Május elseje

Május elseje.

Mint a tojásból kibújni készülő énekes madárka
Úgy köszönt ránk a várva-várt tavasz virága
Emlékképek gyötörnek vörös körmenetről
Mialatt ártatlanok sóhaja szállt a börtönökből
Majálisok nyelték magukba az ittas elvtársakat
Vörös zászlók lengték körül a büszke májusfákat

A történelem viharai kisérletet tettek a változásra
Úgy tűnt az emberi elme léphet magasabb osztályba
Mint a gyógyuló test elbújt daganatsejtjei
A lenini eszméket új köntösben kezdték ismét terjeszteni
Kiváló nyugati asszisztencia állt rendelkezésükre
Úgy gondolván könnyebben jutnak nagyobb tőkére

Megújitott régi eszméiknél nem ismernek más alternativát
Vállveregetve hirdetik megteremtik az éhezés alkonyát
K özben lopnak, csalnak bankszámláik dagasztják
Amnéziássá tenni a nemzetet, csak ezt akarják
Mint a sátán : a vereséget lerázzák magukról
Uralkodni, uralkodni:hiszen minden erről szól.

Két kézzel markolják majálisuk virslijét, s sörös kancsóját
S ismétlik únos-untalan pártjaik demagóg üres szólamát
Mert most csupán ebbe tudnak kapaszkodni
S folyvást az egység felé igyekeznek kacsintgatni
Lelki párbajt vivnak a vezér szerepéért s ezért
Két körömmel harcolnak a remélt győzelemért

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Magány a padon

Edit Szabó : Magány a padon Nem is tudom,hány éve vagyok magas fák alatt egymagamban, régen én is szép fa lehettem, hatalmasra nőve ég alatt.

Teljes bejegyzés »

Köszönet

Nektek, kik nem kérdeztétek honnan jöttem s mi tett olyanná, amilyen ma vagyok. Nektek, kik megadtátok nékem szusszanó létemben a fény-pillanatot. Vesszen, mi múlt, háborgás

Teljes bejegyzés »

Lesz-e még holnap?

  Bíborfekete felhők hada a földet lábával tapossa, hörög az égbolt veszetten, tombol annak pusztító ereje.   Keringő villámok hada cikázik, a pokol kovácsa odacsap

Teljes bejegyzés »

A térkép

    Az arc a múlt térképe, megtapossa az élet lehelete, mint a papírt megrágja az idő foga, s a tinta már nem fog rajta.

Teljes bejegyzés »

A bűn

  Soha nem öltöd újra, nincs az a tű, az a cérna, ami összefércelhetné azt a lyukat, amelynek létrejöttét te akartad.   Elveszítetted az esszenciáját,

Teljes bejegyzés »

A felszín

  Ha minden ember a tenger fenekére látna, s nemcsak a víztükrén megcsillanó tükörképre várna, talán megtanulna a szívével érezni, s az igazságot nem a

Teljes bejegyzés »