2017. február 7-i rádióműsorunkban hirdettük ki „Az év senior költője és költőnője 2016.” pályázatunk végeredményét. Jelen cikkünkben a műsor meghallgatása mellett írásban is közöljük a helyezettek műveit, valamint a sikeresen szerepelt alkotók és alkotások listáját.
A helyezettek:
Hölgyek:
Az 1. helyezést megszerezte, s ezzel „Az év senior költőnője 2016.” címet is: B. Mester Éva Dörömbölni fogok és Angyal fürdik című alkotásaival.
2. Szakáli Anna: Boszorkányéj és Elszámolta már
3. Sasváry Erzsébet: Őszi kérdés
Urak:
Az 1. helyezést megszerezte, s ezzel „Az év senior költője 2016.” címet is: Egry Artúr tükre még remeg című alkotásával.
2. Szabó László: Mint a mókus…
3. T. Dénes Tamás: Erre vigyázz jól!
A helyezettek nyertes alkotásai:
Sasváry Erzsébet: Őszi kérdés
Csodás színeket rajzolt az ősz
Sárga, vörös, barna,
S rozsdaszín fonódik
A még zölden viruló reménnyel
A gyengéd sugár megfáradt fénnyel
Egy-egy levélen még elidőz
Míg a szellő pajkos libbenéssel
Le nem sodorja, s tesz színre színt
S gyűlik, gyűlik az avar halomba
Egy kései pillangó búcsút int
Csendes a kert most, ökörnyál csillan,
Lengése egy percre megáll
Lankadt lomb illata terjed, s elillan
A csíkos darázs is tovaszáll
Állj meg egy cseppet, röppenő idő
Ki méhedben hordod az új tavaszt
Mondd, jön-e még kikelet nekem
Vagy végzetem meghúzza a ravaszt?
Szakáli Anna: Boszorkányéj
Lecsukja szemét a Hold,
ne lássa bűneit az éj.
Tűz ölelte boszorkánytanyára
kósza lelkek sora visszatér.
Gallyat cibál a szél,
gomolyfelhőben
rút banyák szállnak,
a pokol tört a Földre,
összevegyül élő és holt,
szövetség ez mindörökre,
egy árnyalak élesen sikolt.
Tomboló táncot féktelen jár,
szédült iramban körbeforog,
karmai közt bálványfa ág,
katlanban bűzös bájital rotyog.
Mind, aki ott van, ráncos és vén,
kortyolni tűz köré totyog,
s mire feljön a hajnali fény,
ifjúság fényében ragyog.
Ezt rejti hát a boszorkányéj!
Rabolt szépséget hordoz az idő,
harmat öntözte fényhasadásra
kérész idejű szerelem jő.
2015. június
Szakáli Anna: Elszámolta már
Elszámolta már az időt
némán vajúdó csenddel.
Ölelő karok ereje
szembefordul a széllel.
Örökös lett s örökhagyó,
unokázik anyai ösztönnel,
megsüti, elmossa,
megvarrja a holnap dolgait,
mert élni kell, hinni kell,
hogy nem hiába terem
a Föld ölén az ember.
B. Mester Éva: Dörömbölni fogok
Tartozol nekem,
mert megszelídítettél.
Te is szerelemből,
férfinak születtél.
Foltmentes az inged,
hiszen föl sem vetted,
meztelen lélekkel
lelkemet kerested.
Emlékem pitypangját
hiába fújod szét,
visszatérek hozzád
úgyis, mindenünnét.
Kirajzolódom
a leheletedben,
a bokrétába font
hajszálgyökerekben.
Át fogom színezni
az egész világot,
a Holdra nézve is,
a Nap sugarát látod!
Dörömbölni fogok
a harangzúgásban,
az áldozati bárány
néma sikolyában.
Felforgatom benned
a rád zuhant rendet.
Lázadra csókolom
az első hópelyhet.
Még egyszer, egyszer még
a szemedbe nézek,
hátha csendesednek
bennem a miértek.
Legszebb szavaidtól
üres lett a kezem.
Álmaid ölében
megnyugszom. Létezem.
B. Mester Éva: Angyal fürdik
Minden ajtóm kinyitottad,
mindegyiket nyitva hagytad.
Ki- bejár a sok gondolat,
várja minden mondatodat.
Ha néha fáj, elszenvedem,
ha nem értem félreteszem.
Ha megérint , dédelgetem,
összes fényét mind elnyelem.
Botorkáló hétköznapok,
szökésben lévő hónapok,
bizonytalan akaratok…
Nem kérdőjel, a pont vagyok!
Ha elindulsz, eléd jövök,
rongyszőnyeget versből szövök.
Le- lehulló csillagmorzsa
utad útját feloldozza.
Lelkem tárva, kicsit fázom,
terítsd rám a boldogságom!
Énekelek nagyon halkan,
angyal fürdik két karodban.
T. Dénes Tamás: Erre vigyázz jól!
Hát persze, hogy nyugodt az éjszakám,
Ha hűs hajnal dereng, …
és halkszavú,
hamvas illatú reggelre ébredek talán!
S míg a friss napocska kibúvik éji rejtekéből,
szellemem ábrándoz messze távoli reményről,
fel-felkavar mélyen fekvő múltat,
amiből az ember oly sokat tanulhat,
de nem teszi, … csak rohan e világba,
azzal sem törődik, hogy ennek mi az ára!
Mert nyugodt az éjszakád, mégis fáradt a lelked,
mert kitárt szíveddel a világot ölelted,
mert azt hiszed, hogy adtál,
s rájössz, hogy mindened oda,
mert e nagy családban nem vagy,
…csak megtűrt mostoha.
Szoríts magadhoz EMBER!
Míg szívverésünk összeolvad vadul.
Kiálts ha fáj! … Ordíts!
csak ne ereszd el kezem szótlanul!
Azt se bánom, hogyha lágyan érint szerető kezed,
hisz sok ezer éves a válasz,
…így hát meg sem kérdezheted:
Hogy mitől tüzel zölden a nyár, s rozsdáll az őszi rét?
Hogy fehérre fagyva mért húnyja be a tél megfáradt szemét?
Hogy mért fojt a füst, … s mért nem pusztul el a gyáva?
Az aranynak hazudott ezüst holnap … mért épül a mára?
Szeretnél tudni mindent-mindent e füstös, fuldokló, rút világról,
mely mégis az egyetlen amiben élni tudsz, …
Erre az egyre kérlek hát vigyázz jól!
U.i.: Ó, én beszéltem, írtam, szóltam.
Szavakat véstem a porba, szónokoltam?
Szabó László: Mint a mókus . . .
Mit tudtam én, hogy lehetne más is,
mint háziszappan, s hogy szalámis
zsömlét is esznek . . .
Vágyaim, miként csont-sovány lelencek,
kóboroltak,
de zöldellt a fű, és a kert alatt a holtak
testéből dió s cseresznye nőtt.
Nem rettegtem még a lánctalpú időt,
s ha tombolt odakünn az orkán,
hát elrágódtam benn egy savanyú-cukorkán.
Elvoltam, csak úgy, mint egy kezdő Ádám
(bűnbeesés előtt),
almabefőtt – a „semmi ágán”:
mert kiűzetett a parányi éden.
Megannyi szégyen-
kereszten feszült száz meg száz „lator”,
Pest felől puskapor
salétromszagát sodorta
hozzánk a szél: „pusztult a horda”.
És jártak az utcán, mintha semmi se
volna, s a szentmise
sem maradna el oly beláthatatlan . . .
Meglehet, hogy a mélyben forrt a katlan,
a felszín nyugodt volt, szürke, néhol vörös.
S ha olykor félkörös
szivárványkaput nyitott az ég,
letörölték.
Csak a lóden terjedt, miként a járvány,
és daloltam én is a vén diófa ágán
a mókusokkal.
(Már szinte béke . . .) Ám ha oktalan, de okkal
néha lázadt
a jegyre mért alázat
ellen a jobbik érzés – hisz megannyi Lázár
hevert –, hát csattant a závár,
és apám munkás-vasöklét emelte
rám:
„A békeharc nem papnevelde!”.
És hogy ekként megrendszabályozva lettem,
fogantak új szocreál fattyak helyettem,
miközben belengett, át a rácson,
némi alma-szappan illat, s úgy karácsony
táján banánt formázott a Hold.
Egry Artúr: tükre még remeg
mint lapok a könyvben összevarrva
őre és foglya e feszes rendnek
helyükön mind-mind értelmet nyernek
egymást óvva de el is takarva
– hiszen nincs egyik nélkül a másik –
míg ránk feszül a kiosztott világ
gúzsba kötve egyik a másikát
rész az egész ha egy is hiányzik
hajamba túr a víz a test lebeg
csillog fölöttem az éj paplana
távolban csillagok úsznak haza
úszik az égi lény és szendereg
mily’ lomha mélyen ős átok pihen
egy sejtelem is itt úszik velem
hullámot vet idő és végtelen
csak ül a csend feszül a felszínen
meztéláb állsz zöld színű a homok
alig simulnak parthoz a dűnék
éjsötétben mindenfelé tűz ég
vízen – titokban – járni tanulok
csészémben kávém bambán méreget
– Lisszabonból tértem haza éjjel –
tárgyak a konyhában szerte-széjjel
inni vágyom hét-szívű lényeged
népség követel rázza az öklét
repkény tör át néma téglafalon
sebeimet mindig elkaparom
zárva a menny – naplopó öröklét
simlis e sáska-felhő ami rág
ég az erdő haragja nem csitul
az ég és Isten mégis elpirul
így pusztulunk mi mind mi ősi fák
csekély az isten és épphogy a bér
acél-tücskön matat a martinász
rumot vedel az idült cethalász
családot nevel ki reménnyel él
ránk árasztva földünkre az arab
láng bogot vet ma a karvaly tőke
migráns táborokkal a jövőbe’
európa napról napra vadabb!
békéd ma van – megdicsér az Isten
vigyázd a lányt ha utcán átköszön
cipőd fűzőjét gonddal megkötöm
jövőd a szebb eltöri gerincem
ölni szeretnél? – húsevő virág
csak simogasd a holdad a napod
amíg lehet kísérjen angyalod
múló vágyadon óriás csiga rág
párás este susog át a falon
melegen üt rám a városi nyár
nyolc múlt koccan szemben a kocsigyár
kimért idő odvában hol lakom
vacsora-csillag dúdol fizikát
bableves fő lenn vágyam oda van
gyomrom üres a lelkem óarany
az éj vásznát üstökös szeli át
pórázon tartja gazda állatát
a pénz világa – köztünk rejtve él
lelke tiszta ing szinte hófehér
kilóra vesz meg életet halált
szorul a szolga álmában öklöz
de ráébred – így vagy úgy – egyedül
mind meghal az kit kínnal anya szül
s magát hiába köti a röghöz
kinéz ki ablakán mindent belát
te és én vágyjuk a szabadságot
rühes kilencven év francos átok
túlnan tizenkét fáradt almafák
ne félj ringatlak itt vagyok veled
hűvös bölcs vized újra én iszom
szolgállak mint testet a szívizom
rám se néz a tó tükre még remeg
A sikeresen szerepelt alkotók és alkotások teljes listája
Avar Judit: Sosemvolt inspiráció
Avar Judit: Élet-képtelen
B. Mester Éva: Háborgó
B. Mester Éva: Földre mért kertemben
B. Mester Éva: Dörömbölni fogok
B. Mester Éva: Bogácsi november
B. Mester Éva: Angyal fürdik
B. Mester Éva: Férjemnek
Bajzikné Panni: Enyhe őszben
Bárány Terézia: A szerelmes Nap
Bodó Csiba Gizella: Ébresztő
Bodó Csiba Gizella: ,,Szépkor”
Bodó Csiba Gizella: A címzett ismeretlen
Bodó Csiba Gizella: Vár a nap
Bodó Csiba Gizella: Intés
Bognár Stefánia: Furcsa kollázs
Bognár Stefánia: Sokad-virágzás
Bognár Stefánia: Mi kék?
Császár József: A vizimolnár és fiai
Császár József: Altató
Dr. Sasváry Erzsébet: Életgyümölcs
Dr. Sasváry Erzsébet: Őszi kérdés
Dr. Sasváry Erzsébet: Piéta
Egry Artúr: tükre még remeg
Gáthy Emőke: Hetvenkettedik születésnapomra
Gy. Szita Zsuzsa: Születésnapomra
Gy. Szita Zsuzsa: Magány
Gy. Szita Zsuzsa: Mulatóban
Kozma Barnáné: Családfa
Kozma Barnáné: Könnycsepp a párnán
Maya Hall: Mióta nem
Mészáros Ildikó: Lapozgatom a múltam…
Papp András: A nagykapu előtt
Papp András: Hetvenöt
Pocsai Piroska: Emberi természet
Pocsai Piroska: Könnyek
Szabó Erzsébet Jolán: Úton
Szabó László: Búcsúvers Marinak
Szabó László: Mint a mókus…
Szabó László: Szindbád
Szabó László: Tiszavirág
Szakáli Anna: Boszorkányéj
Szakáli Anna: Elszámolta már
Szakáli Anna: Magányba futnak az évek
Szakáli Anna: Őszi előjáték
Szakáli Anna: Eljött az ősz
Szakáli Anna: Őszi békesség
Szentpéterszegi Róza: Törött szív
Szentpéterszegi Róza: Lidércfény
Szűcs Ilona: Csend szava szól
Szűcs Ilona: Kis falu a völgyek mélyén
T. Dénes Tamás: Legszebb Igazság
T. Dénes Tamás: Szóerdőben
T. Dénes Tamás: Erre vigyázz jól!
Varga Lajos: Régi költők országútján
Gratulálunk a helyezetteknek és a sikeresen szerepelt alkotóknak!
Author: Zsoldos Árpád és Adrienn
Zsoldos Árpád és Adrienn vagyunk, férj és feleség. Miskolci házaspárként vezetjük és szerkesztjük az Irodalmi Rádiót. Életünk és hivatásunk, hogy alkotóinknak minél több és minél színvonalasabb megszólalási, megjelenési lehetőséget teremtsünk. A cél elérése érdekében készítjük rádióműsorainkat, hangzó és nyomtatott kiadványainkat, elektronikus köteteinket és galériáinkat. Szerzőinknek segítünk kötetük kiadásában, a teljes kiadási folyamatot elvégezzük nyomdai és értékesítő partnereink segítségével. Rendszeresen írunk ki irodalmi pályázatokat és nagy hangsúlyt fektetünk a közösség személyes találkozására is, ezért szervezzük felolvasóestjeinket, nyári táborunkat, születésnapi rendezvényünket. Vállaljuk irodalmi és kulturális események, szavalóversenyek, könyvbemutatók megszervezését és lebonyolítását is. Nyitott közösségként mindig várjuk új alkotók (írók, költők, képzőművészek, előadók) jelentkezését is. Elérhetőségeink: ímélcímek: zsoldos.adrienn@irodalmiradio.hu; zsoldos.arpad@irodalmiradio.hu; telefon: 70/616-7583; 70/616-8684 2019-ben a Médiapiac című szakmai lapban jelent meg rólunk egy cikk Sárközi László tollából: Méltóképpen és minőségben English version: The editors, led by the husband-and-wife team of Árpád and Adrienn Zsoldos, have been championing contemporary Hungarian authors for 22 years. In addition to their radio programmes, they also publish audio books, e-books, anthologies and self-published works. They arrange book readings, book launches and literature workshops, and they regularly hold competitions too. It is an open community that anyone who writes literature in Hungarian can join.