Ismerj meg, és fogadj el!

 

      Ragyogó szép tavaszi nap volt. A Nap első sugarai lágyan simogatták az egészséges, apró gyerekek arcait, akiket édesanyjuk sétáltatott a park kopasz fái közt, karján vagy babakocsiban. Hideg volt még a levegő, a tél már csak nyomokban látszott, és mindenki tudta, hogy vége a hosszú, téli didergős napoknak, és itt a tavasz. A parkon túl több kisebb-nagyobb épületegyüttes állt. A nagykanizsai kórház rácsos ablakain át síró csecsemők hangversenye hallatszott a park, és az utca felé. Odabent más világ uralkodik. Zokogó édesanyák tartják kezükben újszülött csecsemőjüket, és imádkoznak, mert nem tudják, megérik-e a holnapot.

    A tizenhárom közül, az egyik sokkal betegebb volt társainál. Ez a kislány egészségesen született 1960. március 14.-én, de gyorsan elkapta a betegséget társaitól. Tályogok lepték el a testét, és mivel látták, hogy már semmi remény nem volt az életben maradásra, őt különítették el a társaitól. Időközönként görcsös rohamok szorították bilincsbe úgy, hogy két hétig fadarabként mozgatták a kiságyban. Mivel az egyik tályog a főéren volt, nem mertek hozzányúlni, attól tartottak, azonnal befejezi az életét. Később úgy döntöttek, mégis felnyitják. Édesanyja vitte feltárásra, de egy felelőtlen személy kijelentette:,,Nem kell feltárni mert eloszlik, és különben sincs steril kesztyű!” Ezen múlt az élete! Kitolták a folyosóra, és ott figyelték, vajon lélegzik-e még? Számtalan kezelésen esett át, de az ismétlődő rosszullétek jelezték, hogy nem gyógyult meg. Szigethy Gyula a kórház akkori gyermekorvosa mindent elkövetett azért, hogy a szülők fájdalmát enyhítse, és a kis beteg meggyógyuljon. Pécsre küldték, ahol a pontos diagnózis megállapítására agyfeltöltést végeztek. Mivel akkor még sem CT, sem MR vizsgálat nem volt, az akkor használt kontrasztanyaggal sorsa megpecsételődött. A tályogot befelé nyomták, (amit nem lett volna szabad), és emiatt nem lehetett várni azt hogy szerzett betegsége elmúlik. Felelőtlenségek sorozatának esett áldozatul.

      Tanulásban visszaesett, és csak évtizedek múlva tudta elérni azt, amit már az általános iskolában meg kellett volna tennie. Itt énekkari tag volt, és ekkor kezdett csasztuskákat írni. Ruhakészítőnek tanult, és huszonöt évet dolgozott a szakmájában. Lenézték, megvetették otthon, munkahelyen, és a faluban egyaránt. Ugyanazt a munkát fele, harmada pénzért végezte mint mások, számtalanszor vált a diszkrimináció áldozatává. Akkor szakadt el a türelme fonala, amikor elbocsátották, okirat hamisítással kilökték az utcára, és még a hivatalban sem mondták meg, hogy négy nappal megszakított társadalombiztosítását hogy tudja helyre hozni. A munkanélküli ideje alatt pedig a bokáját törte, és munkát sem ajánlottak fel neki. Mit csináljon ebben a helyzetben? Egyet tehetett. A Munkavédelmi Főfelügyelőségen feljelentette akkori munkaadóját, aminek meg lett az eredménye. Másfél éven belül végleg megszűnt a volt munkahelye, és mivel egészségi állapota tovább romlott, leszázalékolták. Sikeresen elvégezte a számítógép kezelői vizsgát. Ekkor nyúlt vissza az iskolában félbehagyott versíráshoz, és szabadidejét továbbra is az éneklésnek szentelte. Számtalan eredményt tudott felmutatni az irodalom területén. Eddig két verseskötet, rádió és TV felvételek, harminckét antológia, hét CD, öt videó, és huszonnégy oklevél jelzi, hogy jó úton halad a bordalok, valamint a versek, mesék írásában. Tagja a miskolci Irodalmi Rádiónak. Honlapja is van: 1960314.5mp.eu

Mindig arra törekedett, hogy másokkal jót tegyen, és annál a képzeletbeli asztalnál mindenki egyaránt helyet foglalhasson. Hirdeti azt, hogy a sérült személy is tud értéket letenni a közösség asztalára, csak a társadalomnak elfogadóbbnak kellene lenni, és azt a bizonyos ,,szikrát” a másik emberben észrevenni! Jelenleg leszázalékolt, és az irodalommal foglalkozik.

 Ez a ,,mese” rólam szól, ami nem mese, hanem a színtiszta valóság. Ez így történt meg! Ezt az önéletrajz jellegű mesét, egy pályázatra írtam, és a Napos Oldal a Sérült Emberekért Alapítvány hirdette meg. Február 19. után ezeket az önéletrajz jellegű írásokat könyvben jelentetik meg. Tulok Teca

Tulok Teréz
Author: Tulok Teréz

Tulok Teréz az Irodalmi Rádió szerzője. Zalaszabart a Kis-Balaton festői szépsége övezi a Zala folyótól néhány kilométerre. Itt élek szüleimmel, testvéremmel. Verseket, óvodában, iskolában mindig könnyen, örömmel tanultam. A versírással harminchat éve az általános iskola nyolcadik osztályában ismerkedtem, azóta is folytatom. De más műfaj is érdekel. Énekkari tag vagyok a helyi Sík Sándor Római Katolikus Általános Iskolában. Tagja vagyok a nagykanizsai Takács László Irodalmi, Előadói és Művészeti Csoportnak, a Zalai Írók Egyesületének, és a budapesti Cserhát Művészkörnek. Nagykanizsán közös munkánk eredményeként eddig több antológia született. Az Arcok c. kötet a 2003-as, az Álmok pedig 2004-i költészet napján kerülhetett az olvasók kezébe. A keszthelyi Goldmark Károly Művelődési Központ bordalok írására hirdetett pályázatot, ahonnan sikerült elhoznom a különdíjat 1998-ban. A Zalai hírlap 2000. október 28-i számában volt az első fényképes bemutatkozásom. A millenniumra az Accordia Kiadó két kötetes antológiát szerkesztett és ezzel egy időben kiadta a Lélekmélyből felzengő c. könyvet is. Mindhárom kötetben egy-egy versem olvasható. Sok segítséget kaptam Borbás György művészeti írótól, a zalaegerszegi Zrínyi Miklós Gimnázium nyugalmazott tanárától. Írásaimat leközölte a Göcsej Média, a Katolikus Rádió, a Muravidéki Magyar Rádió, és a nagykanizsai, szombathelyi, valamint a zalaegerszegi városi televízió. Néhány éve Laczkó András, kaposvári irodalomtörténész javaslatára a gyermekvers költészetre álltam...

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Egy válasz

  1. Kedves Teréz! A pályázatra csak olyan írást lehet beküldeni, amely semmilyen formában sem került publikálásra. Lehet, hogy célszerű lenne levenni a művet, nehogy kizárja a könyvben való megjelenést.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

ÉLED AZ ERDŐ

    ÉLED AZ ERDŐ   Mesél a patak, hallani hangját, Olvad jégpáncél ruhája, Az éledő Tavaszt milliók hallják, Fehér a fellegek dunnája.   Álmosan bóbiskol

Teljes bejegyzés »

Álmatlanul

Edit Szabó : Álmatlanul Kezdődik reggel a munka, ember kezének van dolga, akad háztáján és tudja, este végez,marad holnap. Ami ma nem jutott sorra, mert

Teljes bejegyzés »

Tűnj el fájdalom!!!

Tűnj el fájdalom Author: Mahler-Fürj Katalin Mahler-Fürj Katalin vagyok, Gyomán születtem 1976-ban. Versek írásával 15 éves korom óta foglalkozom, mely számomra nemcsak önkifejeződés, hanem varázslat

Teljes bejegyzés »

Az asztal

Az asztal   A belső előszobában állt. Mélybarna és csendes volt, nem percegett benne szú, eresztékei sem nyikorogtak. Lekerekített lapjával sosem veszélyeztette a gyerekek biztonságát.

Teljes bejegyzés »

Látom

Látom Author: Mahler-Fürj Katalin Mahler-Fürj Katalin vagyok, Gyomán születtem 1976-ban. Versek írásával 15 éves korom óta foglalkozom, mely számomra nemcsak önkifejeződés, hanem varázslat is. 2000-ben

Teljes bejegyzés »

Különös sors

KÜLÖNÖS SORS   Őszi szürkület ereszkedik a tájra. Az enyészet hava épp csak beköszöntött, máris úgy érzik alattvalói, hogy tán el sem jő most a

Teljes bejegyzés »