75 év a hánykolódó hajón

75 év a hánykolódó hajón.

Kinnt kacsintgat az idő
Nyugaton napsütésben,szinte ingujjban sétálnak a szabadban
Keleten hófedte háztetők,csúszó utak, s jégcsapok az ablakokban
Huncut ez a világ,s nagyokat ásit a képembe
Mintha valami nyavajakórság lépett volna az életembe
Ha a TV képernyőjére nézek, hidegrázást, s borzongást érzek
Migránsok fullnak tucatszámra a hullámzó tengerbe
Gyilkos hordák robbantanak, s gyilkolnak világszerte.
Hová tűntek békésnek hitt gyermekéveim
Melyek alatt a közelünkben izzottak a vallatószobák
Nekem heti egyszeri húsétel,nekik talán heti egy pohár tej
Jelentette a jólétet,jelentette a boldog vagy az elviselhető életet
Családom vándorlását az új helyek izgalmas varázsát
Megszakitotta az ötvenhatos forradalom bukása
Az érettségi izzadtságcseppjei,a felvételi reményteleségei
A siker és a bukás zálogát hordozta magában
A hajnali Illatos -úti vándorlásaim tetézték kiábrándultságaim
Majd visszahoztak az életbe szeretteim a zene szárnyain
Tanuló éveim gyorsan elrepültek, Isten kitárt karjai tenyerükbe vettek
Életem csirája jó talajra hullott,s kisérőül szép,fiatal, hüséges társra leltem
S bárhova úzött nyughatatlanságom
Mindenütt megtaláltam elveszettnek tűnt boldogságom
Gyermekeimmel,s unokáimmal élniakarásom kiterebélyesedett
Hogy ősz hajkoronával, emelkedő éveim számával
Hitem megtartásával munkabirásom is egészségesebb lett
Ami ellenem fordult azt szülte századunk romló erkölcse
A határtalan,s gátlástalan szabadelvüség szelleme
Tombol még bennem a munkavágy az alkotás kényszere
Pedig úgy érzem gyakran, hogy ez már nem az én világom
Hogy test és lélek összhangban létezzen,mint régi vágyálmom
A hánykolódó hajóról a part felé evezve
Mégegyszer utoljára pillantásom a partra vetve
Megkisérlem kidobni a horgonyt; abban reménykedve
Hogy bolyongás helyett még nyugalmat lelhetek pár évre.

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Majd egyszer

Edit Szabó : Majd egyszer Majd egyszer nem látom kezed, majd egyszer elfelejtelek, tisztelet hiábavaló, bennem élt, de elkoptatott! Tán’ bennem lehet a hiba, „Ősz

Teljes bejegyzés »

A Határ- szikla átka

A Határ -szikla átka   Éhes, vad Énekes rohant a sárban,Szennyet dobált a digitális lázban,Úgy üvöltött az internetes éjben,Mint ki megfagy a magányos sötétben.Tépte a

Teljes bejegyzés »

Fénypontok

Ragyognak éjjel. Ragyognak nappal. Hangjegyekkel gyógyítanak.   Égő dallamok Ritmusa gyullad. Akkordok tánca fullaszt.   Metálos fénypontok. Füstölő hangszerek. Szétáramló zene.   Nyári éjszakán felébresztik

Teljes bejegyzés »

A leghűségesebb barát

Vannak napok, mikor létezni is oly nehéz, Csendben ülsz, merengsz, szemed csak a távolba néz. Nem kellenek már szavak, fájna megszólalni, Lelked csendben, reméled ez

Teljes bejegyzés »

Tavaszi önarckép

Jambusaim bús bódulatával ringatom álomnyárba magam; messzimocorgó vágya vigasztal – szürcsölöm ízét ájtatosan.   Fogvacogó köd jégpizsamáját ölti magára márciusom; csalfa csodával szittya kavalkád kedvem

Teljes bejegyzés »

Önarckép

Nukleon vagyok. Proton, neutron. Csepp anyagcsomó a végtelenben. Lám, parányi fénybe burkolódzom, hadd maradjak árva, észrevétlen.   Nyughatatlan ős erők sodornak vágyak, álmok, ösztönök terében;

Teljes bejegyzés »