Vándor

Vándor

 

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy vándor. Egész életében az utakat rótta. Városról városra járt, faluból faluba tévedt. Ha nem akadt, ahol megszálljon, kint aludt az erdőszélen, vagy a templomtoronyban, ha megtalálta a sekrestyést vagy a papot. Közben jártában keltében sajnálkozott, hogy bizony nyomorúságos dolog ez a vándorélet! Hej, bezzeg, akinek van hova lehajtania a fejét! Ha az Isten azt neki is megadná! Amikor azonban valaki munkát ajánlott neki, mindig talált valami kifogást.

– Az én derekam nem bírja a cipekedést! Tönkre ment a sok földön hálásba! – ezzel utasította el a molnárt, aki kosztot, kvártélyt is juttatott volna neki a fizetség mellé.

Máskor meg, amikor liba-pásztorkodni hívták, akkor meg azt mondta:

– Nem bírnak ezek a lábak egy helyben maradni, úgy megszokták a vándorlást! Hogyan is vállalhatnám én el?

Így aztán csak céltalanul lődörgött erre-arra. De nem is ez volt benne a legfurcsább, hanem a zsák, amit folyton a hátán hordott. Amikor valamilyen sérelem érte, fogott egy kavicsot az út mentéről, és apró betűkkel ráírta, hogy mikor, hol, ki bántotta meg. A zsák elég súlyosnak tűnt és az évek alatt csak egyre nehezebb lett. Alkalomadtán, amikor egyedül ücsörgött az erdőszélen, gondosan kirakta a köveket maga elé szép sorjában, és olvasgatta őket. A kopottabbakat különrakta és a végén erősen átírta a betűket.

– Á, ezt már majdnem el is felejtettem! – forgatta a kavicsot, és felelevenítette magában a kocsmárosnét, aki nem adott neki többé hitelbe bort.

Előkereste a legnagyobb darabot, dörzsölgette, nézegette, a szeme egészen összeszűkült.

– Ezt sosem tudnám elfelejteni! – s a szegény emberre gondolt, akinél éveken át megszállt, ha arra vitt az útja, de miután minden szegletben gyermeke aludt már a kicsiny házban, csak az istállóban tudott volna helyet szorítani a vándornak.

Azt gondolta, hogy ahol ennyien elférnek, ott még egy embernek is biztosan akadt volna hely. Mivel ő mindenkinél szegényebbnek érezte magát, jogosnak érezte a saját felháborodását. Így ment ez. A zsákban egyre csak gyűltek a kövek, már alig bírta el őket, de sosem dobott volna ki egyetlen darabot sem.

Egy szép napon összetalálkozott egy emberrel, aki ugyanúgy vándorolt, ahogyan ő. Csodálkozva nézegette a nehéz zsákot.

– Mit cipelsz, testvér, ebben a hatalmas zsákban?

– Köveket, kavicsokat.

– Ugyan minek? Nincs elég az út mellett?

– Azok nem olyanok, mint ezek. Ezek közül mindegyiknek története van.

Azzal megmutogatta őket, és elmesélte a hozzájuk fűződő történeteket. Várta a másik együtt érző arckifejezését, de az bizony teljes érdektelenséget mutatott.

– Én ugyan nem gyűjtök köveket. Nem is érnék rá, mert minden figyelmemet lekötik a fák, virágok és az állatok, ha éppen nem valakinek segítek.

Azzal szélesre tárta saját zsákja száját, amelyben friss cipót, szalonnát és egy kis üveg bort cipelt.

– Könnyű neked, látod, az enyémbe már semmi finomság nem férne! Ráadásul, amerre én járok, nem is szívesen adnak az emberek – fintorgott.

– Engem bizony mindenütt jó szívvel látnak – mosolygott a másik. – Gyere, komám, én is jó szívvel osztom meg veled, amit kaptam.

Miután jól teletömték a hasukat, közösen koptatták tovább vándorbotjukat. Hamarosan egy sebes folyású folyóhoz értek. Éppen jókor, mert a szalonna nagyon megszomjazott odabent. Először a jókedvű ivott, aztán a másik. Amint a folyó fölé hajolt, a zsákja hirtelen meglódult és a fején átbucskázva berántotta őt a vízbe.

– Engedd el a zsákodat! – kiabálta neki a másik vándor.

– Hogy is tehetném? Benne van az egész életem!

Emez annyira sajnált volna megválni a kavicsoktól, hogy inkább elmerült velük. Még ma is szorítja a zsákját, ha el nem engedte.

 

forrás: www.lenolaj.hu

Bábel Antónia
Author: Bábel Antónia

Bábel Antónia az Irodalmi Rádió szerzője. Bábel Antónia vagyok, 1982-ben születtem. Dabason élek férjemmel és kislányunkkal. Óvodapedagógusi végzettséggel rendelkezem. Gyerekkorom óta foglalkoztat az írás, de komolyan csak néhány éve kezdtem gyűjtögetni a műveimet. Ezt a szerencsés fordulatot férjemnek és Kapui Ágota költőnőnek köszönhetem. Szeretem azokat a gyermekmeséket, amelyek csodát sugároznak és feltöltik a szívet. Többnyire meséket, verseket, novellákat és kisregényeket írok. Meséimmel, történeteimmel igyekszem gyönyörködtetni, értéket közvetíteni gyakran segítségül hívva a humort. A képzelet szárnyán próbálok beférkőzni a gyermeki lélekbe. Foglalkoztat a pszichológia, a gyermeklélek, az élet értelme, a természettel harmóniában való lét. Szeretem az embereket, a gyerekeket. Fontosnak tartom az elesettek, rászorultak megsegítését. 2013 óta a helyi Karitász tagja vagyok. Fontos számomra a környezetvédelem, 2013-ban Télessy István környezetvédelmi díjban részesültem a helyi újságban publikált cikkeimért és környezetvédelmi tevékenységemért. Nagyon szeretek főzni, varrni, alkotni, újdonságokat kipróbálni. 2017 januárjában az Irodalmi Rádió Tél és Karácsony 2016 című pályázatán harmadik helyezést értem el Nagyapó csizmája című versemmel. Szintén januárban az V. Nemzetközi Benedek Elek Meseíró Pályázat osztott harmadik helyét szereztem meg A furfangos kis asszony című mesémmel. 2017 májusában az I. Nemzetközi Mécs László Irodalmi Díj osztott első helyét sikerült kiérdemelnem Lopott Vétkek című novellámmal.

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Álmatlanul

Edit Szabó : Álmatlanul Kezdődik reggel a munka, ember kezének van dolga, akad háztáján és tudja, este végez,marad holnap. Ami ma nem jutott sorra, mert

Teljes bejegyzés »

Tűnj el fájdalom!!!

Tűnj el fájdalom Author: Mahler-Fürj Katalin Mahler-Fürj Katalin vagyok, Gyomán születtem 1976-ban. Versek írásával 15 éves korom óta foglalkozom, mely számomra nemcsak önkifejeződés, hanem varázslat

Teljes bejegyzés »

Az asztal

Az asztal   A belső előszobában állt. Mélybarna és csendes volt, nem percegett benne szú, eresztékei sem nyikorogtak. Lekerekített lapjával sosem veszélyeztette a gyerekek biztonságát.

Teljes bejegyzés »

Látom

Látom Author: Mahler-Fürj Katalin Mahler-Fürj Katalin vagyok, Gyomán születtem 1976-ban. Versek írásával 15 éves korom óta foglalkozom, mely számomra nemcsak önkifejeződés, hanem varázslat is. 2000-ben

Teljes bejegyzés »

Különös sors

KÜLÖNÖS SORS   Őszi szürkület ereszkedik a tájra. Az enyészet hava épp csak beköszöntött, máris úgy érzik alattvalói, hogy tán el sem jő most a

Teljes bejegyzés »

Kanári

– Apa, tedd be az egész csomag papír zsebkendőt a táskádba, ne csak azt a néhány darabot. Szükséged lehet rájuk, hiszen folyik az orrod. A

Teljes bejegyzés »