongyos kopott kis szerelem, felszáradt könnyek közt henyél. Szebb időkre emlékezve, hol kéz a kézben jár,

Teljes bejegyzés »