Álom a filmről

Álom a filmről

Ma nem színes tintákkal álmodom
Filmek világa az én honom,
Lehet harcos, hős, győző,
Vagy csak romantikus,
hölgy szemébe néző,
Súlyos, hogy kedvem szegje bú,
Halászkirály legendája a nagyszerű,
Egymásra nézve, s ezt észbe vésve,
Mikor oly kedvem vagyon,
Star Warsra szomjazom,
Persze volt egyszer egy vadnyugat,
Olaszok közt Fellini szabad,
Amarcord ízeit érzem,
Utaznék nyüzsgő Albionba,
07-s ügynök honába,
S, Harry Potter meséje is legyen téma,
Ki csak látszatra vézna,
Bár lennék Leon a profi,
De tudom rám nem vár Natany,
S mikor már utam véget ér,
A nap vége kísért,
Bergmannra szomjazom,
Kis art mozikkal álmodom,
Vagy falusira, hol a gépész filmet cserél,
Hozzám nem ér el a pláza vész,
Siratni egy eltűnt álmot,
Mozikat melyet már senki sem látott,
Így élni filmben álom,
Vagy álmomban filmet látok,
Hol papír szagú a horizont,
S, díszletünk maga a kor,
Utcákon járni film noir,
Az élet reflektorért kiállt,
Mit örökít a kamera,
Az életünk showja,
Egy személyes dramaturgia,
Hol te vagy a színész és rendező,
Aztán csak meghajolsz,
A bársonyfüggöny lemegy,
Nincs díj se újabb kikelet,
Más játssza már a főszerepet.

Flecker István
Author: Flecker István

Flecker István vagyok  túl életem nagy részén a szokásos családból, itt Magyarországon  ahol jóformán nincs olyan férfi és nő vagy   gyermek aki át nem élt kataklizmákat, világháborút, munkatábort, kis “málenkij robotot”, ordas eszméket. Az embernek maradni súlyos konfliktusát, ezeket kaptam az élettől és szüleimtől, meg valami igazi csodát az emberség tanítását. A szavak bűvöletében élni most, hogy életem alkony zónájában töltöm napjaimat  kitárul előttem a mindennapok másik arca. Ízek, imák, gondolatok a létről, esőről,a pillanatok apró rezdüléseiről. Az emberekről, elveszett boldogságról, a megtalált szeremről. Az évszakok múlása, lombok tarka színváltozása a harsogó zöldtől a megfáradt barnáig. Mert mire is vágyunk? Boldogságra, meleg otthonra, meghitt beszélgetésre barátainkkal vagy harcos tenni akarásra így a napfogyatkozás árnyékában. Hinni, hogy nem avégre vagyunk a világon miszerint legyünk még, hogy aztán csendben távozzunk. A munkám utáni szabaidő a szemlélődés örömét adta meg nekem és azt a kegyet, hogy  szavakba öntsem annak apró rezdüléseit. Flecker István Úton-útszélen című hangoskönyve Csankó Zoltán előadásában:

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Szankciók, szankciók!

Szankciók, szankciók! A rikkancs kiáltja az utcán: szankciók, szankciók! Milyen csodabogár lehet, kérdezik a fontoskodók A rossz tanár szankciókkal bünteti a csínytevőket A türelmetlen szülő

Teljes bejegyzés »

Az eltévedt Élet

Nagy öröm most az élet, Romlás vörös sebének.   Eszmék köde fátylasul Múló gyásznak konokul.   Vörösek most az estek Piros arcok beestek.   Télben,

Teljes bejegyzés »

Kár,kár,kár…

Kár,kár,kár… Varju mondja: kár,kár,kár… Van akit a börtön vár Ott aztán lehet károgni Vesztegetni, hápogni Erőszakoskodni, tátogni Árnyékkormányt játszani Hamis állításokkal vádolni Szitokszóval támadni Álhírekkel

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Ember és fa

Rózsa Iván: Ember és fa (Hat haiku) Ha kivágják, fa Árnyékában ember sem Hűsölhet tovább… Fa: mi mindenre Használható! Fából lesz Asztal, szék, ajtó. Fának

Teljes bejegyzés »

Éjféli sejtelem

Éjféli sejtelem Szikrázón csillog bársonyos éjben, hófehér selymén időtlen imák, Uram!- engedd, hogy újra átéljem amint az éjféli csend muzsikál. Minden esztendő új reményt ígér,

Teljes bejegyzés »