Tavaszváró

Szép kikelet gyere már! Fújd el a föld ridegét!
Szél ha zenél, az idő is muzsikál tefeléd.
Fénylik az ég. Veled itt most csepeg, olvad a jég.
Jöjj ide! Törjön a tél. Pirkad az új tavasz, él.

Égnek a fények, a tél megy, s az idő viruló.
Part köve fény peremén, csendesen elsimuló.
Víz bugyog, itt tör utat, mily fecsegő a patak.
Hab locsog és csobogón fut tova, fodra kacag.

Sápad a tegnap, a mával ragyog, és kel a fény.
Fák töve már mohazöld, tündököl itt a remény.
Rügy fakad és ibolyák bújnak a cserje alatt.
Hordja a szél, belekap s illata hátramaradt.

Egymaga táncol a tündér, hideget visz az ár.
Nem menekülhet a szív, ég aki majd vele jár.
Lépte nyomán kivirul, sarjad a rét. Szerelem
szikra ha lángra kap itt, lobban a tűz, ma velem.

Deák Mária
Author: Deák Mária

Deák Mária az Irodalmi Rádió szerzője. Az írás számomra a hétköznapi kreatív önkifejezés azon módja, ami boldogabbá tesz. A Gerecsében élek, szociális területen dolgozom. 2015. májusától írok rendszeresen amatőr szerzőknek szóló webes felületen.Több antológiában jelent meg versem és prózám.  A Holnap Magazin szerzője és az Irodalmi Rádió, alkotó közösségének tagja vagyok. 2017. júniusában a Holnap Magazin gondozásában jelent meg Tündérlabda című verseskötetem. Net kötetemet Kötöny vére címmel az Irodalmi Rádió készítette. A szerző netkötete az Irodalmi Rádió szerkesztésében:Kötöny vére

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Egy válasz

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Magány a padon

Edit Szabó : Magány a padon Nem is tudom,hány éve vagyok magas fák alatt egymagamban, régen én is szép fa lehettem, hatalmasra nőve ég alatt.

Teljes bejegyzés »

Köszönet

Nektek, kik nem kérdeztétek honnan jöttem s mi tett olyanná, amilyen ma vagyok. Nektek, kik megadtátok nékem szusszanó létemben a fény-pillanatot. Vesszen, mi múlt, háborgás

Teljes bejegyzés »

Lesz-e még holnap?

  Bíborfekete felhők hada a földet lábával tapossa, hörög az égbolt veszetten, tombol annak pusztító ereje.   Keringő villámok hada cikázik, a pokol kovácsa odacsap

Teljes bejegyzés »

A térkép

    Az arc a múlt térképe, megtapossa az élet lehelete, mint a papírt megrágja az idő foga, s a tinta már nem fog rajta.

Teljes bejegyzés »

A bűn

  Soha nem öltöd újra, nincs az a tű, az a cérna, ami összefércelhetné azt a lyukat, amelynek létrejöttét te akartad.   Elveszítetted az esszenciáját,

Teljes bejegyzés »

A felszín

  Ha minden ember a tenger fenekére látna, s nemcsak a víztükrén megcsillanó tükörképre várna, talán megtanulna a szívével érezni, s az igazságot nem a

Teljes bejegyzés »