B. Mester Éva
Itthoni tél
Kaliforniában milyen idő van?
Itthon cudar hideg, túl fagyos a tél.
A mínuszrekordok naponta megdőlnek,
tavalynyári reményt hasogat a szél.
Hiába indulnék álmaim után
harmadszor is, a busz megint elakad.
Nem fagy meg mégsem a kék madár,
gyöngykagyló házamban velem marad.
Nagy hó, sok ígéret, a tűzifa kevés.
Közmunkás vagy minimálbéres vagy?
Zúzmaracsókos, üres az ébredés,
gyakran bekopogtat a nélkülözés.
Egy pesti srác azt találta ki,
hogy levetett kabátunk nyújtson kezet
a rászorulóknak, hajléktalanoknak!
A ráadás legyen két zseb szeretet!
A távirányítók mind egy kézben vannak,
a közélet nem sok örömet ad.
Tudom, hogy tudjátok. Meg sem
említem az elszaporodott stadionokat.
A világháló egy technikai csoda,
hozza – viszi az információt.
Közös gyökereink sokkal mélyebbek,
ezért nyújthatnak még kapaszkodót.
A magyarságtudat ragaszkodássá vált,
így vagyunk ezzel mindannyian.
Bárhová sodródunk, haza vágyódunk.
A magyar szó most is mindünket akar.
Majd írok máskor is, ha szeretnétek.
Messze még a tavasz, a biztos változás.
Ez most a mélypont, de túléljük ezt is.
És ti, hogy vagytok odaát?
- január l6.

Author: B. Mester Éva
B. Mester Éva az Irodalmi Rádió szerzője. Hét testvérem volt, hat állandó lakcímem és tíz munkahelyem. Van két felnőtt gyermekem, négy unokám és egy olyan csendből, magányból és alázatból felépített belső világom, ahol rám találnak az élet apró csodái és körvonalazódnak mély összefüggései. Mindez kitűnő alapanyag lehetne egy folyton más helyszíneket és új szereplőket felvonultató szappanoperához. Talán mégis szerencsésebb a valóság gyökerű, rövid, látszólag független írások összerendezése egy kötetben. Én fűzöm össze őket, ezt szeretném. Megjelent itt – ott egy – egy novellám, versem is, de a papíralapú emlékeim zöme körülöttem kallódik. Csak mostanában, nyugdíjasként kezdem elhinni, hogy mások számára is érdekesek lehetnek történeteim, gondolataim. Korábban kedvtelésből ragadtam tollat, most már tudatosabban figyelek kifelé is, befelé is. Amíg aktív dolgozó voltam, közgazdász-tanárként a racionalitásból, a számokból éltem. Hatvanhét év elteltével a lélekre és a betűkre bízom magam. Művészportré a szerzővel: