Az év trubadúrja 2017. – pályázati eredmény – 19-59 éves urak

Szerelmes vers versenyünk negyedik és egyben utolsó kategóriája a 19-59 év közötti urak voltak, így ők izgulhattak legtovább február 18-i eredményhirdetésünkön, valamint jelen cikksorozatunkat is velük fejezzük be.
A sikeresen szerepelt alkotókat ebben a kategóriában hárman képviselték: Jacsó Pál, Szedő Tibor és Németh István (képünkön)

A rendezvényen elhangzott alkotásaik:

Jacsó Pál: Ismeretlen szőkeség

Egy csipetnyi báj ott van a szőkeségből,
huncut mosoly mögött, érző szív dobog.
Rám nézel hívón, éteri messzeségből,
a tér-idő ilyenkor mérgesen dohog.

Elhiszem, mit magadról mondsz’ és írnál,
tán hiúság: jó emberismerő vagyok.
(A nőről, mit nem tudsz, mutatja sziluettje,
a vásár két emberé: kétséget ezért hagyok.)

Van-e nálad oly szó, ami csak nekem kell,
s van-e nálam olyan, mi már régen a tiéd?
Cipeljük szívünkbe rejtve a sok ajándékot,
életünk végén meg kidobjuk, mint senkiét…

Elbűvöl éretten is gyermeki bájod,
az igazadért elmész akár falig.
Őszinteség erény, adhatok ha megkívánod!
Lehet valakit ismerni képekből, szóból alig?

Milyen lehet melléd bújni téli délutánon?
ha rezgést egybeforrasztva, puha vágy ölel.
Elmerengve tör fel, oly hosszú magányon:
talán ez utolsó mondatomra,
már senki nem felel…

Németh István: Rügyfakadás

Hosszú, fagyos tél, mindent ellepő hó.
Lelkem, hideg-sötét zugban kucorgó.
Nincs számat elhagyó érzelem-szó,
nincs ‘szeretlek’, nincs ölelés, nincs mást akaró.
Marad minden bent, s elfedi a vastag hótakaró.

Majd megjelent egy vékony reménysugár,
a tél engedett szorításából és fény is jött már.
Lelkem csak lassan nyílt, ahogy óriás kapu kitár,
majd a szám is mozdult, s szívem újra kalapál!
Lett ‘szeretlek’, lett ölelés, lett rügyfakadás.

A tél elmúlt már, a vastag hónak nyoma sincs,
szívem-lelkem meleg-fényes helyen, Odakint!
Árad a fény, áthatol mindenen, már a rügy is nyílik,
s a télemlék nekem már csak fehér sziromcsíkokban sejlik itt.
És a virág? Egy hamvas szerelemrózsa, mely szívemen virít.

Szedő Tibor: Bennem lüktetsz!

Rám folysz,
mint üde
harmat vállamra,
bársonyba
öltözteted lelkem
lágy hangoddal.
Beborítod
csókjaiddal
testem, mint
ősz rozsdás
leveleivel a
földet.
Megédesíted
életemet, mint
akácméz a
citromos teát.
Vigyort festesz
humoroddal
komor arcomra.
Megízesíted
szürke
hétköznapjaimat,
pillantásodat
mindig
magammal
viszem.

A kategória győztese és helyezettjei pedig:

  1. Ökördi Péter: Levél helyett
    Ökördi Péter: Először
  2. Horváth László: Füsteső
  3. Capári Balázs: Prométheusz

A rendezvényen a győztes Ökördi Péter (balra) és a második helyezett Horváth László (jobbra) személyesen vették át elismerésüket.

Válogatás a nyertes alkotásokból:

Capári Balázs: Prométheusz
Virág helyett, mert én ilyen vagyok…

Tengervíz mossa homokba fúródott bőröm,
Szikla arcomon nem látszik bánat és öröm,
Keselyű szaggatja megláncolt húsom,
Süllyedő emlékink a part felé húzom,
De messzire sodródik, elnyelik a habok,
Fáklya vagy kedvesem, s én Prométheusz vagyok!

Hangod elaltat, erőm veszi öled,
Filiszteus karok húznak el tőled,
De szerelmed megvakít, illatod gúzsba köt,
Tegnap még felemelt, holnap a mélybe lök.
Ránk dől a világ, bár oszlopai nagyok,
Delila vagy kedvesem, s én Sámson vagyok!

Válladba harapva magányom körbevesz,
Félig valóság, félig meg álom ez,
Feléd, vagy tőled titokban menekül,
Bennünk a napkelte örökre elkerül,
Hattyú szárnyad csak éjszaka ragyog,
Odette vagy kedvesem, s a Herceg én vagyok!

Horváth László: Füsteső

Néha egy csikkel
az esőbe írom a nevedet,
S az üzenet lassan,
csengő útjára megy.

A fátyolos, füstös reggeleken,
a tetemrehívó kávégőzben,
aztán mikor az alkony a kék
függönnyel furcsa játékba kezd,
Te nézel vissza rám.

Egy ajándékvers madzag
gyűrűjével tegnap eljegyeztelek,
Te kérted és én boldogan,
vagy bolondan, de örömmel tettem.

Ma még mosolyogva nézel,
szótlan szemeimbe, s imát
mormolok, hogy ez holnap is
így legyen. Ne fogja rozsda
a napnak értelmet adó, merengő,

néha hamis, de sosem feledhető,
olykor fátyolos és rejtőzködő szemed.
Ősszel a fák tarka boltozata,
télen a lelkes fagy mosolya,

tavasszal a fanyalgó madár dalok,
nyáron a falakon táncoló
árnyék alakok, mutatják
mennyire gyönyörű
is vagy.

Gondold csak túlzásnak,
de nem annak szánom.
Őszinte vagyok, s ezeket
csak Neked szánom.

Ha emlékszel a szikkadó
tűzre a kazánban, tudod…
Tudod, hogy éltem meg ezt
a lassan múló, csapongó
hónapot.

Lásd hát nekem ki vagy, úgy is
sejted mit érzek! S hogy miért
kéne foglalkozni az elhibázott
múlttal, magyarázd el, kérlek!

Annyiszor kellett már tőled
dicsőséges visszavonulót fújni,
most már szeretnék, végre,
egyszer véres győzelmet aratni,
csak veled és csak érted! Értsd meg.

Mond, hogy várj te bolond,
mond, hogy őrült vagyok és konok,
vagy ne mondj semmit, csak
csókold a reményt remegő ajkamra.

Lásd hát kedves, hogy
mit zeng e fátyolos ének,
leír e toll, s kiejt e száj,
csak neked és mindörökké
csupán.

Néha egy csikkel
az esőbe írom a nevedet,
de már nem tudom, hogy ez eső,
vagy ezernyi vérző könnycsepp.

Ökördi Péter: Levél helyett

Csak azért írok, hogy eszedbe jussak
ha sóul-zene ringat, ha lakodalmas ének,
nyári erdők lombjai ha kérdik,
a Duna fodrai ha lábaidhoz érnek.
Ha hó ropog talpadon,
ha zsúfolt metróra szállsz,
esőben , szélben ha Pest-Buda útjain
hivatalba térsz, ha sorban állsz.
Egy kávéház eldugott szegletén,
egy múzeum lépcsőjén, vonat peronján,
a Liget lusta árnyai közt,
elhagyott terek unatkozó padján.
Ha vitatkozni akarsz, ha hallgatni meséket,
kibújva létedből ha gúnyolsz másokat,
ha hazudni kell, ha hiányzik egy éked,
ha más nézi szemed, ha ígérsz csókokat.
Könyvet ha olvasol vagy filmet nézel,
ha melleden borzongva vágyak gyúlnak,
ha lefekszel, ha álmodsz, ha felébredsz…
Tudod azért írok, hogy eszedbe jussak.

Csak azért írok, mert ott is eszembe jutsz
ha sóul-zene ringat, ha gitárhúr idéz meg,
nyári erdők lombjai ha kérdik,
fodros Duna habok ha lábaimhoz érnek.
Ha hó ropog talpamon,
ha torz metróra várok,
esőben, szélben ha Pest-Buda útjain
hivatalba térek, sorban állok.
Egy kávéház eldugott szegletén,
egy múzeum lépcsőjén, vonat peronján,
a Liget lusta árnyai közt,
elhagyott terek unatkozó padján.
Ha vitázni akarok, ha hallgatni meséket,
kibújva a létből ha bántok másokat,
ha hazudni kell, ha megérint egy éked,
ha más szemébe nézek, ha várok csókokat.
Ha könyvet olvasok vagy filmet nézek,
ha vágyak kérdeznek rám – Hova futsz? –
ha lefekszem, ha álmodok, ha félek…
Tudod azért írok, mert eszembe jutsz.

Ha most remeg a szád, hagyd, hogy szóljon egy szó,
ha sós ízeket érzel, hát hunyd le a szemed,
ha mozdul a kezed, csak nyújtsd ki, s ha akarod
én érzem érintésed, s ott vagyok veled .

Ökördi Péter: Először

Tagadod, de a szó most idegen, koravén.
Buta próba ez. Én nem akarom soha már,
hogy az arcod előttem letagadja ha bár-
mit is érzel, a rosszat, ami fáj feketén.

Tudom én, hogy az álom rohanó szekerén
nem ülünk ugyanúgy. De ha együt, a határ
sose fut kezeink közt. – Gyere, csapj oda már
a lovaknak, a Földre lemegyünk: Te meg Én.

Tagadod, de a szó már idegen, nem elég.
Suta mozdulatokba gabalyodsz, mosolyát
elereszti a szád és szemed ég – Ide nézz!

Neked írtam e pár sort. Veled újul e kéz.
Soha mást. Soha így. – No, gyere csapj oda hát
a lovaknak – Irány, most repülünk: Hol az ég?!


A kategóriában sikeresen szerepelt alkotók és alkotások teljes listája:

Baranya Imre: Nincs kérdés
Baranyai Attila: Egy érzés
Capári Balázs: Mika-foszlányok
Capári Balázs: Levél is, Ág is
Capári Balázs: Utolsó tánc
Capári Balázs: Prométheusz
Gróf Tamás: A bioterrorista
Gróf Tamás: Lehet nem szeretlek jól
Horváth László: Füsteső
Horváth László: Elbocsátó szép szavadra
Horváth László: Végre rád találtam
Jacsó Pál: Gyertyafény
Jacsó Pál: Ismeretlen szőkeség
Jacsó Pál: Andreámnak
Jacsó Pál: Szőke lány
Jacsó Pál: Férfi és Nő
Juhos Viktor: Kedvesemnek
Körmendy Szabolcs: Bűnös vagyok
Körmendy Szabolcs: Színek játéka
Körmendy Szabolcs: Rózsa
Körmendy Szabolcs: Ki vagy?
Körmendy Szabolcs: Halleluja
Körmendy Szabolcs: Ajándék
Körmendy Szabolcs: Veled
Németh István: Rügyfakadás
Ökördi Péter: Talán
Ökördi Péter: Június
Ökördi Péter: Levél helyett
Ökördi Péter: Először
Ökördi Péter: Kitakaródzva
Pajor Roland: Ott leszek
Pajor Roland: Új remények
Pajor Roland: Bőröndöd akarok lenni
Pénzváltó Imre: Hozzád, kedvesem
Pénzváltó Imre: A Szerelemhez
Réfi János: Téli szerelmes vers
Réfi János: Utolér a vágy
Sági Béla: Homlokra adott csók
Sepsi Sándor: Lehetnék neked
Sepsi Sándor: Szükségem van rád!
Sepsi Sándor: Égjünk el!
Sepsi Sándor: Szeretlek
Sepsi Sándor: Soha ne engedj el!
Szedő Tibor: Kényeztess!
Szedő Tibor: A magány ölében
Szedő Tibor: Bennem lüktetsz!
Szedő Tibor: Beléd látok!
Szedő Tibor: Rabod vagyok!
Szentirmai-Zöld Máté: Legyen sötét
Szentirmai-Zöld Máté: Ördögi kör
Szentirmai-Zöld Máté: Egyedül fekszem az ágyban
Szentirmai-Zöld Máté: Tündércsók
Szentirmai-Zöld Máté: Beteljesülés
Szentirmai-Zöld Máté: Szakítás
Szijj Márton: Minden pontból minden ponthoz húzható egyenes
Sztanó László: A te nyelveden
Sztanó László: Metrumlecke
Sztanó László: Mikor az ember
Sztanó László: Újra érzem
Varga Imre: Minden versben
Varga Imre: Továbblépve
Varga Imre – Mester Viktória: Összefonódás
Zsubrits Zsolt: Álmodozó

Az eredményhirdetésről két helyi orgánum, az Észak-Magyarország és a Miskolci Napló is készített rövid képes beszámolót. A cikkek a lapok nevére kattintva megtekinthetők.

A cikksorozat további részei: 18 év alattiak60 év felettiek19-59 éves hölgyek

Zsoldos Árpád és Adrienn
Author: Zsoldos Árpád és Adrienn

Zsoldos Árpád és Adrienn vagyunk, férj és feleség. Miskolci házaspárként vezetjük és szerkesztjük az Irodalmi Rádiót. Életünk és hivatásunk, hogy alkotóinknak minél több és minél színvonalasabb megszólalási, megjelenési lehetőséget teremtsünk. A cél elérése érdekében készítjük rádióműsorainkat, hangzó és nyomtatott kiadványainkat, elektronikus köteteinket és galériáinkat. Szerzőinknek segítünk kötetük kiadásában, a teljes kiadási folyamatot elvégezzük nyomdai és értékesítő partnereink segítségével. Rendszeresen írunk ki irodalmi pályázatokat és nagy hangsúlyt fektetünk a közösség személyes találkozására is, ezért szervezzük felolvasóestjeinket, nyári táborunkat, születésnapi rendezvényünket. Vállaljuk irodalmi és kulturális események, szavalóversenyek, könyvbemutatók megszervezését és lebonyolítását is. Nyitott közösségként mindig várjuk új alkotók (írók, költők, képzőművészek, előadók) jelentkezését is. Elérhetőségeink: ímélcímek: zsoldos.adrienn@irodalmiradio.hu; zsoldos.arpad@irodalmiradio.hu; telefon: 70/616-7583; 70/616-8684 2019-ben a Médiapiac című szakmai lapban jelent meg rólunk egy cikk Sárközi László tollából: http://www.mediapiac.com/mediapiac/Meltokeppen-es-minosegben/114251/ English version: The editors, led by the husband-and-wife team of Árpád and Adrienn Zsoldos, have been championing contemporary Hungarian authors for 22 years. In addition to their radio programmes, they also publish audio books, e-books, anthologies and self-published works. They arrange book readings, book launches and literature workshops, and they regularly hold competitions too. It is an open community that anyone who writes literature in Hungarian can join.

Megosztás
Megosztás

Egy válasz

Hozzászólás a(z) Deák Mária bejegyzéshez Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

71 − 64 =

Rózsa Iván: Messze még…

Rózsa Iván: Messze még… Új név ajtódon? De még erőd teljében, Messze még talán… Budakalász, 2024. március 27. Author: Rózsa Iván Rózsa Iván az Irodalmi

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Bölcs nyugalom

Rózsa Iván: Bölcs nyugalom Olvadó a szív: Agg szentimentalizmus? Bölcsek nyugalma… Budakalász, 2024. március 27. Author: Rózsa Iván Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett,

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Örök tavasz

Rózsa Iván: Örök tavasz Elszállt ifjúság: Hol van már, tavalyi hó? Már rég elolvadt… Budakalász, 2024. március 27. Author: Rózsa Iván Rózsa Iván az Irodalmi

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Cseresznyefa alatt

Rózsa Iván: Cseresznyefa alatt Fellázad a szél, Öreg szamuráj mereng: Hószirom hull rá. Budakalász, 2024. március 27. Author: Rózsa Iván Rózsa Iván az Irodalmi Rádió

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Csatt!

Rózsa Iván: Csatt! Csettintek egyet: Így szállt el hatvanöt év… Mennyi marad még? Budakalász, 2024. március 27. Author: Rózsa Iván Rózsa Iván az Irodalmi Rádió

Teljes bejegyzés »