Az idő vasfoga
Abroncsba zár a tél vasfoga
Mély sebeket ejtve mulandó testem ráncain
Csak a Karácsony kinál megujulást
Reménykedem: számomra talán ez hozhat megnyugvást
Talán tul sokáig birtokoltam az időt
Arányt vesztett bennem a cselekvés ereje
Nem viselném el a visszavonulást
A tétlenség jelentené a végső pusztulást.
Félelmeim messze felülirják
Testemet – lelkemet nem kimélő kinjaim
Mit jelent társam megkérgesedett szerelme:
Ugy érzem, mintha élve el lennék temetve
Vagy hazug évtizedekként zárhatom le multamat
Vagy mindkét szememet hályog homályositja
Vagy sohasem nyujtottam valódi testi örömet
Vagy lelki rezdüléseire nem forditottam kellő figyelmet.
Mig élveztem gyönyörü nőiségét
Csókjának izét bársonyos ölelését
Mig mohón habzsoltam teste varázsát
Eltékozoltam fürkészni vágyát – kivánságát
Ősz hajkoszoruval értetlenül állok
Egész lényemben mázsás sulyokkal terhelve
Az egyetlen őszinte hanggal életemben
Megismételhetetlen nászi szerelemben.
Author: Hutás Mihály
Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért. Művészportré a szerzővel:
