Álom a filmről
Ma nem színes tintákkal álmodom
Filmek világa az én honom,
Lehet harcos, hős, győző,
Vagy csak romantikus,
hölgy szemébe néző,
Súlyos, hogy kedvem szegje bú,
Halászkirály legendája a nagyszerű,
Egymásra nézve, s ezt észbe vésve,
Mikor oly kedvem vagyon,
Star Warsra szomjazom,
Persze volt egyszer egy vadnyugat,
Olaszok közt Fellini szabad,
Amarcord ízeit érzem,
Utaznék nyüzsgő Albionba,
07-s ügynök honába,
S, Harry Potter meséje is legyen téma,
Ki csak látszatra vézna,
Bár lennék Leon a profi,
De tudom rám nem vár Natany,
S mikor már utam véget ér,
A nap vége kísért,
Bergmannra szomjazom,
Kis art mozikkal álmodom,
Vagy falusira, hol a gépész filmet cserél,
Hozzám nem ér el a pláza vész,
Siratni egy eltűnt álmot,
Mozikat melyet már senki sem látott,
Így élni filmben álom,
Vagy álmomban filmet látok,
Hol papír szagú a horizont,
S, díszletünk maga a kor,
Utcákon járni film noir,
Az élet reflektorért kiállt,
Mit örökít a kamera,
Az életünk showja,
Egy személyes dramaturgia,
Hol te vagy a színész és rendező,
Aztán csak meghajolsz,
A bársonyfüggöny lemegy,
Nincs díj se újabb kikelet,
Más játssza már a főszerepet.
Author: Flecker István
Flecker István vagyok túl életem nagy részén a szokásos családból, itt Magyarországon ahol jóformán nincs olyan férfi és nő vagy gyermek aki át nem élt kataklizmákat, világháborút, munkatábort, kis “málenkij robotot”, ordas eszméket. Az embernek maradni súlyos konfliktusát, ezeket kaptam az élettől és szüleimtől, meg valami igazi csodát az emberség tanítását. A szavak bűvöletében élni most, hogy életem alkony zónájában töltöm napjaimat kitárul előttem a mindennapok másik arca. Ízek, imák, gondolatok a létről, esőről,a pillanatok apró rezdüléseiről. Az emberekről, elveszett boldogságról, a megtalált szeremről. Az évszakok múlása, lombok tarka színváltozása a harsogó zöldtől a megfáradt barnáig. Mert mire is vágyunk? Boldogságra, meleg otthonra, meghitt beszélgetésre barátainkkal vagy harcos tenni akarásra így a napfogyatkozás árnyékában. Hinni, hogy nem avégre vagyunk a világon miszerint legyünk még, hogy aztán csendben távozzunk. A munkám utáni szabaidő a szemlélődés örömét adta meg nekem és azt a kegyet, hogy szavakba öntsem annak apró rezdüléseit. Flecker István Úton-útszélen című hangoskönyve Csankó Zoltán előadásában:
