Bőgnek a traktorok

Bőgnek a traktorok!

Bőgnek a traktorok a város főterén
Hol egykor ünnepi diszben masiroztak a Kádár katonák
S majd 56 véres zászlain taposva
Ünnepelt 57 május köszöntője
Mit ma a háborgó gazdák traktorai
Zsufoltan megtöltöttek
Lopva vándorol a kisüsti szájról szájra
Merit a gulyásból biztató hirekre várva
Egy nemzettel dacolva
Bezárkózva egy parlamenti szobába
Ül a sátán, s vigyorog magában.
Hej parasztok, parasztok
Miért üres a bugyellárisotok
Jó Viktortok vitézlő korában
Szép jövőtök megpihent
Egy melegebb karámban
Miért nem adott kaszát – kapát kezetekbe
Hogy elkergessétek az elvtársakat
Messzi tengerekbe
Most a tenger jön el Hozzátok
Mint élőt, s élettelent megrontó
Árvizi járványok
Gyurcsány Ur, mint egy király
Trónszéket bitorolva
Alattvalóit belerángatja
A sárba, a piszokba.
A panaszkodóknak befogatja a száját
S a parasztoktól megtagadja audenciáját.
A rágalom ária burjánozva terjed
Célja megvalósul:
Az ellenzék presztizsveszteséget szenved.
Hej parasztok, parasztok
Miért üres a bugyellárisotok.
Nem kell a vjdék,nem kell a magyar buza
Nem kell a parasztok keserve
És nem kell a buja
Lumpenosodjatok, legyetek csőlakók
Egy betevő falatért MSZP szavazók.

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

− 2 = 4

Március haván

Asszonya vagy nappalnak s éjszakának, Míg a szívek egy dobbanásba válnak.   Símogató kezed közt tart egy álom, S elkísér csókba váló valóságon.   Mandulabarna

Teljes bejegyzés »

Beforratlan sebek

Beforratlan sebek   Már nem tudott sírni. A könnyei már régen elapadtak, és hiábavaló is lett volna. Csak belülről feszítette az a tehetetlen düh, elkeseredettség,

Teljes bejegyzés »

Életszeretet

Szeretem a szivárványt – az esőillatú napsütésben. Szeretem a tenger moraját – lágyan andalító szélben. Szeretem a csicseregve üdvözlő szép napfelkeltéket, S ahogy kávéillat-meleg, hűséges

Teljes bejegyzés »

Magánylátogató

Ma ellátogatott hozzám a magány. Köszönés nélkül ült mellém a padon. Nem háborgatott, csendben elmélázott. Gondoltam: Hadd maradjon, hagyom. Láthatatlan burokba rejtőzve lógatta lábát szótlanul,

Teljes bejegyzés »

Az üres marok

Hoztál valamit? – suttogta halkan, Miközben nagy, kék szemeit rám meresztette. A zsebem üres volt. Felemeltem gyorsan. Ő apró fejét a vállamba temette. Szólni nem

Teljes bejegyzés »

Őszintén

Nem vagyok szent. Még csak jónak sem mondható. Nem vagyok szerény, áldozatkész, Sem odaadó. Az önérzetem valahol odafenn az egekben, A kritikát nem tűröm, mert

Teljes bejegyzés »