75 év a hánykolódó hajón

75 év a hánykolódó hajón.

Kinnt kacsintgat az idő
Nyugaton napsütésben,szinte ingujjban sétálnak a szabadban
Keleten hófedte háztetők,csúszó utak, s jégcsapok az ablakokban
Huncut ez a világ,s nagyokat ásit a képembe
Mintha valami nyavajakórság lépett volna az életembe
Ha a TV képernyőjére nézek, hidegrázást, s borzongást érzek
Migránsok fullnak tucatszámra a hullámzó tengerbe
Gyilkos hordák robbantanak, s gyilkolnak világszerte.
Hová tűntek békésnek hitt gyermekéveim
Melyek alatt a közelünkben izzottak a vallatószobák
Nekem heti egyszeri húsétel,nekik talán heti egy pohár tej
Jelentette a jólétet,jelentette a boldog vagy az elviselhető életet
Családom vándorlását az új helyek izgalmas varázsát
Megszakitotta az ötvenhatos forradalom bukása
Az érettségi izzadtságcseppjei,a felvételi reményteleségei
A siker és a bukás zálogát hordozta magában
A hajnali Illatos -úti vándorlásaim tetézték kiábrándultságaim
Majd visszahoztak az életbe szeretteim a zene szárnyain
Tanuló éveim gyorsan elrepültek, Isten kitárt karjai tenyerükbe vettek
Életem csirája jó talajra hullott,s kisérőül szép,fiatal, hüséges társra leltem
S bárhova úzött nyughatatlanságom
Mindenütt megtaláltam elveszettnek tűnt boldogságom
Gyermekeimmel,s unokáimmal élniakarásom kiterebélyesedett
Hogy ősz hajkoronával, emelkedő éveim számával
Hitem megtartásával munkabirásom is egészségesebb lett
Ami ellenem fordult azt szülte századunk romló erkölcse
A határtalan,s gátlástalan szabadelvüség szelleme
Tombol még bennem a munkavágy az alkotás kényszere
Pedig úgy érzem gyakran, hogy ez már nem az én világom
Hogy test és lélek összhangban létezzen,mint régi vágyálmom
A hánykolódó hajóról a part felé evezve
Mégegyszer utoljára pillantásom a partra vetve
Megkisérlem kidobni a horgonyt; abban reménykedve
Hogy bolyongás helyett még nyugalmat lelhetek pár évre.

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Érett vallomás…

Nem kellenek ólmos igék, vagy táncoló vallomások, miket a közhely telesző, és megtép az idő. Csak buján álmodó kamasz szív takarja ily nyersen ébredő, meztelen

Teljes bejegyzés »
Prózák
Laczkó Ilona Adél

A pad titkai

A pad titkai Emma pár napja érkezett haza Angliából, a covid-járvány miatt hosszú ideig volt távol. Mára már alaposan kifárasztották a rokonok a szűnni nem

Teljes bejegyzés »
Versek
Veress Zita

Barlang nélküli ember

Hál’ Istennek nincs sár! A keményre fagyott keréknyomokat a hó is belepte már. Úgyhogy félni nem kell! Van takaró. Finom, puha, ragyogóan tiszta. Nem túl

Teljes bejegyzés »

Vadrózsa

Bájos virágát nem kötheted csokorba. Nyurga száron szirmait a szél fodrozza. Nehézkes megfogni a virágkelyheket, mert átkozott tettéért tüskéssé lettek.   A szentcsaládot egykor ölébe

Teljes bejegyzés »

Tavaszi álom

Egy ősrégi torony, régmúltból maradt ott, mágikus térben lógnak emlékfoszlányok. Bútorok ma porlepett deszkadarabok, alig-alig akadnak valós vonások.   Látogatóba csak a madarak járnak, kísértenek,

Teljes bejegyzés »

Ősrégi torony

Egy ősrégi torony, régmúltból maradt ott, mágikus térben lógnak emlékfoszlányok. Bútorok ma porlepett deszkadarabok, alig-alig akadnak valós vonások.   Látogatóba csak a madarak járnak, kísértenek,

Teljes bejegyzés »