A forradalom 60 éves évfordulójára !
Rossz helyen és rossz életkorban ért a forradalom:
A forrongó vulkán peremén, a tinédzser kor küszöbén ..
Szüleink elszólásaiból,azt is a tiltott rádió nyelvén
Lassan tudatosult bennünk, mi is zajlik a város peremén,
Mert Fehérvár ostromgyűrüje végig mozdulatlan maradt.
S ahogy a forradalom eseménysora egyre előre haladt
Kissé megkésve, de lényegét felmérve
Megnyiltak bennem a politikai csatornák,
S kinyilt a szemem és látni kezdtem,
Mily feszültségeket szültek a népi demokráciák .
A bukás hajnalán ágyuszóval ébresztettek,
Szovjet tank csöve csaknem elérte házunk kapuját
Hallgattuk naphosszat a rádió segélykérő szavát.
Nyugat felé menekülő barátok szállást keresve
Pár órát,napot töltve rémtetteket mesélve
Fel sem foghattam a történtek sűrü láncfolyamát
Zsenge ésszel csak az összeülő ENSZ-től várhattunk volna csodát.
Ültek és ,üléseztek nappalokon,s éjjeleken át
Csupán a protestáló magyarok,s az Elnök kezdeményezett érdemi vitát.
Mig folyt a meddő marakodás,s egyre reménytelenebbé vált hatása
Pesten dühöngött a bossú,s nőtt a forradalmárok akasztása
S ezt megkoronázta a magyar szimpatizáns ENSZ főtitkár váratlan halála,
Ugyanis Hammarksjörd állt egyedül a szovjet titkosszolgálat útjába
Az azóta eltelt évtizedek alatt az ENSZ sóhivatal maradt
Jelenünkben is tettszeleg,mint a világ diszvirága
Szemét eltakarva dőzsöl hatalmas apparátusa
Pedig évek óta láthatta a modern népvándorlás veszélyét
Követei útján világszerte a nyomor okozta elégedetlenség jelenlétét
Hallgat, az ENSZ kapuit keményen kulcsra zárta
A józan ész s ,az igaz európai lélek bizony nem ezt várta
Összefogással már rég a gyilkos hordákat kisöpörték volna
Európa urainak fontosabbá vált hogy a kis Magyarországot földbe tapossa
Még a körbevett ősi ellenségeknek is csaknem kicsordult a könnye
Bár lehet, hogy tettükben inkább dominált nemzeti létük ösztöne
Mint egykor 56-ban lassan megint magára maradtunk
S félő, hogy álságukkal 57 május elsején felvonuló tömegre szavazunk.
Hány Mohácsnak, 56-nak kell tépázni sorainkat
Hogy az amnézia ne kisértse ismét napjainkat
Majd,ha végső tort ül a müvelt nyugat felettünk
A külföldre masirozott új nyelvvel és útlevéllel mond imát érettünk
Itt nyugszik egy ország,új templomai az ég felé nyúlnak
S mecsetjeivel megújul , a régi szép volt: neghalt ,bár szerettünk.
Author: Hutás Mihály
Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért. Művészportré a szerzővel:
