Az elrabolt Ünnepek !
A tükör felé tekintek,s elrémülök
Ha ráncosodó kezem bőrét a fényre emelem
Rendezetlen gondolatsorom megosztani kisérelem
Elmult éveim történéseit csendben rendezgetem
Mindegyikkel csak adósságaim terhét emelem
Bánatom csupán még Családom feledteti velem
Kik szinte kezemet fogva kisérnek utamon
S segitenek feltöltődnöm az ünnepnapokon.
Ám lassan szétszóródunk a világban
Az itthonmaradottak sem hallatják szavukat fülsértő zajában
Ki puszta megélhetésért, ki érvényesülésért
Ki tisztább égboltért, ki friss levegővételért
Elvesztve ösztöneiket a szülőföld szeretetéért
Nem hiányzik már a baráti kézfogás, a szülői ölelés
A hazai izeket lassan elboritja a szürkülő feledés
S ha magyar szóra váltna az étvágya
Bömböl a médiából a Gyurcsány tiráda
A távozók lassan fejpénzért is folyamodhatnak
Hiszen jövőképük s reményeik sorban elhalnak
S ha nyugdijast is visznek magukkal
Nem kell számolni az APECH haragukkal
A hatalom széttöri az ünnepi harangokat
Ránk ömleszt profán- pogány szokásokat
Falanszterbe zárna, egy lepusztult világba
Az elrabolt Ünnepeknek ez lesz majd az ára.
Author: Hutás Mihály
Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért. Művészportré a szerzővel: